A Puskás testvérek által vezetett The Biebers zenekar elektronikus projektként indult 2012-ben, de mostanra egészen nagy közönséget megmozgató, élő zenekarrá nőtte ki magát, fülbemászó dalaikat pedig egyre inkább igyekeznek magyar nyelvre átültetni, aminek mi is nagyon örülünk. A soundcity:szeged videóján egy összeszokott, jó hangulatú csapat látható, mi pedig ennek kapcsán nem bírtuk ki, és egy picit az X faktorról is kifaggattuk a frontembert, Puskás Petit.

fotó: Csizmadia Bendegúz

Nagy örömmel látjuk és halljuk, hogy egy magyar nyelvű dalt hoztatok nekünk a s(o)unday sessions-be. Ha jól tudjuk, tavasz óta vannak magyar dalok a repertoárotokban, úgyhogy most már van tapasztalat: mennyire más előadni ezeket, mint az angol nyelvűeket?

Lett egy nagyon primer rétege a zenénknek: az üzenet. Eddig pont ez volt a lényeg , hogy a zenével eltakarjuk a jelentést, és hogy maga az energia, maga a titokzatosság vigye előre a zenekarunkat, de tavasszal azt éreztük, hogy megérett a zenekar a váltásra és igenis új élményekkel, új feladatokkal kell rávennünk magunkat a zenélésre, és egyelőre úgy tűnik, megérte.

És mi a helyzet a szövegírással? Nem nyúl akaratlanul is sokkal személyesebb témákhoz az ember magyarul?

Egyáltalán nem. Talán pont van egy fal előtted, amit le kell gyűrni, hiszen ezt mindenki érti. Angolul pont ezért volt egyszerű, mert igazából senki nem törődött a jelentéssel, csak úgy nyomta neki, ha pedig már tényleg nagyon olyan témát boncolgatsz, amit lehet valóban nem nagyon kéne értenie senkinek, akkor valami szójátékkal elütöd. Ezért most már nem is írom egyedül a dalokat, mert szeretném magamat kizökkenteni a megszokottból.

A közönségetek hogy fogadta ezt az új irányvonalat?

Nagyon jól. Szerintem abszolút ennek köszönhető, hogy új lendületet kapott a zenekar, egyre nagyobb az érdeklődés a zenénk és a koncertek iránt.

Mennyire állt hozzátok közel a videóban hallható akusztikus feldolgozás, mennyire éreztétek jól magatokat benne?

Mindig jó kicsit akusztikust játszani. Egyrészt mert a zenénk koncerten nagyon megkötött a HD sávok (szintik, effektek) miatt, másrészt mert sokkal fesztelenebb az egész: játékosabb, improvizatívabb. Például a rádiós premierjén a dalnak, amikor bejelentettük a címét és belekezdtünk, a Milán egy másikat kezdett el játszani és ugyan észrevette, hogy valami baj van, de csak játszotta tovább szenvedélyesen. Végül én szóltam nevetve hogy szerintem álljunk le, Milán meg megkérdezte hogy nem a Summer Love Ghostot játszuk? (nevet) Ezzel el is lett intézve a dolog , kedves pillanattá vált és mentünk is tovább. Az akusztiknak szerintem ez a lényege, hogy lehet vele mocorogni.

Most, hogy nemrég zajlott le az X faktor, elkerülhetetlen, hogy rákérdezzünk: milyennek értékeled ezt a szereplést, különösképpen a zenekar szempontjából?

Egyelőre nem látok olyan drámai változást. Mindenki agyon parázza magát ettől az X-faktortól, meg a tévétől. Szerintem meg most már mindenki lehetne egy kicsit tájékozottabb. Remek példa erre egy külföldi év lemeze lista és egy magyar. Nálunk még mindig az a hozzáállás, hogy „húha én csak underground zenekarokat írok, amit 300-an hallgatnak, mert a többi nem jó, én meg király vagyok” és fordítva is pont ez történik. Dani pont most átküldött nekem egy külföldi listát, ahol mertek kitenni egy nem hiába világsikerű lemezt, mellé pedig egy még ismeretlen, de remek zenekart. Az a baj , hogy ezzel a hozzáállással szerintem csak magunkat csapjuk be. A tévé fontos. A zene fontos. A színház fontos. Ha szereted csinálni és dolgozol is vele, ebből mind csak profitálni lehet.

Illetve szintén adódik a kérdés: pár hete az X faktor színpadán álltatok, most a s(o)undcityben jelenik meg videótok. Szoktál gondolkozni tudatosan azon, hogy mondjuk ezek a megjelenések hogy férnek meg egymással, szóval valami mitől mainstream és mitől alter, vagy nincs is értelme már ilyen kategóriákról beszélni szerinted?

Soha. Azon szoktam gondolkodni hogy valami jó-e vagy rossz, szeretem-e csinálni vagy sem, bírom-e azokat akik csinálják vagy sem.

Most az évvégi pihenés időszaka után mik a terveitek jövőre?

Alkotótáborba vonulunk január elején , most először. Nagyon várom már és remélem jó hatással lesz a zenekarra. Illetve készülünk az áprilisi lemezbemutató koncertre, mind zeneileg, mind technikailag. Ja és nem utolsó sorban új klippel készülünk szintén januárban. Jó formában vagyunk , meg kell nyomni.

Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂