Az ék nemrég jelentette meg második lemezét, méghozzá nem túl feltűnően, ami állandóan pozitív szakmai- és koncertvisszhangjaikhoz képest eléggé furcsa. Minden esetre az új album még az előzőnél is utaztatósabb, elmerülősebb anyag lett, aminek felvétele előtt csatlakozott a csapathoz Oláh Bence billentyűs is. Lee Olivér frontemberrel és Balasi Ádám dobossal beszélgettünk.
Nem csaptatok túl nagy felhajtást a tavaly év vége felé megjelent második lemezetek körül. Meséljetek róla, mit jelent a történetetekben ez a lemez?
Olivér : Whatever It Takes a címe és szeptemberben mutattuk be az Akváriumban. Sosem akarunk ugyanolyat csinálni. Az életünk is más, mint két éve, nem lenne természetes, ha a zene nem változna.
Ádám : Más lett, de azt érzem, hogy a February folytatása (a zenekar első lemezének címe – szerk.). Van kapcsolat a kettő között, de a Whatever It Takes letisztultabb. Lassabban – több részletben- készült, más felvételi technikával. A dalszövegeket sokkal érettebbnek érzem, talán mind érettebbek lettünk. Nagyon sokan mondják, hogy filmzene, amit most csináltunk és igaz, hogy szívesen látnék képeket hozzá. A klipek mindenesetre úton vannak…
Hogyan oszlik meg a zenekarban az alkotói munka?
Olivér : Teljesen. Minden dalt együtt írunk a csendből. Ez az egy nem változott, így érezzük jól magunkat, így természetes nekünk. Elég intuitív a dalszerzési folyamat, egyszer fordult elő, hogy valaki kész dallal jöjjön a próbára, de nem zárunk ki semmi lehetőséget. Nem hiszem, hogy van recept, egy tuti formula. Most épp így működünk, de lehet, hogy mást hoz a holnap. Nyitottak vagyunk a változásra.
Hogyan, miben változtatok az előző lemezhez képest?
Olivér : Ez a lemez lassabb lett most, de ez nem egy előre kitalált koncepció volt. Az előző időszak ezeket a dalokat hozta. Még mélyebbre megy, viszont kevesebb a düh. Talán mindannyian tisztábban látjuk a világot és könnyebben engedünk el dolgokat. Egy biztos, meg tudom hallgatni ezt a lemezt ma is, ami elég jó jel, mert utólag extrém szkeptikus vagyok.
Ádám : Egy technikai dolog pedig, hogy a billentyűs hangszerek szerepe sokkal fontosabb lett. A February nagy részét még Bence (Oláh Bence, billentyűs – szerk.) nélkül írtuk, épp a felvételek előtt csatlakozott hozzánk. Az új lemezen legalább annyira fontos a billentyű, mint a gitár.
Nem csak az új lemez, de egy erdélyi turné is összejött ősszel. Hogy sikerült, jól éreztétek magatokat?
Olivér : Nagyon-nagyon-nagyon jól! Hihetetlen volt számunkra a fogadtatás. Nem akarok bántani senkit, de itt azt éreztük, hogy az emberek eljönnek és mindenféle analízis és elemzés nélkül átadják magukat az élménynek és hagyják, hogy élvezzék azt, amit ezek a messziről jött srácok hoztak. Értették, érezték, élvezték a zenét és ez nekünk nagyon nagy erőt adott.
Ádám : A River Of Lust és a Palma Hills parádés társaságában voltunk, nagyon szeretnénk menni még. Én már csomagolnék.
Mennyire találtok ki egyébként előre egy-egy koncertet?
Olivér : Én lélekben nagyon készülök mindegyikre, nagyon fontos minden egyes fellépés. Szerintem kiolvasható, hogy eléggé a megérzéseinkre hagyatkozunk és sok a spontaneitás nálunk, aminek azért van egy árnyoldala 2018-ban, amikor a tudatosság talán az egyik legmenőbb szó. Elsősorban a látványt szeretnénk fejleszteni, ez most egy fontos feladat.
fotó: Fehér Andrea
Legközelebb egy újabb keletű fővárosi koncerthelyszínen, a TRIP hajón láthatunk benneteket. Ott mire lehet számítani?
Olivér : Repülünk. A zenekar legfontosabb erőssége, hogy minden koncerten máshogy játszuk el a dalokat, sose tudjuk előre milyen lesz a következő hangulata, így mindig izgalmas marad és mindig más. Szeretjük elvinni a közönséget egy körre, hogy hol lyukadunk ki, azt rábízzuk 2018. január 27-re!
A koncert eseményét itt találjátok!
