A Hold Utca az utóbbi időben egy Sziveri János versfeldolgozást leszámítva csendesen alkotott. Annál is jobban várták most, hogy megmutathassák nektek az új EP-jüket, ami nem csak egy termékeny időszak, hanem egy nagy elismerés és egy picike szerencse eredménye is: év elején megnyerték Lovasi András mini pályázatát, aminek köszönhetően Pécsett az LA Gardens stúdióban vehették fel az Élni lehet EP anyagát.
A felvételről így meséltek:

Több napon keresztül a felvételekkel foglalkoztunk, de közben volt időnk azért heverészni, sétálgatni a kertben. Csapatépítő hatása volt az együtt töltött időnek, a lemeztől függetlenül is maradandó élmény volt számunkra. Nagyon sokat köszönhetünk Lovasi Andráson kívül még Maczkó Róbertnek is, aki nem csak felvette és megkeverte a hanganyagot, hanem felvétel közben hasznos tanácsokkal látott minket el, a kritikusabb helyzeteket is jól kezelte, és segített nekünk átlendülni a holtpontokon. Büszkék vagyunk a végeredményre, és reméljük, hogy a hallgatóknak is bejön.

Nézzük is a kislemezt dalról dalra!

Mikor alszom: Minden folyamatosan változik, még alvás közben is utazunk, nem áll meg az idő. Ha azt hisszük, hogy van bármilyen fix pont, vagy azt, hogy amit megszerzünk, az nálunk marad, nagyot tévedünk. Általában ezt nem akarjuk tudomásul venni, ragaszkodunk ahhoz, amink van, célokat tűzünk ki, hogy enyhüljön a szorongás, de minden folyton múlóban van, és végül mindent a hátunk mögött hagyunk. A Mikor alszom ezt a témát járja körül.

Nem baj: Nem minden emberrel találjuk meg a közös hangot. Van olyan is, hogy azt hisszük, hogy létrejött valamiféle közösség, a másik mégis kihátrál. Évekig tartó barátságok is kifakulhatnak, és ezt nehéz feldolgozni. Viszont ha szeretünk valakit, akkor azt akarjuk, hogy ő jó helyen legyen, nem feltétlenül azt, hogy mellettünk. A szeretet és a birtoklási vágy két külön dolog, amikor az egyik működésbe lép, a másik háttérbe szorul. A Nem baj arról az ideális szeretetről szól, amiről le van választva a birtoklási vágy. Akiben éppen az adott pillanatban ez a szeretet dolgozik, az nem szidja az exek anyját, és nem átkozza régi barátait.

Talán ha már eljöttél idáig: Mikor ezt a dalt írtam, úgy éreztem, hogy minden jó a múlté, betelt a sorsom, így félkészen is kész vagyok, és nem vár már rám semmi. Fogalmam sem volt, hogy mit írok, az eredmény végül egy olyan szám lett, ami kétségbe vonta negatív élményem abszolút realitását. Kissé naivan, de kedvesen biztatott, azt mondta, hogy nincs még vége. Remélem, hogy ez a dal ugyanezt az energiát fogja közvetíteni mások felé is!

Élni lehet vele: Ebben a dalban arról éneklek, hogy valami fontos elveszett, és hiába tudunk erről, arra már nem emlékszünk, hogy mi volt ez. Bennünk él valami nagyobbnak a képe, de csak homályosan. Fájdalmas ez az érzés, mert azt mondja, hogy ez itt és most nem az otthonunk. Viszont legalább van hova hazamenni.  És ha már itt vagyunk, és különböző helyekről, különböző szemekkel nézünk magunkból kifelé, megfontolhatjuk a Wc-n sírni című Kispál-dal következő sorát: “Élni lehet is, nem csak muszáj.”