Reméljük, mindenki kihasználja a mostani napos órákat itt Orfűn, és töltekezik kicsit az ismét kicsit hűvösebbnek ígérkező estére. Közben olvassátok el mai #hangolódó interjúnkat, amiben az idén két koncertre visszatérő Heaven Street Seven frontemberét, Szűcs Krisztiánt kérdeztük. Ma a Fishing nagyszínpadát is beveszi a zenekar, de azért a főhős nem csak a HS7-ről mesélt nekünk.

Hogy vagy, milyen eddig a nyarad?

Köszönöm, nagyon jól vagyok, habár idén nyáron nem volt, és úgy néz ki, nagyon nem is lesz nyaralás, hanem helyette koncertdömping, és nem csak HS7-tel kapcsolatos próbák, hanem stúdiózás, készülés több dologra is van. Ami számomra a legfontosabb és legizgalmasabb, az az első szólólemezem felvétele, ami Pécsen zajlik a Zajzajzaj stúdióban, illetve, ugyanitt próbáltunk és még fogunk is Beck Zolival a Másnap című Cseh Tamás-Csengey Dénes estünkre, amiben társunk az idén 30 éve elhunyt költő fia, Csengey Balázs, és Bérczes László. A bemutató másfél hete volt az Ördögkatlanon, egy fantasztikus kis amfiteátrumban, és azt hiszem nagyon jól sikerült, egészen megható volt először előadni olyan dalokat, amiknek a 90%-át a Cseh és Csengey családtagokon, és néhány baráton kívül, még soha senki nem hallhatott. A reakciókból ítélve ezt az estet sokszor fogjuk még játszani. Ezenkívül, természetesen a Budapest Bárral a nyár folyamán széltében-hosszában körbejártuk és járjuk az országot. Ja, és még annak is nagyon örülök, hogy majdnem egy év után újra színpadra került a Rejtő-féle „14 karátos autó” zenés-képregényszínháznak keresztelt nagyon izgalmas darab Keresztes Tamás rendezésében, aminek a zenéjét és dalszövegeit írtam, és a darabban élőben játssza a Budapest Bár. Most hirtelen ennyi!

Milyen élmény volt így visszagondolva a tavalyról idénre tolódott, sokak által nagyon várt HS7 visszatérő koncert a Budapest Parkban?

Őrületesen jó élmény volt, és nem csak azért, mert úgy tűnt, hogy bár mi a zenekartagok azért egy kicsit igen, de a dalok nem nagyon öregedtek. Valami óriási szeretet energiát lehetett érezni végig, ami nem csak az én flessem, mert rengeteg jelenlevő mondta el utána nekem, hogy a közönségben egymásnak vadidegen emberek ölelgették egymást, miközben végig énekelték, kiabálták velem a dalokat. Persze ebben nyilván benne volt egy poszt-karantén felszabadultság érzésféle is, mindenesetre furcsa ezt így kimondani, de jó helyen és jó pillanatban volt a koncert, azt hiszem.

A sok próba, a több együttlét a zenekartagokkal jó bulinak bizonyult, vagy azért visszajött a “na ezért oszlottunk fel” érzés, amit sokszor mondasz interjúkban?

A próbafolyamat viszonylag rövid volt, de velős, és azt hiszem a HS7 felhozta magát a lehető legjobb formájára, és a hangulat is jó volt a próbateremben, szóval nem kellett nagyon erőlködnünk. Úgy érzem, hogy az is helyes döntés volt, hogy annak idején befejeztük, meg az is, hogy most két koncert erejéig újra „elővettük magunkat”.

Ez az interjú aznap fog megjelenni, amikor a Fishingen lesz HS7 koncert. Miért pont a itt lesz az egyetlen fesztiválfellépés? Mit jelent neked a Fishing?

Sok fesztivál a szívünkhöz nőtt a 20 év során, de a FOO-t valahogy mindig a magunkénak is éreztük egy kicsit, mint egyszerre emberi léptékű, mégis tömegfesztivált, ahol például az is szempont, hogy a zenekarok ne üvöltsenek egymásra a színpadokon, és nem kell könyörögni egy fröccsért, valamint rengeteg ismerőssel, baráttal találkozol, akármerre nézel. És akkor még nem beszéltem a hegyről, meg a tóról. A Fishing még mindig nagyrészt a zenéről szól, ami ma ritka kincs. Ugyanakkor, bár egyre jobban rühellem ezt a szót, de mégis a rockandroll életérzéssel együtt, „civilizált” az egész buli.

A közönségben azért valószínűleg lesz átfedés, arra figyeltek, hogy ezért ma más setlist legyen, vagy túl sok a “kötelező” dal?

Hát, már a Parkos setlistről is 20 dalt kellett kihúznom, amik miatt vérzett a szívünk, most pedig még többet kell az idő szűkössége miatt. Pár kötelezőt ki is kell húznom ezért, de a lényeg végülis a koncert íve, dinamikája. Előfordul, hogy mondjuk egy kihagyhatatlannak érzett dalt mégis kihagyunk, mert már van több hasonló karakterű, amiket még annyira sem lehet kihagyni. Mondjuk annak azért titokban örülök, hogy ez most az egyik fő problémánk a koncerttel kapcsolatban.

Most mit mondasz, lesz még akár a távolabbi jövőben újra Heaven Street Seven?

Mint folyamatosan, üzemszerűen működő, lemezeket kiadó zenekar biztos, hogy nem, haknizgató önnosztalgiazenekar pedig főleg nem. Bár a jól ismert „biztos kellett a pénz az öregeknek” trollkodás meglepően kevés volt most, azért mégis kicsit halkan mondom, hogy ha x év múlva úgy jön ki a lépés, nem zárjuk ki egy nagyobb szabású koncert lehetőségét. Ahogy azt már a feloszláskor is elmondtuk.

Ha minden igaz, a Budapest Bárral és a Rühös Foxival is fellépsz a Fishingen. A logisztika miatt így végig lent leszel a fesztiválon? Mint nem-fellépő, mennyire vagy fesztiválarc egyébként?

Végig nem tudok ott lenni, mert péntek, szombaton már máshol lesznek fellépések, de jópárszor végigcsináltam már a Fishinget. Ebbe sokszor beletartozott a Fröccstúra vezetése is, ami szakmailag hatalmas kihívás!😊 Mondjuk 20 évvel ezelőtt mindenhol ott maradtam, ahol lehetett, lehetőleg a fesztivál utolsó napjáig, ma már ezt sok okból nem lehet, meg – és azt hiszem sok zenésztársam nevében elmondhatom – ha ma ugyanolyan intenzitással fesztiváloznánk, mint akkor, valószínűleg már nem tudnánk járni. Szóval ma már jóval visszafogottabb és ritkább a rockandroll, de azért nagynéha vannak erősebb esték.

Idén őszre ígérted a Szűcs első lemezét – erről már tudhatunk valami konkrétat?

Konkrétan már szinte mindent felvettünk, inkább csak az utómunka van hátra, de az most augusztusban kivitelezhetetlen, úgyhogy remélem október végén lesz a megjelenés, mindent együttvéve. Három dal még másfél éve jelent meg, egy most a nyár elején, ami számomra is meglepő módon még a rádióban is hallható volt, a 7 vagy 8 legújabb dalt pedig Ligeti Gyuri fantasztikus producer barátommal csináljuk Pécsen, és nem is tudom, hogy volt-e eddigi „pályafutásom” alatt olyan, mint most, amikor tökéletesen megvalósult a hangszerelésben az, amit a dal írásakor a fejemben hallottam. A címe valószínűleg Vízválasztó lesz, ami nem csak azt jelenti, hogy a vizet választom a vodka helyett, hanem azt is, hogy egy olyan korban élünk, amikor döntenie kell minden embernek egyénként, és a közösségeknek közösségként is, hogy a pusztulás és pusztítás, vagy a normális emberi élet felé vezető utat választjuk. A történelem eddig azt mutatta, hogy mindig voltak kiskapuk, joghézagok, megúszópályák, mindig lehetett valamilyen álarc mögé bújni. Most nagyon úgy tűnik, hogy ezek megszűnnek, ennyiben egyedülálló ez a kor.