Nem lehet igazán tiszta lappal indulni, amikor az alkotó édesapja az adott színtér egyik legismertebb művésze. A boebeck művésznév mögött rejtőző Andl-Beck Boróka ugyanis a 30Y dalszerző-énekesének, Beck Zolinak a lánya, aki mégis nekivágott a kalandnak, és már második saját szerzeményét mutatja be ősszel megjelenő első kislemezéről. Természetesen nekünk is felkeltette a figyelmünket ez a lány, akinek hangja és egész lénye fiatal kora és szőke haja ellenére nagyon igazi, tiszta, és tele van fájdalommal. Első dala, az “i am not” július elején debütált, most pedig az egyedi hangzásvilágú önvallomást egy melankólikus helyzetdal követi.

A nyár vége egyébként boebeck háza táján is koncertekkel és fesztivál-fellépésektől volt zsúfolt, legközelebb pedig csütörtökön, azaz holnap a Lázár tesók vendégeként láthatjuk élőben Budapesten, az A38 Hajó koncerttermében. Előtte viszont még volt ideje válaszolni pár kérdésre is új megjelenése mellé, szóval miniinterjú és “red stars” dal- és videópremier alább!

A “red stars” a második single a hamarosan megjelenő első kislemezedről. Mi fűzi össze ezeket a dalokat?

A comfortable EP dalait alapvetően tematikailag érdemes egy egységnek tekinteni; mindegyik a naiv tapasztalásról, a kételyekről, önreflexióról szól. Annyi, hogy ezeket a tapasztalatokat én narrálom, néha optimizmussal, néha melankóliával – erre a dalra az utóbbi jellemző, és ebben talán el is tér a másik háromtól, amik elégedetlenebbek, vagy éppen beletörődnek abba, ami van. 

Nagyon sokat sejtető a dal szövege. Mi a “red stars” mögötti sztori? 

A sztori annyi, hogy a bécsi egyetemi éveim alatt egyszer láttam egy fickót a villamosról – magas, szikár, sápadt, az a fajta, akit érdekes nézegetni, két szeme alatt vörös csillagokkal. Ez azért elragadja az ember fantáziáját, szóval elkezdtem gondolkodni arról, milyen lehet ő – vagy hogy milyen karaktert lehetne belőle építeni. Nekem olyan karakter gurult ki, akinek a szemében elveszel – akit nem tudsz nem beengedni a világodba. Szóval igazi sztori nincs is; ha sokat van egyedül az ember, sok ilyen történetet talál ki.

Hogyan készült a videó? Mesélj kicsit a forgatásról!

A videó létrejöttéhez két ember volt elengedhetetlen: az egyikőjük Jim (sinco), aki forgatta, a másik pedig Scham, aki amellett, hogy segít nekem mindenféle vizuállal, még a szereplést is bevállalta. Jim különleges képessége, hogy szebbnek tudja mutatni a képein a világot, mint amilyennek én képes vagyok azt elképzelni, és ez szerintem ennél a videónál is bebizonyosodott. Végül a forgatás egy egész éjszakát vett igénybe, elszámoltuk magunkat, és elment az utolsó 49-es villamos is, úgyhogy pár álmos órát együtt kellett töltenünk. Elég idegesítő meg cserfes vagyok, úgyhogy nekik ez talán nagyobb kihívás is volt, mint maga a forgatás.

Nagy bátorság a saját dalaidat egymagad előadni színpadon. Mitől vagy ilyen bátor?

Nem vagyok ám egyáltalán bátor, csak nincs nagyon más választásom! Egyelőre nem gondolkodtam rendesen zenekaron, szóval jött ez a nyár, és jöttek vele a lehetőségek, én meg elvállaltam őket. Szóval most így egyedül vagyok a színpadon, lámpalázzal, remegő kézzel, úgy igazából megszólalni sem merek. De azért fejlődöm – Strandon már képes voltam egész mondatokat formálni két dal között. 

Mi jelenti számodra a mindennapokban az inspirációt, honnan táplálkozol?

Ez ilyen hülye válasz, de szerintem főleg a saját történeteimből, mert azok írásakor nem tudok hátralépni – mindent nekem kell magamnak elmesélnem. A legtöbb benyomás is szövegeken keresztül ér, és mindegyiket úgy igyekszem megismerni, hogy felteszem azt a kérdést, hogy ki beszél. Ha ez megvan, akkor hamar felépül egy világ, ami segít a sajátom építésében. Konkrét példaként mondjuk a Tender Is the Night jut eszembe Fitzgerald-tól, abba az univerzumba sokszor visszatérek a fejemben. 

Kövessétek boebecket itt, a holnapi koncertre pedig itt tudtok még jegyeket venni.