Voltam már életemben egypár Péterfy Bori és a Love Band koncerten, de olyanon még soha, ahol a szomszéd teremben megérkezésünkkor még Tóth Gabi lépett fel. Ez az első hallásra szürreális helyszínválasztásnak volt köszönhető, ugyanis bár a Symbol hatalmas, gyönyörű szórakozóhely, nem biztos, hogy az elsők között eszembe jutna, ha egy alternatív rockkoncertet kéne megszerveznem. Valószínűleg a helyszínválasztásnak  volt köszönhető az is, hogy a beígért este 10-es kezdéshez képest még 11-kor is volt jegy a koncertre. Legalábbis én más magyarázatot nem tudok, mert az utóbbi időben a pesti koncerteket azért teltházzal hozta a zenekar.

Mi minden esetre nagyon vártuk a tegnapit, főleg, hogy a két új zenekari tagot, Gáspár Gergőt és Nagy Istvánt Budapesten még nem láthattuk teljes koncertet végignyomni. Kezdésre végül csak fél 12-kor kerül sor, valószínűleg pont azért, mert addigra telt meg úgy ahogy az alagsori Music Club tere. Volt is időnk felmérni a terepet amíg vártunk, és megállapítottuk, hogy a színpad egyrészt sokkal kisebb azoknál, ahol általában látjuk Boriékat („Hogy fognak ezen elférni?”), másrészt, hogy alig van megemelve a nézőtérhez képest („Á, Bori innen még stage divingolni se fog tudni!”).

Később természetesen minden kérdésre választ kaptunk. Hát, elférni tényleg nehezen fértek el, egyszerűen fizikailag nem volt elég hely, én különösen Drapos Gergely basszeroson láttam, hogy sokkal kisebb a mozgástere, mint amire igénye lenne. Az viszont, hogy Bori ne tudna bárhol, de tényleg bárhol stage divingolni, már belátom, elég naiv feltételezés volt… 🙂 Igaz, ő is úgy kezdte a párbeszédet a közönséggel, hogy „Az milyen, hogy egy diszkóban találkozunk?”, de aztán nem sok zavar látszott rajta, hamar feltalálta magát. Csak egy pár dalnak kellett lemennie, Bori máris a közönség közé vetette magát, segítségükkel eljutott a színpaddal átellenben található hatalmas tükör elé és ott igazította meg vagány, rockos szerelését. Innen már nem volt megállás, tudtuk, hogy diszkó ide vagy oda, mi itt és most megkapjuk azt az őrületet a srácoktól, amiért annyira szeretünk Péterfy Bori és Love Band koncertekre járni.

Ütős dallistát nem nehéz összeállítania Boriéknak, bőven van miből válogatni, most is egymást érték a jobbnál jobb dalok: Fehér éjszakák, Újraélesztő, Jó reggelt Bori, Ópium, Hajolj bele a hajamba, Téged nem, Bűvös vadász…. soroljam még? És hát a slágeres dalokat mint mindig, most is a frontasszony előadásmódja tette élménnyé. A szokásosnál kisebb színpad és tér ezen az estén még jobban aláhúzta ezt, és Bori, aki amúgy is imád a közönséggel kokettálni, ki is használta az alkalmat. A koncert végéig nem csak a szemközti tükörnél, de a terem több pontján is feltűnt, az oldalsó bárpultnál pedig már-már majdnem túl közel tudott hozzá kerülni egy lelkes rajongólány… Engem sokadszorra is ámulatba tudott ejteni, hogy Bori mennyire bízik a közönségében, tényleg olyan bátorsággal és nyitottsággal veti le magát a színpadról, ami egyszerűen lenyűgöző. Néha meg már szinte vakmerő… És mindeközben végtelenül nőies és szexi. Nehéz levenni róla a szemünket, az biztos 🙂 A szokásos színpadi kellékek is előkerültek az este folyamán: a fátyol a Dunántúli slágernél, ami mindig nagyon hatásos, mert ez is a közönség hathatós bevonásával érvényesül igazán, illetve a Tűsaroknál a fiúk is felöltötték állati maszkjukat. 

Összességében jó kis koncert volt, köszönjük az élményt, és a következőnek beígért pesti szülinapi koncerten is ott a helyünk!