2019. április 17.

“Anyanyelvünk saját lüktetése alapján számoljuk a metrumot” – KASSANDRA interjú

A KASSANDRA zenekar első körben az ex-Esti Kornélos, jelenlegi Péterfy Bori&Love Band gitárosának, Nagy István Pistinek a saját csapata, második és pláne sokadik körben pedig ennél sokkal-sokkal több. Pisti gitárjátékára, de nem csak az ő, hanem Vasko Reni énekhangjára is épül a zenekar, aminek további tagjai: Renge Zsolt (basszusgitár), Soós András (gitár), és a nemrég a csapathoz csatlakozott Vincenzo Pellechia (dob). A srácok sűrű dalszövegekkel és szabálytalan dalszerkezetekkel operálnak, az idei szezonban a Hangfoglaló Program által támogatott induló zenekarok között vannak, hamarosan pedig új dalokat hallhatunk tőlük: többek között ezekről meséltek nekünk. Interjú!

Úgy hallottam, új felállással lép fel a KASSANDRA a következő, húsvét hétfői bulin. Meséljetek, ki az újítás?

Pisti: Év elején tettünk egy kísérletet arra – mivel Vincenzoval (az olasz a Vittulából; de nem az, akit megvertek a múltkor) már számos alkalommal találkoztunk teljesen véletlen helyszíneken és szituációkban -, hogy kipróbáljuk egymást. Megbeszéltük a hol-mikort, aztán a többi jött magától; improvizáltunk, csörömpöltünk, először csak duóban. Örültünk nagyon ennek. Legyen zenekarunk! Jó! Majd Gerivel sajnos megváltak útjaink, hosszú és nyomasztó, tipródó alvásmegvonás után feldobtam Vincenzonak a csatlakozás gondolatát, Ő meg elfogadta és lassan Mindenkit bevontunk.
Ritka, hogy úgy igazán sikerül – ennyire ismeretlenül – már az elején az ilyesmi, nagy kedvvel csaptunk uszonyainkkal ezen mélyvízbe – csak hogy ide idézzem ősszel megjelenő videóklipkénk közegét.

Vincenzo: Azert beszaltam a zenekarba, mert akarok még továbbra promozni a Sono Matto cimú dalom, mert a Pistinek vannak tobb fancy kontaktok mint zenesz Magyárorszagon. Tobb Sono Matto és kevés lesz az haború emberek között magyárországon hetfön reggel BKVba. Most vicc nelkul, imadom ez a KASSANDRA project, emlekszem az elsö 2 probánk csak én és Pisti voltunk a Keleti Blokkba egy probaterembe, ugy hogy akartunk csinalni egy közos project ketten és kiderult hogy igazabol kellene neki egy dobos egy masik zenekarba. Azert imadom ebbe a zenekarba lenni mert tudok mutatni magamm 100% a dobolasba és mert a progrock ez ilyen fajta zene amit, mindig szeretettem volna jatzani. Mindenki ebbe a zenekar nagyon jól jatzik. Jó is zenekar kivúl viccesek ezek a fejek. Zsolti fossik, Pisti hisztizik, András örégszik és a Reni az anyukank. Én még a kis olasz mafioszo akit hangosan besszel és rengeten poffazik a hétveg tortenetekröl. Hallgassd meg a Sono Matto – BOZO!

Egy olyan zenekarral, a Third Planettel léptek fel, akivel közös helyen van a próbatermetek. Ez automatikusan nagy barátkozást is jelent a zenekarok között?

Reni: Hála Istennek egy viszonylag zavartalan, külvárosi próbateremsoron vagyunk, amit eddig nem fenyegetett sem bezárás, sem irreális bérleti díj emelés, de a közelmúltig nem is volt nagyon fent zenekarok térképén ez a hely. Eddig többnyire feldolgozásokat játszó “öregfiúkkal” találkoztunk a folyosón, képzelheted mi ment ott: párduc, oroszlán, gorilla,.. Vén Európa, Sometimes I feel like a don’t have a partner… Ezek után persze, hogy feltűnt, amikor hallgatásra érdemes anyag is kiszűrődött az ajtók mögül. Ligeti Gyuriék (álomgyárastul) és Kornélék (Third Planet) egy időben landoltak szomszédságunkban – gondolom a fent vázolt próbatermi kínálat átrendeződése is hozzájárult ehhez. Mindenesetre üdítő pillanat volt az érkezésük.

Andris: Egy ideig (na jó, még most is) úgy aposztrofáltuk őket magunk között, amikor összefutottunk velük, hogy “itt vannak a barátaink”. Úgy hiszem, ez mindent elmond és kifejez.

Reni: Mégsem mondanám, hogy automatikus barátkozást jelent a szomszédos bérlemény. (Bár ha arról van szó, a fölöttünk lévő üzemi konyhásokkal is megvitatjuk a jó steak vagy főzelék készítésének lépéseit.) Nagyon kell a közös gesztus és gusztus.

Zsolti: Automatikusan nem, nagyon sok munka, de még inkább a véletlenszerűen időzített szünetek járultak hozzá a közösködéshez.

Pisti: A sok lényeges lényegtelenség.

Mire számítotok az április 22-ei, közös koncerten?

Reni: Egy viszonylag új koncerttérben, új felállásban játszunk. Nagyon szeretnénk megmutatni mindenkinek, hogy Vincenzoval együtt mit hoztunk ki a dalokból az elmúlt két hónapban. De hát erre remélem inkább Ti számítotok. Mi pedig a színpad szélére biccentéssel elhelyezett italokra, és arra, hogy maradtok a koncert után egy kicsit dumázni.

Zsolti: Jogdíjra és sok locsolóra.

Pisti: Arra, hogy sikerrel zárjuk az estét. Vincenzoval ez az ELSŐ alkalom, s mivel mindenki emlékszik az “elsőre”, ezért piros betűs.

Tavaly jelent meg utoljára anyagotok, a 4 dalos én szóltam…, de ha jól tudom, hamarosan jönnek az újabb dalok. Mikorra várhatóak, és mennyit árultok el róluk előre?

Reni: Jönnek. Szép sorban. A szemfülesek már elcsíphettek kettőt a Tiloson. Ezeket kipakoljuk tavasz folyamán. Dátumokban rosszak vagyunk, látod, húsvéthétfőre szerveztünk koncertet…

Hogyan áll össze a dalszerzés Nálatok egyébként? Ki mennyit tesz bele a folyamatokba?

Reni: Jó a szó: ez egy folyamat. Nem mondok újat azzal, hogy nálunk sincsenek lezárt, kőbevésett dalok. Pakolgatunk ki-be részeket, teljesen megfordítjuk dalszövegek sorainak rendjét, az énekszólamok is kis híján évszakokhoz igazodnak. Szeretjük forgatni magunkban az anyagot.

Pisti: Maradjunk annyiban, hogy folyamatosan fejlődnek, például: magyarul akarunk megszólalni, így sűrűn engedem meg, hogy anyanyelvünk saját lüktetése alapján hangsúlyozzunk vagy számoljuk a metrumot… Ez leginkább a Kaukázusi Krétakör írásakor tudatosult, ott félkötött szöveggel dolgoztam. Ha angolul zenélnénk több dalunk volna négynegyedben. Lehet. Szóval innen ered a páratlan ütem, ami egyben a keresztünk is. Ja, és a Zsoltival eltöltött görög zenekarban való jópáréves lét is hatott ránk. Jorgosz valszeg csuklik a próbák alatt.

Reni: Eddig Pisti dalain dolgoztunk főként, András (hamarosan tévéképernyős) íróként pedig nagyon gondos munkát végez a dalszövegeken: ír, átír, számol, javít, magyarít – kell is ehhez a zenéhez. Most, hogy Vincse bejött a képbe, bizton állítom, hogy lesz még itt újság s jóság: Hallgasd meg Sono Matto Bozo!

A 2018/19-es évben a Hangfoglaló Program által támogatott induló zenekarok között vagytok. Ez mit jelent a gyakorlatban számotokra?

Reni: Irányvektort ad az évnek: feladatokat, célokat, de ami a legjobb: zseniális közreműködőket, stábot, egyben barátokat. Nem akarom összenyálazni a képernyőt…

Pisti: Dehogynem!

Reni: … de nagyon lelkesítő, amikor tudod, hogy rajtatok kívül még legalább 15 ember egészen elképesztő irammal és hittel áll bele az ügyedbe. Magunknak pedig önfegyelmet és keretet ad, hogy ne folyjunk szét.

A mostani koncert után hol találkozhatunk Veletek legközelebb idén?

Pisti: Május 4-én a BudaRingen! Óriási Gokart-bajnokságot nyomunk!

A zenekar húsvét hétfői koncertjének facebook eseményét itt találjátok!