2019. május 1.

“Mindig arrafelé mozgunk, ami más, ami új” – SIKETFAJD EP premier + interjú

Igyekszünk Nektek időről időre olyan zenekarokat is megmutatni, akiket még talán nem ismertek, de egy kis nyitottsággal új kincseket fedezhettek fel bennük. Ilyen a mostani cikk főszereplője, a SIKETFAJD is, akiknek első EP-je két nagylemez utáni aktuális anyaguk. Premier és interjú a zenekar két tagjával, Horváth Ábellel és Sziládi Szabolccsal alább!

A most megjelenő EP-tek címe EP1. Miért?

Ábel: Nem sikerült egy jól megfogható tartalmi rendszerre ráilleszteni a dalokat, és arra kitalálni egy címet. Van valami hangulati összetartás, atmoszférikus koherencia az albumban, de olyasmit nem találtunk benne, ami egy címben összefoglalható lenne, és ki akarnánk emelni. Amikor megpróbáltuk, csupa hülyeség jutott eszünkbe…

Szabi: …trash címet pedig nem akartunk adni az EP-nek. Tartalmilag nincs egy összekötő gondolat a dalok között, így végül maradtunk a profán egyszerűségnél: végülis ez az első EP-nk! (nevet)

Időben elhúzódva születtek egyébként a dalok, és ez lehet az oka a különböző témáknak bennük, vagy egyszerűen így alakult? 

Szabi: Egy éve kezdtek megszületni a dalok, de én mégis inkább kapkodósnak érzem, ha visszagondolok a folyamatra! A szövegek viszont az utolsó 2 hónapban álltak csak össze, így tartalmilag talán ezért nem lett egy kialakult összekötő szál – nem volt idő nagyobb koncepció alapján felfűzni őket.

Ábel: Zeneileg viszont én, ahogy az előbb is említettem, összetartónak érzem, talán hatásában megfogható egy egységesség. Dinamikus, lendületes, sötét, zord, enyhén szarkasztikus az egész, egyébként meg talán nem is feltétlen a mi feladatunk jellemezni a saját dalainkat.

Meséljetek a felvételekről, amik, ha jól tudom, az Origo Stúdióban zajlottak.

Szabi: Két nap volt, elég feszített tempóban. 

Ábel: Egy térben, nem pedig sávonként játszottunk fel mindent. Abszolút rendes munkaidőben, 10-től 6-ig tartó műhelymunka volt. 

Szabi: Most vettünk fel először így egyben dalokat, és úgy érezzük, csak így van értelme. Ha sávonként veszed fel, nincsenek ott a többiek veled egy térben, szétesik a cucc, esély sincs valamiféle kísérletezésre, ami a közös zenélésből ki tud alakulni. 

Ábel: Az egésznek tényleg lett így egy teljes hangzása. Egészen más egy veled egy térben pulzáló dobra rájátszani a gitárt, mint egy fiktív, az adott pillanatban csak elképzelt hangszerre. Az előző albumunkkal az van, hogy nem tudok belekötni utólag se, mikroszkóppal se, mert egybeérzetem van, de bizonyos panelek mégis valahogy széttartanak egymástól. Ez a mostani meg valószínűleg tele lesz hibákkal, de mégis az egész egységesebb, lendületesebb, koncertszerűbb hangzást ad majd. 

Szabi: Egy koncertnél azért jobb! (nevet) Ilyennek kéne lennünk koncerten, mint amilyen ez az anyag lett.

Ki segített Nektek a felvételek során, kit használtatok “külső fül”-nek?

Ábel: Papp Szabi és Kubányi Bálint volt, akik tulajdonképpen kibérelték nekünk a stúdiót, és egyfajta mecénásként jelen is voltak végig. 

Szabi: Mi tényleg már a tényért, hogy kifizették nekünk a stúdiót, is nagyon hálásak voltunk, és nem is nagyon számítottunk többre, de nagyon aktívan és segítőkészen jelen voltak, és tök egészségesen végigasszisztálták a folyamatokat, tökéletes producerként.

Ábel: Ahol érzékelhető hibáink voltak, vagy ahol az ő szakértelmükkel úgy látták, hogy valamin érdemes lenne javítani, változtatni, akkor szóltak, de adott esetben meg is vétózhattuk volna a véleményüket, ha akarjuk. Nem akaszkodtak ránk, de nem is engedtek teljesen szabadon minket, szóval tényleg nagyon egészségesnek éreztük azt az arányt, ahogy részt vettek a dolgokban.

Papp Szabinak, ha jól tudom, már nem először van valami köze a zenekarhoz. Vele hol találkoztatok, hogyan lett ebből egy ilyen jó kapcsolat?

Szabi: A Talentométeren találkoztunk először 2016-ban, aztán volt még egy másik tehetségkutató is, és ő mindkettőn mondta, hogy tetszik neki, amit csinálunk, dumált velünk egy csomót, és ezután írtunk rá, hogy esetleg mehetnénk-e eléjük koncertezni. Lett pár koncert, ahol szintén már zavarbaejtően szerették, amit csináltunk, nem is értjük teljesen, hogy mit látnak bennünk… (nevet)

Ábel: Amúgy a Supernem meg a Siketfajd két tényleg más világ, nem az van, hogy saját magukat felfedezték bennünk fiatalabban, vagy nem tudom. Én például nem is akarok olyan zenét csinálni, mint ők. Ott van például a Junkie Jack Flash, akik kifejezetten illenek a Supernemhez, mint névhez, mi ebbe nem passzolunk bele, egyszerűen egy személyesebb zenei szimpátiát érzünk a részükről, ami miatt tök jó hangulatban teltek a közös koncertek. Pont egy ilyen koncert utáni beszélgetés során mondta a Szabi, hogy segítene nekünk felvenni egy lemezt, mi meg mondtuk, hogy oké, kösz! (nevet)

Hogy alakul nálatok a zene és a szöveg viszonya? Melyik születik előbb, melyiket tartjátok fontosabbnak?

Ábel: Elég demokratizált a rendszerünk, ami a zenét illeti, a szöveg inkább egy emberes, és többen is írunk külön-külön ilyesmit. Azt hiszem, a zene az, ami nálunk inkább előreviszi a dolgot, mert alapvetően bulit szeretnénk csinálni, szóval táncolnivaló, bólogatnivaló zenében gondolkozunk, és ez a fő szervezőelem, amire alkotjuk a többit.

Szabi: Én például imádom, ha többen többféleképpen bólogatnak a zenénkre! Sokszor annyira sok részből áll össze a dal, hogy többféle húzása is van, amire többféleképpen lehet reagálni, és ez nagyon jó. A szövegeket tekintve pedig, a fő témánk általában az önmarcangolás! (nevet)

Akkor adott dalra utólag megírja valamelyikőtök a szöveget?

Ábel: Igen, és tényleg az az érdekes, hogy mi egy alapvetően mókás zenekar vagyunk, de csak a szövegeket olvasva egészen elszomorodnál. (nevet) A szövegi dimenzió olyan nálunk, hogy a vicces előadásmódunkkal nem igazán van összhangban, és így alkot a kettő egy jó kis egységet, remélhetőleg. 

Szabi: Ebben szerintem van logika egyébként, a sötét szövegeket odalökni, odabaszni élőben sokkal nagyobb erőt képvisel, sokkal jobb érzés nekünk is ezeket kiüvölteni, mint a pozitív érzéseket.

Ábel: Én úgy is tekintek a szövegre, mint ritmusképlet, úgy írom, hogy ritmikailag stimmeljen a zenére, hogy passzoljon. Dalszövegként tekintünk rájuk, egy egységként hiszünk a zenében és a szövegben. Egyébként meg felfedezgetünk folyamatosan, és az mozgat minket, amit még mi sem hallottunk. Nem nézzük le azokat a zenekarokat se, akik egyfajta stílust játszanak tudatosan, de minket ez nem érdekel, mindig arrafelé mozgunk, ami más, ami új. 

Mivel készültök az EP bemutató koncertre, ami május 3-án lesz?

Szabi: Az Ohm Maidet és a kecskeméti Wings of Moths-ot hívtuk el magunkkal, más kérdés, hogy emiatt jó nehéz volt megszervezni ezt az eseményt! (nevet) Végül a Gólyában leszünk, ahol 10-kor be kell fejeznünk majd mindent. Mivel mi leszünk az utolsók, kicsit félünk is, hogy mennyire lesz elég időnk kibontakozni, úgyhogy mindenki érkezzen időben, hogy le ne maradjon az őrületes buliról!

És akkor íme az új EP, dalonként, a srácok kommentárjaival:

Aiolos

Ábel: Egy szokatlan szerkezetű dal, talán a legérdekesebb az EP-n. Két instrumentális rész is van benne, és a szöveges rész a közepén van, ezáltal van egy keretes vagy még inkább körkörös rendszere, népies bázissal. Elég hosszú is, a legtöbbünknek ez a kedvence az újak közül.

Naptár

Szabi: Ennek én írtam a szövegét, nagyjából azt az érzést próbáltam megfogalmazni, amikor napról napra csak telik az idő, és úgy érzed, hogy nem csinálsz semmi értelmeset. Ebben vagyunk most többen a zenekarból, és ezeknek a “semmi”-vel eltöltött napoknak a kilátástalanságáról szól ez a dal, ami talán a legkoncertkompatibilisebb az összes közül.

Egy kiállítás képei

Ábel: Lenyúltam Muszorgszkijtól egy témát, ami a végére került, és elé írtunk egy dalt. Banális, nem is túl érdekes dolgokról szól, a világról, és hogy az hogyan fordul a mocsokba, de tök jó érzés lesz ordítani koncerten.

Ngu

Ábel: Ebből a dalcímből is látszik, hogy a címadás nem az erősségünk! (nevet) Viccen kívül, a konkrét címekkel az a bajom sokszor, hogy bekorlátozza kicsit az elmét, egyből behoz dolgokat az ember fejébe, míg egy olyan szó, mint a Ngu, csak ezt a dalt jelenti majd mindenkinek. Egyébként ez egy mászkálós, kúszós dal, a kígyó lett volna a magyar címe, és a “ngu” egy google-fordítás eredménye valamilyen egzotikus nyelven, talán thaiul.

EP bemutató: Május 3., Gólya!

A zenekar további koncertjei:

Május 17. Nyolcas Műhely, Székesfehérvár 
Május 24. Narancs Café, Békéscsaba

Június 7. Waldorfeszt
Június 20. Fishing on Orfű
Június 21. Kolorádó
Július 12. Bánkitó

Augusztus 23. Várkert Terasz, Gyula