2019. június 2.

Heavenhike: Részegész / albumpremier + interjú

Zeneileg zsigeri, a szövegekben pedig nem puffogtat nyálas közhelyeket: második lemezüket hozza most a bajai Heavenhike reméljük arra nyitott fületek elé. A srácok a Fishing On Orfű tehetségkeresőjén is arattak, természetesen erről is kérdeztük a frontembert, Vincze Petit. Premier és interjú!

Először is gratulálok, hiszen nemrég derült ki, hogy másodikak lettetek a Nagy Fishing-tehetségkeresőn! Ehhez először a szakma, majd a közönség szimpátiáját kellett megnyerni. Mit szóltatok, amikor megtudtátok, és minek köszönhető ez a siker szerintetek?

Nagyon örültünk természetesen, hiszen ez óriási lehetőség egy szárnyait bontogató zenekar számára. Az, hogy minek köszönhető a szakmai „odafigyelés”, pontosan nem tudjuk. Kitartóan csináljuk a dolgunkat, aktívan koncertezünk, talán ez is, illetve merjük remélni, hogy az általunk játszott zene is elnyerte az ítészek tetszését. Nem nagyon szeretjük a stílusbéli korlátokat, a személyes kedvenceink sem ragaszkodtak sosem egy adott zsánerhez, így mi magunk is tartani és alkalmazni szeretnénk ezt a gyakorlatot a jövőben is. Lehetséges, hogy ez a szertelenség is megtetszhetett a döntnököknek. De a tényleges sikert – és ez itt most nem közhelyes, csöpögős reklámduma -, a minket támogató barátainknak, ismerőseinknek és szimpatizánsainknak köszönhetjük, hisz a közönségszavazáson ők álltak mellénk. Ezt is óriási dolognak tartjuk, mert egy zenekart az őt körülvevő tábor tartja életben. Sokszor megkaptuk az utóbbi időben, hogy handicappel indulunk, mert bajai zenekarként, az ország legdélebbi csücskéből nem sok esélyünk van. Pedig mi büszkén vállaljuk a „vidékiségünket”! Az, hogy nem budapesti zenekar vagyunk, szerintem épp az erősségünk, illetve ez az, ami megkülönböztethet minket a többiektől. Kisvárosi, falusi emberként egészen más hatások érnek bennünket, mint a fővárosiakat, picit másképp gondolkodunk, s így másról is tudunk szólni, mint egy pesti zenekar. Egy szó, mint száz, ezúton is köszönjük a támogatóknak a Fishingre való bejutást! ☺ 

Meséljetek akkor a továbbiakban az új lemezről! Részegész a címe, vagyis pontosan “részeg ész”, ha jól figyeltem. Miért pont ezt a címet választottátok?

Valóban értelmezhető a játékos hangzású „részeg ész”-ként, a másik olvasat pedig a „rész egész”, ami mellett az szól, hogy az elmúlt közel másfél évben kialakult egyfajta erős testvériesség, összetartás a zenekaron belül. Ezt az egységet szerettük volna szimbolizálni a címmel: hogy tök jól kiegészítjük egymást és hogy ezzel a dalcsokorral értünk igazi zenekarrá – azzal együtt, hogy nyilván sokat kell még tanulnunk, fejlődnünk, hiszen ez egy végeláthatatlan folyamat. A lemezcímmel Mojzi, a basszusgitárosunk hozakodott elő. Az, hogy fordítsuk ki kicsit az eredeti értelmét, már az én ötletem volt. Szerencsére a magyar nyelv kimeríthetetlen lehetőségekkel bír a szójátékok terén. Végül aztán ezért is írtuk egybe, hogy ne legyen belőle probléma, mindenki értse, értelmezze úgy (félre), ahogy neki tetszik. ☺

A lemez elég eklektikus lett, már ami a stílusokat, hangulatokat illeti. Vannak poposabb számok, és rockos, hip-hopos, funkosabb témák is. Kaptunk olyan kritikát egyébként, hogy jó, meg minden, de behatárolhatatlan, és olyan, mintha mindenkinek szeretnénk megfelelni. Pedig ez koránt sincs így. A mi ars poeticánk épp az, hogy azt csináljuk, ami „jön”. Ha rock dalt támad kedvünk írni, akkor azt írunk, ha egy dalba tamburát szeretnénk, akkor azt teszünk bele. (Ahogy ez utóbbit meg is tettük a klipes „Lelépő” c. szerzeményben.) A zene végül is szabad, és számunkra erről a szabadságról szól ez az egész. Azt hiszem, hogy épp az szeretne nagyon, de nagyon megfelelni, aki egy adott stílusban és egzakt stíluselemekben gondolkodik. Mi nem szeretnénk egy újabb indie rock csapat lenni, nem is nagyon éljük ezeket a bandákat, de a régi vonalas magyar alternatív zenekarok epigonjai sem szeretnénk lenni. Noha őket kedveljük, nagyon is, a Kispál óriási kedvencünk, vagy épp a Hiperkarma, de a saját hangunkon szeretnénk szólni. Ez az elsődleges cél! 

Mi minden történt veletek nagy vonalakban a 2018 nyarán megjelent „Menny már” EP óta?

Folyamatosan koncerteztünk, itt-ott tehetségkutatókon is megfordultunk, de végül arra jutottunk, hogy – nem, nem savanyú a szőlő, egy-két helyről még jó érzésekkel is távoztunk – ez annyira nem a mi világunk, és a legjobb, ha a saját utunkat járjuk, önfejűen megyünk előre, minél többet zenélünk, és nem arcba mászó módon, de keressük a lehetőségeket. Játszottunk azóta a budapesti Bálna zenekarral, eléggé csípjük őket, továbbá kedves, nagyon kedves barátainkkal a Kedveskováccsal, valamint a Pontiac-al, s idén tavasszal lehetőségünk nyílt előzenekarként megmutatni magunkat a Kaukázus 3 turnéállomásán is, ami óriási élmény volt. Ezúton is köszönjük a zenekarnak, illetve Feyér Laurának a lehetőséget. Legutóbb pedig hazai pályán muzsikáltunk a Szabó Benedek és a Galaxisok előtt. Ja, és tavaly októberben nyertünk a 3. Magyar Klipszemlén, a „legjobb lyric videók” kategória-díját hoztuk el, nem kis meglepetésünkre. Szóval zajlanak az események. 

Két dalt, az El-t és Bocs címűt már kidobtátok előre az új korongról. Miért pont ezek lettek az előfutárok?

A praktikus válasz az, hogy ezekre készült el leghamarabb a képanyag. ☺ A koncepciózus válasz pedig az, hogy az El a legkomolyabb hangvételű szerzemény a lemezen, nagyon szeretjük, különös módon közel áll hozzánk, és ezért is szerettük volna elsőként ezt megmutatni az embereknek. A Bocs pedig egyfajta hitvallás. Nem mellesleg pedig – szerintünk – az egyik legerősebb dal a lemezen. Régóta játsszuk már koncerteken és azt figyeltük meg, hogy mindenki nagyon kedveli, éli, énekli. Nem is volt kérdés tehát, hogy ez lesz a második felvezető track. Szerencsére azért van még puskapor a tarsolyunkban. A tervünk az, hogy a mai lemezmegjelenést követően, jóllehet a streaming platformokon elérhetővé tesszük az összes dalt, minden vasárnap kiteszünk egy-egy újabb videót a youtube csatornánkra. Azt vettük észre, hogy egy ismeretlen, fiatal zenekar esetében nem feltétlen szerencsés, ha egyszerre teszi közzé az összes dalt az aktuális lemezéről. Így most tulajdonképpen egy bő hónapig konstans dalpremierezünk és megpróbáljuk plusz vizuális tartalmakkal kiegészíteni, megtámogatni a dalokat. A mostani megjelenés, a lemezpremierrel egybe eső Lelépő – klip szerintünk az eddigi legjobb, leghangulatosabb videónk. Ezúton is köszönjük Sepsi Gergő bajai operatőr barátunknak a munkáját. Autentikus környezetben forgattunk Hercegszántón, nem voltak díszletek, minden a valóságot tükrözi. A szereplők sem fizetett színészek: hús-vér emberek, akik borzasztó nagy elánnal és lelkesedéssel vetették bele magukat a forgatásba. Köszönjük mindenkinek, aki ott volt, részt vett a projektben, és örömmel szerepelt (név szerint, egyenként a videó alatt a leírásban.)

Van valamilyen összekötő téma, koncepció akár zeneileg, akár szövegileg a lemezen érzésetek szerint?

Zeneileg abszolút zsigeri a lemez. Ahogy említettem is korábban, azt játsszuk, ami jön, nincs mögöttes koncepció. Szerintünk ez így természetes és így kell történnie. Talán az elmondható, hogy egyre inkább fordulunk a groove-osabb, lüktetősebb zenék irányába. Az ösztönösség részint igaz a szövegekre is, de ott azért már van némi koncepció. Nem szeretjük a mostani pop/rock dalok giccses „carpe diem” üzenetét. Persze oké, „érezd jól magad”, de nem akarunk frázisokkal teli életvezetési tanácsokkal traktálni senkit. S épp ezért nem akarjuk elhazudni azt, hogy néha bizony szar, és hogy az élet nem csak és kizárólag a jelenben zajlik, és bizony vannak egyéb rétegei is a létezésünknek. Az engem körülvevő dolgokról írok folyamatosan, és abba beletartozik a halál, az elmúlás témaköre is, meg az hogy mi lesz ezután. De persze a hétköznapok eseményei is inspirálnak. Összességében elég kétségbeejtő és elkeserítő az, ami manapság körülvesz bennünket. Óriási a zavar, főként, ami az alapvető értékeket, értékrendet illeti. Van téma, van miről írni, mindig. 

Mi vár rátok a nyáron, illetve a következő hónapokban a már megbeszélt Fishingen kívül?

Szerencsére egész jól fest a naptárunk. Játszunk Budapesten az Ellátóházban június 9-én, a Kedveskovács társaságában. Velük biztosan fogunk még a jövőben kooperálni, ez már a harmadik közös megmozdulásunk lesz, és amellett, hogy nagyon bírjuk a zenéjüket, a srácokkal is klasszul kijövünk. Ezt követően Szegeden is megfordulunk majd, ahogy a rémi Ritmus Fesztiválon is, de játszunk a Bajai Halfőző Fesztivál záró napján a nagyszínpadon, és kisebb gasztro-fesztekre is meghívást kaptunk idén, szóval nem panaszkodunk. A zenekar ráadásul immáron végre menedzserrel is büszkélkedhet, Sóti Norbi barátunk, a szegedi Miracle Sound oszlopos tagja személyében, így már az ősz is szervezés alatt áll. Akkor sem fogunk unatkozni, nem beszélve arról, hogy az új dalok is születőben vannak. 

És akkor íme a Részegész:

A zenekar következő koncertjeit itt találjátok, iratkozzatok fel a Youtube csatornájukra, és persze kövessétek őket Facebookon!