A Fran Palermo igazán egyedi ízét utánozhatatlan frontemberük, a karibi származású Henri Gonzo adja, aki a színpadon feltűnő szettjeivel és született lazaságával hódít: ha egyszer látod, valószínűleg megjegyzed a nevét. Most egészen közelről, egyszálgitáron láthatjátok a soundcity:szeged kamerái előtt, és kérdéseinkre is ő válaszolt.

Nemrég volt a 6. szülinapi koncertetek, amit egy kis baleset miatt el kellett halasztani. Egyrészt légyszi nyugtassatok meg mindenkit, hogy Henri már rég jól van, másrészt meséljetek picit, milyen volt a hangulat a zsúron?

Igen, volt egy bordarepedés egy durvára sikerült erdélyi koncert végén, de már teljes a felépülés. Azt hiszem nagyon jó hangulat volt annak ellenére, hogy egy hétfő estén pótoltuk be az évfordulót. Benne volt minden, amit remélhettünk.

Egy szülinapon talán óhatatlan a leltárkészítés – Nálatok hogy áll mostanság a mérleg?

Mindig van mit fejleszteni, hova haladni, nincs időnk pihenni, még sok felépítendő ház van.

Tavaly ősszel jelent meg az első magyar nyelvű dalotok. Milyenek a visszajelzések, és várhatóak-e továbbiak is?

A Holdvilágos nem egy saját dal, hanem egy régi Eisemann-Zágon átdolgozás. A közünségünk nagyon szereti és mi is. Elképzelhető, hogy lesz még ilyen, de nincs konkrét terv következő magyar dallal kapcsolatosan.

Milyen élmény volt a s(o)undcitys forgatás, mennyire volt őrült a szegedi napotok?

A forgatás könnyen lement, Szeged pedig mindig egy jó élmény nekünk.

Mennyit gondolkoztatok azon, hogy melyik dalt játsszátok el akusztikusan, és miért pont az lett amelyiket hallhatjuk végül?

Az utolsó pillanatban esett rá a választás,  a “The Soup” egy egyhangszeres dalnak indult, aztán mégis meg lett hagszerelve, de eszembe jutott, hogy mivel még új, ezért nincs róla ilyen felvétel, és gondoltam próbáljuk meg.

Mik a nyári tervek, illetve mi lesz a következő nagy durranásotok?

Durrogunk a fesztiválokon, ahogy csak bírunk. Szinte mindenhol ott leszünk és tök jó idősávokban. A nyári szezon után és már alatta is egy új lemezen kezdünk dolgozni.