A Grabovski 2016 óta jegyzi magát zenekarként, az azóta eltelt időben egy kislemez és több single jelzi útjukat. Most pedig elérkezett a pillanat, hogy megmutassák első nagylemezüket. Ahogy az lenni szokott, ez az anyag is az indulás egyfajta ars poeticája, amire a cím is rögtön rámutat.
A frissebb dalok mellett újragondolt korábbi szerzemények is sorakoznak a korongon. (Ez utóbbiak még Grand Club név alatt születtek.)
Mindeközben nincs megállás, a srácok a megjelenés pillanatában máris egy roadmovien dolgoznak, ami a tavalyai erdélyi turnéjukat hivatott megörökíteni.

A felvételeket alább találjátok, élőben pedig január 17-én szólalnak meg a MIKÁ-ban, ahol Bodor Áron (Esti Kornél) és Lee Olivér (Ék, Trillion) lesznek a Grabovski vendégei.

Az albumról a jól bevált dalról dalra formában mesélnek nekünk.

Szalvéták:

Hadik Ákos (ének): A szöveget egy hajnali gyorséttermi élmény ihlette, mégpedig nagyon megfogott, hogy a kiszolgáló pultban dolgozó lány szalvétákra rajzolgatott különböző képregény figurákat. Úgy éreztem, hogy az összes fájdalmát ezekbe a szalvétákba rejtette. Ha jól emlékszem zeneileg ezt egy az egyben Zágon írta, alig kellett hozzányúlni.

Gergely-Kosza Zágon (basszusgitár): Mindegyik szám kedvenc valamiért, ez a verzéje miatt. Bősz Szandi szövegvideós alkotása meg szépen visszaadja a szám borongós hangulatát.

Szevasz életem:

Ákos: Már második éve veszünk részt az f21.hu által szervezett „Nyolc ág” művésztáborban. Itt hozott össze a sors Vajna Ádám fiatal költővel, akivel amellett, hogy a dalmát pék lányok sanyarú sorsáról elmélkedtünk megbeszéltük, hogy együttműködhetnénk egy szám erejéig. Meg is született a Szevasz életem szövege, amihez egy erőteljes zenei alap is társult.

Zaga: Ütős kis nóta lett, Ádám szövege és az egyszerű zenei alap mindenféle erőlködés nélkül annyira egymásra talált szerintem, hogy együtt fognak megöregedni. Amúgy meg a szevasz az egyik kedvenc köszönésem.

Ha felbukkansz:

Ákos: Az első élő szereplős klipünk ebből a számból készült. Nagyon jó élmény volt a forgatás Budaörsön. A szöveget egy mélyebb letargikus korszakomban írtam.

Zaga: Relatíve régebb írtuk, számomra egyfajta átmenet ez a szám a régebbi korszakunk és az új dalaink között, és van benne kellemes zúzás is, amiért jár tőlem a piros pont. Ezt szeretem a legjobban játszani, jó a béz téma.

Tüskevár:

Ákos: Az egyik legrégebbi számunk. Hozzávalók: 1db kihúzott bölcsesség fog, kellően erős fájdalom csillapítok, egy sötét próbaterem Törökbálinton.

Zaga: Ezt a dalt a véletlen alkotta. Imádom, hogy a vezérfonal mentén mindig máshogy játsszuk koncerteken, kicsit ezért agyalósabb is volt vele stúdiózni, fixálni a számot. Elüt a repertoártól, de pont ezért volt mindig is az egyik kedvencem.

Álmomban:

Ákos: Ismételten az első számaink egyike. Innen is szeretnénk megköszönni a BKK-nak az inspirációt. A történet, ami mögötte áll az éjszakai 6-os villamoson zajlott le, a szöveget pedig a méltán híres 173-as járaton írtam.

Zaga: A régi vádak egyike hogy fapofával játszom, nos ha ez történik, akkor felidézem magamban ennek a dalnak az alternatív szövegét és mosolyra fakasztom magam.

Ébresszen fel valaki:

Ákos: Számomra a mai napig a legkedvesebb számunk. A szöveg egyfajta segélykiáltás a víz alól.

Zaga: Erről a számról a lemezfelvétel jut eszembe. Budaörsön, közvetlenül a Kálvária alatt a Kunyhó stúdióban ülök és bambulok, a kezemben felváltva basszusgitár és Szalon sör, kintről szól a visszazökkentés „kicsit besiettél, nyomjad még egyszer”

Alszik a város:

Ákos: Egy kalandos történetről szól, melyben egy januári hajnalon sikeresen abszolváltam a Diósd-Törökbálint távot az erdőn keresztül. Ekkor fogalmazódott meg bennem a zenekari hitvallásunk, hogy olyan témákról és gondolatokról szeretnénk számokat írni, amelyek legtöbbször, akkor jelennek meg a fejünkben, amikor egyedül sétálunk hazafele későn.

Zaga: A dal projektneve nem véletlenül Art Rock volt, ez a dal is színesíti az albumot a kicsit szokatlan világával. A hangulata számomra teljesen olyan mint a Száncsengő című Weöres Sándor versé.

Visszarajzolnám:

Ákos: Talán ez a szám írja le a legjobban az egyik régebbi szerelmi civódást, amit átéltem. A kevés olyan számunk egyike, amelyet zongora alapra írtunk.

Zaga: Versenyzongorával vettük fel, hallani néha a felvételen azt a tompa bársonyos hangot amikor zongoristánk lenyomja a pedált. Élőben hosszabban, kicsit megvariálva szoktuk játszani.