Ma, április 28-án lenne az Alternatívák soron következő műsora, ha éppen nem egy világjárvány és korlátozó intézkedések közepette élnénk a mindennapjainkat. Bár már megvan az új időpont, (aminek facebook eseményét itt találjátok), arra gondoltunk, ez az eredeti jeles nap se teljen el csak úgy, így meginterjúvoltuk két főhősünket, hogy mivel töltik napjaikat a mostani szituációban.
Hol, milyen körülmények között töltitek a kényszerpihenőt?
Lecsó: Természetesen itthon, a lehető legkevesebb kimozdulással. (Az autómat valamikor a karantén bevezetése előtt tankoltam meg és még mindig félig tele a tank.)
Livius: Két pici gyermekemmel és feleségemmel töltjük a kényszerpihenőt. Itthon vagyunk nagyrészt, én eljárok dolgozni. Mikor milyen melót kapok: nemrég kutat pucoltam, azelőtt malteroztuk, most pedig gerendákat csiszolok. Általában reggel kezdem a munkát és délutánra hazaérek, hogy váltsam a feleségemet, aki az online térben dolgozik. Felváltva dolgozunk és vagyunk a gyerekekkel, délelőttös és délutános műszakokra osztjuk be magunkat. Szerencsére van kertünk is és ott tudunk velük játszani, kitombolhatják magukat.
Mit viseltek a legnehezebben a mostani helyzetben?
Lecsó: Hogy mindkét zenekaromnak nemrégen jött ki az új lemeze és idén tavasszal indultak volna a lemezbemutató koncertek. A koncertezés, a találkozás a többiekkel és a közönséggel, ez nagyon hiányzik.
Livius: Azt, hogy a kreatív zenei projektek kicsit leálltak, mert el kellett kezdeni mást dolgozni, mivel a választott szakmánk nem működik jelenleg, ezért most a lyukak betörésére el kellett kezdeni dolgozni, de ezzel viszont leállt az a munka, amivel ezt az egészet áttehetjük az online térbe. Persze, az együtt zenélés varázsát semmi sem pótolja.
Van olyan, talán meglepő pozitív hozadék esetleg, amit a karantén hozott az életetekbe?
Lecsó: Sok elmaradt dolgomat, félbehagyott munkámat elővettem és folytattam, vagy befejeztem. Ezt nem csak zenei produkciókra értem, hanem a ház körül elmaradt munkákra is. Pl nagyon régen akartam egy kis házi stúdiót összerakni itthon, ezzel most már majdnem készen vagyok.
Livius: Feltétlenül. A család és a mindennapi pillanatok megélése. Ha az előbb említett nehézségek nem teszik próbára a türelmünket, akkor óriási az itthoni buli. Szóval sokat és aktívan vagyunk a gyerekekkel és ez nagyon érződik a lelkivilágukon. De nehéz is ez a dolog, abszolút nem irigylem azokat, akiknek még tanítónéniknek vagy tanítóbácsiknak is kell lenniük. Óvodai foglalkozást sem könnyű itthon létrehozni, le a kalappal az előtt, aki most otthon tanít.
Hogy álltok az online térrel, ahova most nagyjából át kellett költöznie mindennek, ami tudott? Most vettétek fel a fonalat, vagy előtte is előszeretettel használtátok?
Lecsó: Előtte is használtam, de igazából azért mert pl a PUF-ban senki nem foglalkozott vele, valakinek muszáj volt. Csinálom, ahogy tudom, de azért ez nem igazán az én terepem.
Livius: Én öt éve tervezem, hogy mint életmód tanácsadó átköltözöm a netre. Ez most abszolút egy nagy katalizátor, úgyhogy ezerrel készítem a honlapomat, tulajdonképpen ez egy kijózanító pofon volt, hogy kevés az, amit online aktivitásként eddig csináltam. Úgyhogy most ezerrel dolgozom ezen, de gyakorlatilag erre az éjszakák egy-két órája alkalmas csak, a többit most befoglalja a munka és a család.
Milyen kultúrát fogyasztottatok az elmúlt hetek alatt? Zene, könyv, film, sorozat – ajánljatok nekünk valamit 🙂
Lecsó: Zene: Car Seat Headrest, Krúbi: Ösztönlény. Könyv: Popper Péter: Hogyan öljük meg magunkat?, Bödőcs Tibor: Meg se kínáltak. Film: The Lighthouse, Jojo Rabbit. Sorozat: Fleabag.
Livius: Én felnőtt iskolába járok, jóga védikus akadémiára, a jóga filozófiát tanulom és ezzel kapcsolatban olvasok és hallgatok előadásokat. A Patanjali Jóga Szútrák, amit ajánlhatok bárkinek, évek óta tanulom, még mindig nehéz megküzdeni vele, de hál’ istennek magyarázatokkal együtt jön a Danvantara Kiadó gondozásában jelent meg.
Mennyire alkalmasak alkotásra ezek a napok számotokra? Születnek most is új ötletek, dalok?
Lecsó: Igen, van ilyen jellegű elfoglaltságom is… 🙂 De, tényleg!
Livius: Igen, de ezeket nagyon gyorsan le kell vetnem egy papírra vagy hangjegyzetet kell csinálnom. Szerkesztésre, alkotásra ezekben a hetekben most nincs idő, de egy hónappal ezelőtt még volt és remélem, hogy egy hónap múlva újra lesz, addig csak gyűlnek és gyűlnek a szöveg és dalfoszlány ötletek. A társaim a Quimbyben és A Kutya Vacsorájában is próbálják letölteni a megfelelő applikációt és gyakorolni, hogy el tudjuk kezdeni egymásnak küldeni az ötleteket, építhessük a számokat online is.
Jósoltok valamilyen változást jelenleg a saját zenekaraitok, illetve úgy általában a zeneipar jövőjét tekintve, ha visszaállunk a megszokott rendre?
Lecsó: Nem nagyon szeretek jósolni. Én inkább reménykedem és bízom benne, hogy újra visszatér minden a régi kerékvágásba. Az élő koncertek nekem, olyanok mint a kutya: lehet nélküli élni, csak nem érdemes!
Livius: Nem jóslok semmit, az biztos, hogy az online térben sok minden megmarad, ami most alakul ki, de mivel nem vagyok ebben nagy szakértő, jósolni nem jósolnék. Azt tudom, hogy a most eljövő változásokból sok minden megmarad, nem fog minden visszaállni. Nagyon szeretném, hogy az egymásra odafigyelés, egymásra hangolódás és a családok összejövetele, a jelen és a most figyelme megmaradna, mert ezeknek az emelkedését látom ezekben a napokban. Mindenkinek kitartást kívánok és azt, hogy őrizze meg a pozitív hozadékokat a vész elmúltával is.
