Az előző hétvégén az idén 25. jubileumát ünneplő Művészetek Völgye záróhétvégéjén jártunk.

Már akkor is ismertem és szerettem ezt a rendezvényt, amikor még csak kapolcsi napoknak hívták, és bár az évek során akadt nem kevés vargabetű, valahogy a megfoghatatlan lényeget, a hangulatot, a patinás nevet a mai napig nem sikerült elrontani. Idén is kijutott egy-két furcsaság (Wellhello koncert Kapolcson?), de jelentjük: a varázs még mindig él.

És hogy ez milyen kicsi vagy nagy dolgokban nyilvánul meg? Íme egy tökéletlen lista!

1. Sokan, sokszor, sok mindenre mondják, hogy „családias”. A Művészetek Völgye az a hely, ahol ezt tényleg a szó lehető legjobb és legszorosabb értelmében használhatjuk. 

2. Iszonyatosan finomakat lehet kajálni. Nekem például az évek során már kialakultak olyan ételek, amiket automatikusan megkívánok, ha Kapolcsra érek. Langalló. Dödölle. Juhtúrós puliszka. Kürtőskalács. Hmmm…

3. Rengeteg szép mindent lehet venni. Egyedi, kézzel készített, minőségi dolgokat, olyasmiket, amik rengeteg kreatív ötlettel és hatalmas tehetséggel készültek.

4. Ez az a fesztivál, ahová simán lemehetsz sátrazni lányként, totál kemping-analfabétaként is, mert maximum 10 perc bénázás után 100%, hogy a segítségedre siet valaki a sátor felállításánál és a bontásánál is.

5. Nem beszélve arról, hogy itt nem egy sáros kempingben, hanem igazi családi házak kertjében sátrazhatunk a legtöbb helyen, így tényleg autentikus falusi romantikában lehet részünk (értsd: pottyantós wc és kutivízes zuhanyzó), ráadásul a háziakkal és a többi ott sátrazóval körülbelül 1 percen belül barátságba kerülünk garantáltan.

6. Ez az a hely, ahol még van olyan, hogy valaki nem azért ül le a melletted lévő üres helyre, mert fel akar szedni. Hanem csak leül melléd, és ha hagyod, nagyon kedves beszélgetések lehetnek ezekből a helyzetekből.

7. Persze, mint mindenhol, itt is előfordul, hogy azért ülnek le melléd, mert fel akarnak szedni. De olyan, hogy valaki mindenáron „kártyatrükkökkel” akar szórakoztatni, és kiderül, hogy tényleg igazi, hús-vér bűvész, aki még ügyes is, és egy spontán műsorban részesít… Na ilyen viszont tuti, hogy csak a Művészetek Völgyében történik! 🙂

8. Mert igaz, hogy nem az alter koncertek a fő profilja a Művészetek Völgyének, vagy nem csak, de én még rossz koncerten nem voltam itt. Lehet, hogy csak szerencsém volt, de valószínűbb, hogy a közeg teszi: az olyan apróságok, mint hogy a Bérczesi Robi itt nem szégyellősen adja elő kedvenc népdalát („hiszen ez a Művészetek Völgye”) vagy hogy a Beck Zoli többet sztorizik a dalok között („hiszen itt lehet mesélni, ugye?”), igazi csemegékké teszik ezeket a koncerteket.

9. Egyre kevésbé titkos kedvencem, a Rájátszás produkció is nagyon könnyen megtalálja a helyét minden évben Kapolcson. Most is nagyon hangulatos koncert kerekedett az írók és a zenészek (avagy ezen a konkrét estén a „simabőrűek és a szakállasok” 🙂 ) találkozásából.

10. Ez egy olyan rendezvény, ahol annyi helyszín és program van, hogy egyszerűen fizikai képtelenség az egyszeri látogatónak még az is, hogy átlássa mindazokat, amik tartózkodási ideje alatt lesznek, nem hogy még részt is vegyen mindegyiken. De így legalább mindig van ok visszatérni a következő évben is!