Az év elején megjelent Grabovski-nagylemez után itt is a következő dobás: nálunk mutatkozik be a Kettőt hátra című dal, a hozzá készült szövegvideóval. Erről készítettünk a srácokkal egy miniinterjút.

Januárban beszélgettünk utoljára a nagylemez megjelenésről, mi történt azóta veletek? 

Grabovski: A megjelenés után a lemezt egy fantasztikus teltházas bulin mutattuk be a Mika Tivadar mulatóban, majd februárban Szegeden és Szombathelyen is felléptünk a friss albummal. Egy nagyobb feladat elvégzése után mindenki szeret kicsit hátradőlni, mi az ellenkezőjére törekedtünk, hogy ne kényelmesedjünk el. Belevetettük magunkat a próbákba, a dalírásba, és jó pár koncertet is sikerült leszervezni, ami most mind meghiúsult, de amint lehet, igyekszünk majd pótolni. A felvételekkel eltöltött hosszú éjszakák, a lemezírás folyamata elég nagy lendületet adott nekünk, zeneileg, hangulatilag eléggé összekovácsolt minket, ezért ez az új dal is egy szempillantás alatt összeállt, és márciusban el is kezdtük rögzíteni.

Hogyan tudtatok dolgozni a kijárási korlátozások mellett? 

G.: A dobot, basszusgitárt és gitárt sikerült felvenni időben, ekkor a karanténfelhők még épp csak gyülekeztek, a dal alapja tehát már megvolt és abban maradtunk, hogy majd folytatjuk, ha ez az egész lecseng. Végül nem bírtunk várni, így a hátralévő részeket otthoni körülmények között vettük fel, ami izgalmas kihívásnak tűnt, mert azelőtt még nem nagyon csináltunk ilyesmit. Guszti kicsit beleásta magát a házi stúdiózás rejtelmeibe, így Ákos felénekelte Gusztiék gardróbjában a dalt, Tomi otthon felzongorázta a részét, mindeközben folyamatosan tartottuk a kapcsolatot Dodival (Lázár Domokos, producer – a szerk.), aki ellátott minket instrukciókkal. Ezeket a nyerseket küldtük el Dodinak, aki otthon egybe varázsolta, megkeverte, és nagyon passzoló atmoszférát teremtett a dalnak. Egyébként a refrénekben is ő vokálozik. 

Hogyan érintett titeket ez az időszak? (Akár egzisztenciálisan, akár mentálisan.)

G.: Egzisztenciálisan nem lehet okunk panaszra, szerencsére egyikünk munkája sem került veszélybe. A jól bevált kulturális feltöltődési módszereink, mint a kocsmázás vagy koncertlátogatás mostanában elmarad, így a pénztárca is biztonságban van. Bizony mi is rákényszerültünk, hogy otthon, többnyire egyedül érezzük jól magunkat, így – ki – ki mást – sokat olvasunk, biciklizünk, kirándulunk, és ami nagyon pozitív, hogy többször van hangszer a kezünkben, mint azelőt, így rengeteg új téma születik. 

Vannak-e tervek, megvalósíthatónak tűnő koncertdátumok a jövőre? Olyan dátum, amit reménykedve vártok, és bíztok benne, hogy akkorra már újra színpadon lehettek. 

Négy évesek lettünk nemrég, ezt az Árnyéknyúllal és Szintaxissal ünnepeltük volna meg a Robotban. Ennek a bulinak már meg is van az új, őszi időpontja, továbbá a júniusra tervezett szentendrei kalandunk a Yellow Mood és Sorbonne Sexual srácokkal szintén októberre tolódik. Úgy néz ki a legközelebbi buli ami összejöhet, az augusztus második felében lesz a kámi művésztáborban, ahova már évek óta járunk zenélni és nagyon szeretjük. Ami pedig még odébb van, de annál jobban várjuk, az a Reggelizz anyámmal elnevezésű alter örömünnep rengeteg király zenekarral, jövő tavasszal.

Mit jelent nektek az új dal, mi a története?

Hadik Ákos: Törökbálinton nőttem fel, ami egy dimbes-dombos kis városka, a házunk egy dombon található. Legtöbbször a távolba meredés volt a gyógyír a fájdalmaimra, a völgybe nézés volt a legjobb terápia számomra. Ilyenkor jöttek és jönnek mélyebb gondolatok. A dalszöveg tematikájában megpróbálja körbejárni, milyen problémákkal kell megküzdenie egy olyan embernek, aki elfojtja az érzéseit. Az érzéseket, amelyek ebben az állapotban bukkannak fel. Régebben a dobosunk, Szilárd mutatott egy saját szerzeményt, amiben volt két olyan erős sor, hogy tudtam, hogy ezt egy szövegben fel fogjuk használni. Ebben a dalban éreztük, hogy odaillik az a két sor. A dallamötletet egy próbán Tomi mutatta nekünk, amelyre elég gyorsan össze is állt a szám. 

Kivel, kikkel, hogyan dolgoztatok rajta? 

G.: A dal mindenese (felvétel, produceri munka, keverés) ezúttal Lázár Dodi, az Esti Kornél dalszerző-gitárosa, akiről azelőtt sok jót hallottunk, ismertük korábbi munkáit, és szeretjük azokat a zenekarokat, akikkel korábban dolgozott. Már az első találkozásunkkor sok jó ötlete volt a dalhoz, és egyből ráérzett arra, hogy mit szeretnénk belőle kihozni. A dalhoz készült artwork Papp Zsófia alkotása, ez alapján készült a szöveges animáció, ami Bősz Szandi munkája, ezúton nagy köszi a lányoknak is!
A dal képi világával kapcsolatban az amplitúdó, mint jelkép és fogalom volt a meghatározó. Az egyensúlyi állapottól való legnagyobb eltérések összességében is jellemzik a zenei gondolkodásunkat. Mélység és magasság egyaránt teszik ki a dalaink lényegét.

És íme a dal a hozzá tartozó videóval, fogadjátok szeretettel: