A Szintaxis első EP-je: Percek, fák, erdő

Meglehetősen friss zenekar, és ez nem csak azt jelenti, hogy még igencsak a pályájuk elején járnak. A Szintaxis első kislemeze természetközeli, ösztönös, és nagyon személyesre formált népies vonalakkal játszik.
A megjelenés apropójából kikérdeztük őket, az EP-t pedig IDE KATTINTVA hallgathatjátok, alább csemegézünk is belőle.

Bemutatnátok röviden a zenekart? Mi a történetetek, mik a fontosabb mérföldkövek?

Marton Zoltán (Zoli, gitár): A Szintaxist Hunival (Biró Hunor – ének, gitár) indítottuk, szabad alkotói projektjeként. Kezdetben egyperces dalokat rögzítettünk telefonon, ami valójában egy baráti kísérletezés volt. A kollégium falai között a dalok spontán lendülettel születtek, egyszerűségre törekedtünk, arra, hogy a közös élményeket zenévé fordítsuk le. A munkafolyamat közben magától értetődővé vált, hogy ez a projekt teljes zenekari felállásban fejlődhet csak igazán. 2018 októberétől csatlakozott Lehel (Fábián Lehel, basszusgitár), Atti (Horvát Attila, dobok) és Norbi (Székely Norbert, billentyűk), akik által azzá vált a Szintaxis, ami ma is.

A 2019 nyarán sikerült kiadnunk két dalt videóklippel. Koncertélményeket és rutint szereztünk fesztiválokon és klubokban egyaránt. Mindeközben dolgoztunk az új dalokon, stúdióztunk és elkezdett körvonalazódni a most megjelenő kislemezünk hangzásvilága. Októbertől nekivágtunk az első klubturnénknak, amelyet november 15-től kezdődően kislemezbemutató turnéként folytatunk.

Mi a közös víziótok, milyen motivációval kezdtétek el a közös zenélést?

MZ: Azért kezdtünk el zenélni, mert ahogy a nagy költő mondja “hogyha az életben boldog akarsz lenni, csinálj zenekart” (30y – Ül és vár – a szerk.) és ennyi. Így jött és jó, hogy van, mert ez egy olyan közösség, ahol otthonra lelnek az elképzeléseink. Mintha mindegyikünkben egyszerre született volna meg az igény arra, hogy bátran, megfelelés nélkül tudjunk létezni ebben a világban. Egymásért alkotunk. Azt tapasztaljuk, hogy elsősorban magunk előtt kell hitelesek legyünk ahhoz, hogy bárkinek is őszintén átadhassunk valamit a zenénkkel. 

A dalok magukat írják, vagy legalábbis törekszünk engedni nekik, hogy így szülessenek. Fontos számunkra az egyszerűség, ezt figyeljük a környezetünkben. A természetben találjuk a legszebb példákat, így a természeti képek a szövegvilágunk szerves részét képezik.

Hogyan jellemeznétek a stílusotokat?

MZ: Több stílushatárt is érintünk, de gondolatilag törekszünk elrugaszkodni ezektől a kategóriáktól, hogy minél organikusabban alakulhasson az egyéni hangzásvilágunk. Kicsit indie, kicsit alter, kicsit könnyű, kicsit nehéz.

Hogyan álltak össze a bemutatkozó EP dalai? Ezek azok a dalok, amik készen vannak, vagy volt egy vezérelv, ami alapján válogattatok? 

MZ: Vannak frissebb munkáink is, de ezekről már mi is érezzük, hogy máshova tartoznak. Fontosnak tartottuk, hogy megosszuk a közös indulásunk zenei lenyomatát. Mivel egyéves a zenekarunk, így korszakokról még nem beszélhetünk, de élményekről igen. A kislemezen szereplő hat dal pedig egymáshoz közeli tapasztalatokat, közös ráeszméléseket beszél el. Ilyen tekintetben nem volt nehéz eldönteni, hogy miért ez a hat dal szerepeljen az első EP-n.