Majdnem négy évet kellett várnunk egy új Óriás nagylemezre, de megérte: a Minden villany ég egyszerre hozza a banda jellegzetes hangulatvilágát, ugyanakkor merészen kísérletezik is egyben.

Nyugodt szívvel állíthatom, hogy szinte a kezdetektől fogva követem az Óriást: az első sorban ugráltam már a Jön (2008) lemezbemutatóján is. Sőt, a Példák Hullámokra (2010) lemezen található Fényt az űrbe című dal elején hallható közönségzajban én kiabálom, hogy „nagyszínpad-nagyszínpad”, aki nem hiszi, kérdezzen utána Egyedi Petinél. Ezek fényében elég nehezen viseltem majdnem négyévnyi várakozást az új nagylemezre, az elmúlt félév koncertmentes időszakáról nem is beszélve.

Végül 2016 telén elkezdtek csorogni az infók a banda Facebook-oldalán, és a rövid betekintők, valamint a nagyon karakteres szöveges videók alapján már sejteni lehetett, hogy a csapat negyedik nagylemeze, a Minden villany ég kifejezetten új irányba viszi majd el az egyébként első hallásra felismerhető, jellegzetes Óriás-hangzást.

És valóban: az első hallgatás még nagyon „barátkozós” volt. Szokni kellett az effektekkel torzított énekhangot, az Óriástól szokatlan, elektronikusabb hangszerelést, a fúvósokat, a már-már konceptalbumot megidéző különös hangulatot. Utóbbihoz sokat hozzátesz a Youtube-re felkerült szöveges videók egységes vizuális világa, amit Commodore 64-en nevelkedett, geek lelkem szintén nagy-nagy örömmel fogadott.

A harmadik-negyedik végighallgatás után ugyanakkor rutinos Óriás rajongóként mégis azt érzem, hogy a Minden villany ég sok szempontból nagyon is „klasszikus” Óriás album – a dalok felépítése, Egyedi Peti utánozhatatlan szövegvilága, Örményi Ákos basszustémái ugyanúgy magával ragadják a hallgatót, mint akár az első lemezeken. Jó példa erre a Talán a moziban is láttál, vagy a korábban már egy másik hangszerelésben megismert Fény.

Nagyon kísérletező viszont a Dühös víz, ami disszonáns énektémája miatt nekem a nehezen emészthető kategóriába tartozik… A korong egyik legerősebb dala az első benyomások alapján a Máshol, a karakteres zongoratéma mellett a szövege miatt is: „mennyit kéne még inni, hogy az eszedbe jusson, hogy nem vagy hülye”.

A Minden villany ég-en egy kísérletező, ugyanakkor kiforrott és egységes Óriást hallhatunk – minden tiszteletem a srácoké, hogy folyamatosan tudnak újat mutatni ennyi év után is. Nagyon kíváncsian várom, hogy a február 18-i lemezbemutatón hogyan lehet a komplexebb dalokat élőben is visszaadni…

szerző: Soós Levi