Szeder-Szabó Krisztina egyike a fiatalabb generáció tehetséges és különleges női egyszálgitáros dalszerző-előadóinak, akit egyre több helyen csíphetünk el az ország különböző pontjain zenekarával. Nemrég a Müpában is fellépett, hozzánk a s(o)unday sessionsbe pedig nagy örömünkre egyik legvagányabb, fiúnév-felsorolós dalát hozta, amit szabadtéren sikerült megörökítenie a soundcity:szeged csodálatos stábjának.

fotó: Kozák Máté

Nemrég a Müpában adtál egy nagyobb szabású koncertet. Mesélj róla, milyen volt, mióta készültetek rá?

Hatalmas élmény volt, fél évet készültünk rá, persze főleg agyban, mivel nagyon sok mindent csak az utolsó egy-két intenzív hétben tudtunk megvalósítani. 🙂 Mind zeneileg, mind helyszínileg, mind előadóművészileg egy rendkívüli esemény volt, és abszolút mérföldkő. Volt tangóharmonikás franciás hangulat, vonós négyes kísérte líraibb rész és rockos zúzás is, (és mind-mind más ruhában 🙂 ), Hrutka Robi és Maszkura is vendégeskedett. A vizuál is nagyon izgalmas volt, volt kis Szeder báb, árnyjátékot is sokat használtunk, illetve az egyik bábos-színész-táncos lánynak is volt egy etűdje disznó maszkban és ugyanolyan “tündérruhában”, mint amiben én voltam. Ezenkívül volt egy rész, ahol eltűntem a színpadról egy színpadi süllyesztővel éneklés közben, majd egy másik ruhában felemelkedtem. Hogy csak a leglényegesebb pontokat említsem! 🙂

Többféle felállásban fellépsz. Mi a különbség rákészülésben, melyik áll hozzád közelebb: egyedül, vagy kisebb-nagyobb zenekarral?

Egyértelműen azt szeretem, minél többen vagyunk a színpadon. Most van egy bővített felállás is néha Lee Olivér gitárossal, ezt élvezem a legjobban, egyrészt a hangzás is sokkal vastagabb, másrészt leveszi rólam a folyamatos gitározás kötelezettségét, ami nem árt néha frontemberként. Persze szuper, hogy egyedül, vagy duóban is tudnak működni a dalaim, de minél többen vagyunk, azért annál több az energia.                                                                                                  fotó: Kozák Máté

Muszáj azt a „szokásos” kérdést megkérdeznem, hogy milyen női előadőként érvényesülni ebben az inkább férfi frontember orientált magyar zenei világban? Kik azok a magyar női előadók, akikre felnézel, vagy példaként tekinted őket?

Nem mindig egyszerű, és ezt leginkább mostanában éreztem. De alapvetően azt gondolom, hogy azt csinálok, amit szeretnék, és ebben senki nem tud korlátozni, mert ma már bárkiből lehet bárki. A közönség a lényeg úgyis. Illetve egy szuper támogó zenészekből álló csapatom van, akiknek nagyon örülök, tehát érhetően nem hímsovinisztákkal veszem körbe magam. 🙂 Nyílván ebben az iparban is, mint a magyar társadalom nagyjában nagyon sok a patriarchális maradvány, és ez megnehezít ezt-azt, de annál nagyobb a kihívás! 🙂 Nagy példaképem Palya Bea, aki mind zeneileg, mind vállalkozásilag egy nagyon profi, jól működő csapatot épített ki maga köré.

Tudható, hogy nagyon jóban vagy Csorba Lócival, gyakran beugrasz a közös dalotokra koncerten is. Milyen érzés egy koncerten ilyen „beugrónak” lenni, nem furcsa ennyire rövid időre rácsatlakozni egy koncert energiáira?

Kicsit fura volt az elején mit kezdenei a hirtelen feljövő adrenalinnal. Aztán eltettem az agyamba inkább baráti együttlét kategóriába, mint a koncertbe. Szeretek a srácokkal amúgy is együtt lenni, úgyhogy ilyenkor együtt partizunk 3 percet, majd folytatjuk a koncert után. 🙂

A dal, amit hoztál a s(o)unday sessionsbe, a Feri feneke, elég szókimondó, fiúnév-felsorolós, szerintem abszolút hiánypótló. Hogyan született, mennyire kapott vegyes visszhangokat a bátorsága miatt?

Pontosan úgy született, hogy felismertem ezt a hiányt a “piacon”, gondoltam akkor megírom én. Főleg mivel az ellenkezőjéből, a lánynév felsoroló dalokból meg rengeteg van. Ezt a szöveget még Lukácsházi Lucával írtam, aki akkor hat hónapos terhes volt a második babájával, és hatalmasakat szórakoztunk közben! 🙂 Kapott egy-két negatív kommentet, de semmi mély filozófiai tartalommal megtöltött megjegyzés nem érkezett, úgyhogy elmondható, hogy nagyon szeretik az emberek! És  férfiak talán még jobban, mint a nők! Persze mindenkit az érdekel, hogy mennyire valós élmény alapú a szöveg.

Mik a nyári terveid, mennyire bírod a fesztiválokat, az ezzel járó utazgatást, és a sok ingert ami egy ilyen helyen összesűrösödik?

Most pont egy iszonyú sűrű időszakban vagyok, kb még a Müpás koncert óta folyamatosan úton vagyok, amit amúgy nagyon élvezek. 🙂 De annál nagyobb igényem van a hesszelgetős semmittevésre is közben. Nagyon szeretnék új dalokat írni a nyáron, illetve a Kezem a hátadonhoz fogunk videoklipet forgatni. Ezenkívül a francia nyelvű lemezt is jó lenne befejezni mostmár. De a fesztiválhangulatot megtartva Budapesten is lesz egy koncertünk nyáron, július 4-én a Kobuciban!

Szeder Kobucis nyári koncertjére itt tudtok gyülekezni virtuálisan, jegyet pedig itt tudtok rá venni!

Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂