Ahogy tegnap ígértük, idén minden nap #hangolódó interjúval jövünk a Fishing On Orfű egyik nagyszínpados zenekarának frontemberével. Mivel a mai nap a 30Y a 20+1 éves szülinapi hisztori koncertjét hozza a fesztiválra, ráadásul még a nagyszínpad is ikonikus dalukról, a Bogozd ki egyik soráról kapta a nevét (Csinálj olyat, hogy másnap Fishing), ma Beck Zolival olvashattok beszélgetést.

Hogy vagy, hogy telik a nyár?

Sokat játszunk, és ez nagy élmény – újra meg újra rácsodálkozom arra, hogy milyen elemi ereje van annak, ha jó emberek találkoznak a valódi terekben. 

Ha azt mondom Fishing On Orfű, mi jut először eszedbe?

Egy olyan fesztivál, ahova most már több, mint tíz éve hazajárunk. 

Júniusban éppen a MiniFishingen volt az egyik első 30Y koncert a pandémiás időszak után, ha jól emlékszem. Milyenek voltak így visszagondolva ezek “első” színpadra lépések?

Nagyon feszült voltam, tényleg az volt az új első koncertünk, hiszen előtte a győri Resti előadást ismételtük, ami bár elsősorban zenei élmény, mégis van egy szcenírozottsága, egyfajta színházi fegyelme. Tudod, minden koncert előtt van bennünk izgalom, persze, nem az a gyermeki lámpaláz, amiben gyűrögeted az inged szélét, hanem a megérkezés és a várakozás feszültsége. De az első koncerteken valahogy a figyelmemmel volt problémám: azt ugyanis nem lehet lepróbálni, hogy milyen a koncert alatti, koncentrált figyelem és jelenlét, ehhez játszani kell folyamatosan. Szóval kellett néhány koncert, hogy ténylegesen megérkezzünk megint. 

Megnőtt bennetek a tétje az élőben zenélésnek, értékesebb a közönséggel való interakció, amióta átélted, hogy milyen az, amikor egyszer csak ezekre nincs lehetőség?

Azt hiszem, évek óta arról beszélek – és remélem, csinálom is –, hogy a színpadon való játéknak a legfőbb tétje a jelenlét, és az abból következő dialógus. Ha ez nem jön létre, nincs értelme a koncertnek. Éppen ezért nem is akartunk streameket csinálni: ha valaki 30Y-t akart hallgatni, arra ott vannak a stúdiófelvételek, és persze, a koncertfelvételek, leginkább a FOO-koncertek, amik tényleg olyan erősek, hogy megmutatják a zenekart, a jó és kevésbé jó pillanatainkat is.  

Amikor ez az interjú megjelenik, éppen azon a napon leszünk, amikor a Fishingen 30Y hisztori koncert lesz, vagyis itt is megünnepeljük a 20+1 éves szülinapját a zenekarnak. Hogyan készültök erre?

Azzal elsősorban, hogy azt tesszük, amit mindig: valódi koncertet játszunk. Takács Bélával megterveztük a színpad óriás-zászlóit, amin a 30Y történetének vizuális markerei vannak, lemezborítók, emblémák, figurák, de ebben is kissé bricoleur-ök voltunk: szóval hagytuk, hogy a véletlen dobálja fel ezeket a képi elemeket. És azt hiszem, ezt tesszük a koncerten is, persze, játszunk dalokat az elmúlt húsz év összes lemezéről, de hogy melyiket, azt a koncert napján majd kitaláljuk. Könnyű dolgunk van, mert a 30Y éppen mi vagyunk, és nekünk nincs más dolgunk, mint az aznapi 30Y-t felvinni a színpadra. 

Ezen kívül a fesztiválon pénteken is láthatunk Vecsei H. Miklóssal a Kártyajáték című előadásban. Mi történik ezeken a közös esteken?

32 kártyánk van, mint egy pakli magyarkártya. Ezekre írtunk fel egy hosszú éjjelen hívószavakat: metaforákat, címeket, semmiségeket. Az a játékunk, hogy a közönségben ülők kártyákat húznak, azaz a közönség tagjai a dramaturgjai az estének, nekünk pedig kezdenünk kell azzal a kihúzott kártyával valamit, ott és akkor. És ez reményeink szerint nemcsak kettőnk számára érdekes. 

Ez az idei Fishing még azért is különösen emlékezetes, mert a lányod is fellép rajta, ha jól gondolom, talán először. Izgulsz érte?

A Boe-val az a helyzet, hogy saját, autonóm útja van, és én az apukája vagyok, szóval apaként izgulok érte. A saját dalaival ül ki egyedül egy zongorához (csütörtök, Tűzhöz közel színpad, 16 óra- a szerk.), ami egyszerre jelent szabadságot, bátorságot és kockázatot – és ez engem minden alkalommal lenyűgöz. 

A frissebb interjúid alapján a pandémia alatt írtál két könyvet, bábszínházhoz és Shakespeare darabhoz zenét, meg azért egy pár 30Y dalt is, amiből mi egyelőre egyet hallhattunk. Idénre milyen alkotói projektek vannak még kilátásban?

Időközben az Ördögkatlanon megcsináltuk a Másnap című előadás ősbemutatóját Szűcs Krisztiánnal, ami alighanem mindkettőnk számára életbe vágóan fontos dolog: hiszen Cseh Tamás és Csengey Dénes tervezett, de végül el nem készült munkáját kellett befejeznünk. Ez egyszerre volt restaurálás, rekonstrukció, és persze zeneszerzés is. Szeptembertől játsszuk egyébként Budapesten, állandó játszóhelyünk a B32 lesz.