Gerdesits “Faszi” Ferenc a hazai zenei színtér egyik híres zenekarhalmozója, bár legtöbben valszínűleg egyértelműen a Quimby dobosaként ismerik. Saját zenekarában, a Marbloro Manben, aminek célja “az emberi ostobaság és hülyeség elleni végtelen küzdelem”, ő a frontember. Most megjelent új, Zene süketeknek című lemezükön már nem csak énekel és a dalszövegekért felelős, hanem a zenéket is ő írta. Faszit kifaggattuk nem csak a lemezről, de elkerülhetetlenül a mostani zenészhelyzetről és egy picit a Quimbyről is – bőséges válaszait nagyon ajánljuk olvasásra.

2018-ban született a Marbloro Man előző lemeze, az Egyre lejjebb. Ezek a mostani dalok, amik a Zene süketeknek címűre kerültek, mikor születtek? Mennyire befolyásolta a lemez elkészülését és megjelenését a vírushelyzet és a koncertek hiánya?

2019 nyarán jött az ötlet, hogy rögzítsünk egy néhány számos EP-t. Újrahangszereltük az egyik dalt és annyira megtetszett így, hogy gondoltam hozzácsapunk még kettőt, ami azóta íródott és kiadjuk. De az ihlet közbeszólt, valamiért csak úgy jöttek az ötletek, pedig nem szokott ez így lenni velem, most viszont rengeteg dolog inspirált. Olvastam egy hírt vagy nyilatkozatot vagy hallottam egy számot, aminek az egyik sora megihletett és írtam egy dalt. A szerzőtársam, Selmeci Basstard Péter, aki a zenéket szokta írni, amúgy is visszafogta magát, mostanság dohány és tészta felhasználásával készít installációkat, illetve videókat vág, tehát

a zenéket is én írtam, ő néhány részt tett hozzá és persze minden hangszeren játszott. De ez nem baj, így egyszerűbbek, primitívebbek lettek a dalok, nagyobb az esélye annak, hogy az emberek megértik.

Mivel 2020 tavaszára már a felvételek jó része is elkészült, a járvány egyáltalán nem volt hatással a lemezre, leszámítva néhány online billentyű és fuvola felvételt, és a nagyon elővigyázatos, biztonságos távolságot tartó feléneklést. A karantént persze megszegtem, mert átmentem a néhány utcára lévő Nicotine Stúdióba, viszont mifelénk nem gond az, hogy ne találkozz senkivel. A koncertnélküliség pedig annyiban még jól is jött, hogy több időnk volt egyhuzamban a stúdiómunkára.

Azt nyilatkoztad nemrég, hogy tulajdonképpen már a következő lemeznyi anyag is megvan. Milyen így alkotni, hogy közben a közönséggel való interakció ennyire lecsökkent, és ami van, az is  leginkább az online térre korlátozódik?

Alkotni tulajdonképpen ugyanolyan, inkább az a meglepő, hogy ennyi ötletem van, és még kidolgozni is van idő őket. Megvan a kövekező album anyaga is, a dobokat már rögzítettük, hamarosan nekiállunk felvenni az egész lemezt. Mivel ezek a dalok nagyjából egy időben készültek, illetve néhány félbehagyott ötletet is volt idő befejezni, az új lemez tulajdonképpen a Zene süketeknek második fele lesz, régebben dupla albumként, egyben adták volna ki a zenekarok. Hát még kevésbé lesz kíméletes, szövegekben legalábbis biztosan.

Amióta a neten lehet terjeszteni a muzsikát, azóta még kevésbé érdekel, hogy kinek mi a véleménye, ráadásul saját magunk, szerzői kiadásban jelentetjük meg az anyagokat.

Egy nagyon tehetséges grafikus barátunk, Antal Tamás készíti mostanság a borítókat, őt egyébként a Quimby és Priváti trombitás Kárpáti Dódin keresztül ismerem.

Az előző lemez kapcsán azt mondtad, akkor írsz dalszöveget, ha valami nagyon felidegesít. Az új dalokat hallgatva ez nem változott most sem, jól halljuk?

Egyértelműen így van és nehezen fog változni a jövőben, rengeteg baromsággal szembesülhetünk nap mint nap. És ha elmondod a véleményedet, azonnal beskatulyáznak, az egyik oldal elítél ezért, a másik azért. De hát miért kell  valamelyik oldalhoz tartozni, egyszerűen embernek tartom magam, nem egyezhet mindig a véleményem még az általam szimpatikusnak tartott fefogással sem. Az mondják, hogy az éremnek két oldala van, annak persze, de a természetben létező legtökéletesebb dolog a gömb, na annak hány oldala van? Pont annyiféleképp látjuk a dolgokat, mi emberek, illetve a magukat embernek képzelő majdnem emberi lények, és hála a világhálónak, az összes véleményük meg is jelenhet, baromságfaktortól függetlenül. A Marlboro Man-féle világnézetnek a politikai korrektségnek nevezett dolog a legnagyobb ellensége, könnyen belecsúszhatok, hogy valamilyen felfogásnak ellenszenves véleményt fogalmazok meg.

De ha nem röhöghetek és röhögtethetek ki bárkit, nemtől, kortól, ideológiától, felekezettől függetlenül, akkor számomra szart sem ér az egész. Pont erről szól a zenekar, hogy magunkkal együtt mindenkit kigúnyolunk, aki megérdemli, márpedig a kreténség továbbra is tombol.

A hibás című dalban is erről van szó: mindenért a az idősödő, fehér férfi a hibás, őt lehet utálni mindenkinek, aki nem ilyen, és szeret másokat hibáztatni. Tulajdonképpen a boomerezés az egyik ihletője a szövegnek, borzalmas tahóságnak tartom ugyanis, semmivel sem különb a rasszizmusnál, mivel egyfajta diszkrimináció. Azzal együtt, hogy természetesen elítélek mindenfajta hátrányos megkülönböztetést, hatalommal való visszaélést. Ráadásul én szeretem a boomereket: a szüleimen kívül rengeteg, számomra irányadó és meghatározó zenész ebbe a kategóriába sorolható, ők olyan dolgokat alkottak, amire azóta is csak támaszkodnak a követőik. Az életkor nem érdem, hanem állapot, ezt kéne felfognia minden ítélkezőnek. A kedves, semmitmondó, álpozitív szövegeket továbbra sem tőlem várhatja az erre igényt tartó kedves hallagató. Főleg, amióta megjelent a bolygón az általam “Homo Superbus”-nak, büszke vagy nagyképű embernek nevezett majomféle, aki úgy érzi, hogy uralni tudja a természetet. Hát eddig nem nagyon sikerült, még csak a pusztításig jutottunk, aztán jön egy szökőár, földrengés, árvíz, mostanság vulkánkitörés, netán élősködők vagy éppen egy komolyabb vírus, amire nem vagyunk felkészülve. Számomra mindig megmosolyogtató, amikor “felsőbb erőre” hivatkozik valaki. Hát a természetnél nincs felsőbb erő, azt rengeteg dolog bizonyítja, pédául azok, amikről az előbb beszéltem. Ezért nincs bennem helye semmilyen vallásnak, az én vallásom a természet, na abban hiszek, más, ember által kitalált, csakis a másik ember leigázására, megzabolázására, kifosztására és a társadalmi osztályok közötti anyagi, rangbéli, életmódbeli különbségek igazolására kitalált vallásokban nem. Azok azért vannak, hogy megnyugtassanak, amikor lázadozol és fogadd el, ha szar az életed. A templomok pedig végképp a Homo Superbus tévedéseinek bizonyítékai, még ha mint alkotások, szépek is: csak az építtetők hatalmának és pénzének fitogtatása óriási épületet emelni egy feltételezett istennek, miközben az építők nyomorognak és ezerfelől veszélyeztetett az életük. Erről is szólt a középkor. Erre semmi szüksége nem lehet egy reálisan gondolkodó és élő embernek.

Az én templomom maga a természet. Ha kimegyek a kertbe és látom, hogy a vadszőlő és a bambusz összeérnek, akkor én a templomban vagyok.

Amikor nézem a vizet és érzem az erejét, vagy ha naponta látom egy növény, virág fejlődését, akkor is. Ezért felesleges mások energiáit kiszipolyozni.

Kihoztatok már két klipet is a lemezről, ezek mind egyfajta családi vállalkozás eredményei, hiszen a fiad a rendező. Hogyan tudtok együtt dolgozni, kinek mi a hatásköre ilyenkor?

Számomra így dolgozni a legjobb, hiszen teljesen őszinték lehetünk forgatás közben, ami egyébként nem jellemző a klipfelvételeknél. Általában együtt dolgozzuk ki az ötleteket, apró részletekbe is belemegyünk, mivel rendszerint minimális költségvetéssel készülnek a videók és úgy gondoljuk, hogy a jó ötlet erősebb lehet egy nagyobb mennyiségű pénznél. Leülünk, előadjuk az ötleteinket, majd a hozzáértők kidolgozzák, megbeszéljük, hogy mire van szükség a dologhoz, azokat megszerzem, aztán a kijelölt napon elindul a munka. Pali irányít, mi pedig tesszük a dolgunkat, igyekszünk gyorsan és tehetségünktől függően ügyesen dolgozni. Mivel eléggé vegyes tapasztalataim és érzelmeim vannak az eddig átélt forgatásokkal, igyekeztem egy jó, működő és kevés kényelmetlenséggel járó módszert kialakítani a saját klipjeinknél.

Hogy látod, ez az egész vírushelyzet mit tett az emberi hülyeséggel, ami ellen a zenekar hitvallása szerint folyamatosan küzd?

Hát nem enyhített rajta, az biztos. Talán még hülyébbek az emberek, mint annakelőtte, de ez valahol érthető is, a korlátozásokat, az eddigi szokásokról való lemondást nehezen viseli mindenki. Persze itt van a lehetőség az újabb ostobaságokra, a vírustagadók, az összeesküvés-elméletek gyártói és hívei, vagy az oltásellenesek tobzódhatnak, még több baromságot lehet az emberekre zúdítani. Jól látszik, hogy melyek azok a szokások és dolgok, amikről lemondva ugyanolyan jól lehet élni, sőt még jobban is, de legalábbis olcsóbban, és az is kiderül, hogy mennyire fontos leereszteni a gőzt, a kocsmák, éttermek, koncertek, sportolási és utazási lehetőségek nélkül az emberek egyre agresszívabbak, ingerlékenyebbek lesznek, most látszik, hogy mekkora szükség van ezekre. Nem beszélve az ezekben az iprágakban dolgozókról, akik lassan vagy épp gyorsan tönkremennek, ami egyéb iparágakat is magával sodorhat.

Alapvetően nem baj, ha az ember hülye, baj abból lesz, ha ezzel mások életét veszélyezteti.

Te személy szerint hogy bírod ezt az egész szituációt, hogy telnek a napjaid?Át kellett esetleg nyergelned valami másik munkára is a zenélés mellett?

Valójában nagyon sokáig jól viseltem, mostanra viszont kezd elfogyni a türelmem. Nagyon megkönnyítette a dolgot, hogy nekünk itt a kert, nem voltunk soha négy fal közé kényszerítve, és a családi ház egyik közismert tulajdonsága, hogy mindig biztosít elfoglaltságot. Mi még ezt meg is fejeltük kertészkedéssel, konyhakert és fóliaház kialakításával, díszkert építésével, extra ajándékot is kaptunk a természettől, és így most végre nem csak a viselkedésemben lehetek paraszt. Persze az egész egy borzasztóan szar és frusztráló helyzet, meg is elégeltem már, épp ezért mosolygok jókat azokon, akik elmondjá, hogy mennyi pozitívummal járt rájuk nézve ez az egész pandémia és a korlátozások, mennyit fejlődtek és mennyivel jobb emberek lettek. Jó kis önmarketingnek gondolom ezt, azzal együtt, hogy az embereknek nagy szükségük van a pozitív megerősítésre, de ez a helyzet a bezártsággal, kijárási tilalommal, anyagi csőddel azért baromi szar, hiába szépítjük. A legrosszabb, hogy nem jöhet össze a család, pedig nálunk nagy hagyománya van a kerti partiknak és egyéb összejöveteleknek. Vannak ezek a rendkívül buta és rosszindulatú megnyilvánulások a zenészek irányába, hogy el kéne menni dolgozni, és a többi. Aki ilyeneket mond, azt én egyszerűen gyengeelméjűnek gondolom: rengeteg embernek lett oda a munkája, nagyon sok cég ment tönkre, és nagyon nehéz munkát találnia még annak is, aki szakember és nagyon ért valamihez. Aki zenész, az a zenéléshez ért, nem véletlenül foglalkozik azzal, mert máshol elhelyezkednie hatványozottan nehéz.

Azt kívánom az ilyen embereknek, hogy ha mondjuk beteg lesz, akkor vigye be a kórházba az a mentő, amit én vezetek, ott gyógyítsa mondjuk a Ganxsta Zoli azzal a gyógyszerrel, amit a Lovasi fejlesztett ki, és adott esetben operálja meg a Kiss Tibi azzal az eszközzel, amit a Lukács Laci készített. Túlélné-e vajon ezt a kalandot?

És remélem nem kell énekelni vagy dobolni hallanom az ilyen komment-géniuszt, mert arra cseppet sem vagyok kíváncsi. Amúgy igen, dolgozom egy szórólapos cégnél, mivel nem szeretném felélni a megtakarításaimat. Arra ugyanis még a Quimby első, 2003 -2004-es szünete megtanított, hogy félre kell tenni, bármikor beüthet váratlanul a ménkű, a hitelt pedig messzire el kell kerülni. 

Ha már Quimby: ott épp egy duplán rendhagyó időszakot éltek, a koncertek és Tibi hiánya egyszerre ütött be. Szerintünk nagyon menő, hogy mostanra nyíltan beszéltek arról, hogy mi is van Tibivel. Téged, aki szintén nem kevés ideje vagy a popszakmában, volt, hogy megérintettek hasonló démonok?

Mindannyian úgy gondoljuk, hogy az őszinteség a legjobb út, nem érdemes vetíteni vagy titkolózni, ennek jegyében készült a nemrég levetített Quimby Plusz-Mínusz című, őszinte megszólalásokkal tarkított koncertfilm is, amiből nagyon sok minden kiderülhetett a közönség számára. Az elmúlt több mint 35 évben én is keresztülmentem sok mindenen, abszolút belesodródtam az önpusztításba, bár bizonyos szereket tudatosan kerültem. Sajnos a whisky iránti rajongásom oda vezetett, hogy már komoly fájdalmaim vannak a töménytől, így valószínűleg ezzel a néhány sörnyi átlagfogyasztásommal el tudom kerülni a veszélyt. A sörről nem tudok lemondani, de ha az ember elég tudatos, ismeri a határait és szeretné megérni a jövőt, akkor szerintem van esélye. Magyarországon az alkoholizmus hatalmas mértékben van jelen, annyira beépült mindennapjainkba az ivás, hogy bizonyos körökben vagy helyzetekben szinte elképzelhetetlennek tartják, ha valaki nem fogyaszt alkoholt. Hát erről is szól az új lemezről az Igyál magyar! című dal.

Kövessétek a Marbloro Mant a Facebookon, hallgassátok az új lemezt, és ha tetszik vegyétek meg itt!