Így szeptember közepén már úgy gondoljuk, ideje szembenézni a fájó ténnyel: vége a nyárnak. Valahogy ez idén rövidebbnek tűnt, mint más években, vagy csak szerintünk? De legalább tartalmasabb volt, mint a tavalyi, koncertek tekintetében legalábbis biztosan. Szóval, így az ősz beköszöntével úgy gondoltuk, mindenképp megéri erre a különleges nyárra visszatekinteni, kicsit keseregni rajta, hogy elmúlt, és méltóképpen elbúcsúzni tőle – természetesen szuper alter dalokkal. Mindezt most is Molnár Roland alkotta grafikába, akinek a Facebookját itt, az instáját pedig itt találjátok.

Mi mással is kezdődhetne ez a lista, mint a Galaxisoktól a Focipályákon sétálsz át éjszaka című dallal? Hiszen az első sor, ami ilyentájt eszünkbe jut a “vége a nyárnak, megint esik”. Aztán szintén megénekli a fájó elmúlt nyarat a Supernem a Tudományos fantasztikus popban, de még hozza az igazi nyári szabadság érzését. Hasonló hangulatot hoz a Vad Fruttik Gabija, amire folytathatjuk a nyár keresését lassítva mozogva és táncolva. Szintén a nyári bulizós hangulatba visz a Blahalouisiana: Nem ereszt című újdonsága, ami az őszben remek visszaemlékezős eposz egy bizonyos nyár végi estére, amiben remélhetőleg mindannyiunknak volt része. Szintén a bulihangulatnak adunk a hiperkarma Lidocainjával, amire mindannyian boldogan énekelhetjük, hogy “elmúlik a nyár”. Ha meg már elmúlik, biztos van rajta mit sajnálni, mindent ami történt, meg ami nem, szóval ezt mind megtehetjük az Elefánt egyik újdonságával, a Kárral. Szintén valaminek a végéről, még ha nem is pont a nyárról szól az Anna and the Barbiestól a Ha egyszer ennek vége, ami a járvány okozta zavart fogalmazza dalba, ami még abszolút belengte az elmúlt hónapokat. Aztán, hát, szóval, a vége felé tényleg búcsúzzunk a napsugaraktól, a Lovasi András nevéhez fűződő egyik legjobb album, a Bandi a hegyről egyik dalával, ez a Búcsúzó nap természetesen. Reméljük, azért a jó időtől még nem kell azért teljesen búcsút vennünk, ennek a reménynek adózva áll itt, a Péterfy Bori&Love Bandtől a Csodaidő, ami az ősz első fuvallata egy dalban, a legeslegvégére pedig a keretes szerkezetre hajtva, álljon ismét egy Galaxisok dal, stílszerűen Az út vége. Reméljük, mindenki úgy érzi, hosszú volt a nyár!