Az utolsó nap mottójának választott Blahalouisiana szövegre több magyarázatunk van – nem mintha meg kellene indokolni.

Mert sajnos vissza kell térnünk a földre: az utolsó napok mindig egy kis keserédességgel kezdődnek és határozottan azzal zárulnak. Bár a Fishing On Orfű 4 napos időtartama azért elég baráti és jól be lehet osztani az energiákat, azért mindig azzal a felkiáltással vágunk neki a hazavezető útnak, hogy egy vagy két napot még bőven el tudtunk volna viselni.

Nagyítóval kellene keresni olyan embert, aki már megjárta a Fishinget és azt állítaná, hogy nincs egy teljesen sajátos, nyugodt és mégis folyton vibráló atmoszférája. A mindennapi hajtásból olyan ide kiszakadni, mint egy mély, jóleső sóhaj, visszatérni a hétköznapokba meg olyan, mint egy hidegzuhany egy amúgyis fázós napon.

Mert a felhőkből megint kaptunk a földre: szép kis keretes szerkezetben az első naphoz hasonlóan az utolsón is jó kis eső szakadt ránk. A Szendrői – Tóth (Elefánt) akusztikot még meg tudtuk nézni csillogó napsütésben A tűzhöz közelen, és milyen jó, mert Szendrői Csabi most is hozott néhány verset a hetekben megjelent Mintha muszáj lenne c. verseskötetéből. Ezt követően egy órán belül elkezdett esni és hol jobban, hol kevésbé szakadt, elkapta kicsit a nagyszínpados Bagossy Brothers Company végét, végigkísérte a Konyha, az Apey and the Pea és a Supernem koncertjét is és csak a hiperkarmának volt hajlandó végre elállni. Szerencsére most alig kellett koncertet lemondani (csak a kisebb és erdei helyszíneken és azok egy részét is át tudták menteni máshova) és jelentős csúszás sem volt az eső miatt. A közönség pedig úgy döntött, az utolsó napon már nem hagyja magát és a fesztiválozók nagy része ugyanúgy tombolt, mint egyébként, csak esőkabátban vagy szemeteszsák-ruhákban.

Mert a Blahalouisiana: mindezek közben persze hideg is volt, valamivel fel kellett melegítenünk magunkat kicsit és sajnos (se) egy italpult mellett találtunk fedezéket az esőben. Viszont nem csak emiatt volt emlékezetes a végre esőkabátmentes Blaha-koncert. Azért is, mert most már tényleg nem tudjuk, hogyan lehetne szexibb Schoblocher Barbi és mivel lehetett volna annál is nagyobb meglepetés okozni, hogy feldolgozták a Kispáltól a 0 óra 2 percet.

Szóval jövőre ugyanitt, ugyanekkora, addig is csekkoljátok az instánkat további csodaszép fotókért a négy napról.