A bajai Heavenhike 2019-ben nálunk jelentette meg első lemezét, így természetes, hogy a második megjelenése kapcsán is jól kifaggattuk őket. Az ElőreBeSzóltunk címre keresztelt korong nevéhez híven odamondogatós szövegekkel van megpakolva, nekünk pedig az értük felelős Vincze Péter válaszolt kérdéseinkre.

Kicsit több mint két éve jelent meg az első lemezetek, most pedig a második kapcsán beszélgetünk. Mi történt veletek ebben a két évben?

Legfőképpen sokat koncerteztünk, tapasztalgattuk az igazi zenekari létet és működést. Persze a tapasztalás egy véget nem érő folyamat, és már csak a habitusunkból fakadóan sem fogjuk soha azt érezni, hogy „megérkeztünk”, de azt gondoljuk, hogy ez a mostani lemez reprezentálja a leginkább azt, amilyenek vagyunk, és amilyenek szerettünk volna lenni akár már az első lemez idején is.  

Hogyan alakította a covid a lemezt? Tudtátok kreatívan tölteni a koncertmentes időszakot?

Ha nincs covid, valószínűleg sokkal hamarabb jelenik meg a lemez, és lehetséges, hogy picit el is kapkodtuk volna a felvételeket. Így – bár fura ezt kimondani – kapóra jött a leállás. Hónapokig alakítgattuk, formáltuk a számokat közösen. Egyes dalokhoz hozzáírtunk, míg másokból elvettünk részeket. Nagy hangsúlyt fektettünk a hangszerelésre. A stúdióba már kész koncepcióval érkeztünk, tudtuk, hogy mit és hogyan szeretnénk feljátszani, és mindenekelőtt: hogy mit szeretnénk visszahallani. 

Kinek, minek szóltok be előre a lemezen?

Aki ismer minket, az tudja, hogy alapvetően nem vagyunk nagyszájú fazonok. Viszont rendkívül kritikusan szemléljük a minket körülvevő világot és annak történéseit. De ez az egész másfelől egy önreflexió is, és talán ez hat erősebben. Én személy szerint egy tépelődő, (ön)elemző típus vagyok, ez a hozzáállás köszön vissza a dalszövegekben is. És mivel magamat ismerem a legjobban, ezek a beszólogatások magamnak is szólnak. Ugyanakkor tény, hogy sok anomáliát tapasztalok, tapasztalunk az úgynevezett „rendszerben”, a társadalom működésében, rezdüléseiben is, így akad e tekintetben is miről írni, van kinek és minek címezni a kritikus sorokat. 

A dalok eklektikusak olyan szempontból, hogy némelyik már régebben megjelent, némelyik pedig tényleg csak a lemez megjelenésekor látott napvilágot. Van ennek ellenére valamilyen tematika, ami összeköti az egészet?

A dalszövegek hangvétele mindenképp koherens (ez a kritikus él vélhetően a jövőben is marad), de összességében elmondható: ez nem egy koncepciózus lemez, pusztán az elmúlt bő két évünk zenei lenyomata. Az, hogy van olyan dal az albumon, ami már közel egy éve elérhető, hallgatható, a folyamatosan változó körülmények, a covid-helyzet okozta hektikus, bizonytalan állapotok eredménye. Többször módosítottuk a lemezmegjelenés dátumát, ami persze esetünkben tűnhet irrelevánsnak, de olyan időszakban szerettük volna kihozni az albumot, amikor személyes interakcióba tudunk lépni a közönséggel. Így is nehéz felkelteni az emberek, a fiatalok figyelmét. Ha a Covid kellős közepén tettük volna közzé a lemezt, a koncertmentes időszakban, azt gondolom, nehezebb dolgunk lett volna. 

Szövegügyileg úgy tűnik, eléggé megtaláltad a hangod: rengeteg rímet, szójátékot használsz, eléggé szókimondó stílusban. Hogyan írsz?

Organikusan alakult így. Úgy érzem, hogy ez a fajta sűrű narratíva a számomra, illetve a gondolataim számára legmegfelelőbb forma. Szövegírás szempontjából alapvetően a rock, alternatív rock irányából jövök – Lovasin nőttem fel -, viszont az elmúlt időszakban sem tartalmilag, sem formailag nem találtam már ebben az univerzumban túl sok érdekességet és izgalmat. Egyébként a zenekar egészére elmondható, hogy nem is nagyon hallgatunk perpillanat kortárs magyar bandákat, kivétel ez alól az underground hip-hop. Ez nem sznobizmus, nem is tudatos elhatárolódás, egész egyszerűen más irányokba fordult az érdeklődésünk. Visszatérve a dalszövegekre: a telefonom tele van szójátékokkal, egysorosokkal, olykor összefüggő szövegekkel. Mivel nálunk először mindig a dallam születik meg, sok esetben a már meglévő „bemondások”, szövegrészek közül mazsolázgatok. Sokszor használom a szabad asszociációs írás gyakorlatát is. Ami persze a jellegéből adódóan eredményez számos fölösleget, de mindig akad egy-egy sor, rím, amit ezekből a szövegekből később felhasználok.   

Mik a stratégiátok, hogy kitűnjetek a “tömegből”, vagyis a többi fiatal zenekar közül, mi az, amivel szerinted meg lehet manapság fogni a közönséget?

Titok szerintem nincs, önazonosnak kell lenni. Mi elsősorban magunknak írjuk a dalokat. Olyan zenét játszunk, ami elsődlegesen számunkra okoz örömöt, olyat, amit mi szívesen hallgatnánk. Ilyen értelemben nincs stratégiánk. Szeretnénk a jövőben is megőrizni a játékosságunkat, eklektikusságunkat, nem szeretnénk egzakt stílusokhoz, stíluselemekhez ragaszkodni. Az „alternatív” címke, műfaji besorolás szerintem manapság már teljesen elhasználódott – elkoptatták. Pont az hiányzik belőle, ami az eredeti jelentés esszenciája. Hogy „alternatívát” kínáljon, hogy merjen más lenni, bátor és bevállalós legyen, állítson valamit – a világról, vagy esetünkben épp a zenéről. Ettől függetlenül, jobb híján, magunkat is „alternatív” zenekarként aposztrofálnám, jelentsen ez bármit is. Viszont kevés egyezést találok a Heavenhike és a mostani fiatal, ún. alternatív szcéna képviselői között. Az a helyzet, hogy szeretjük az „outsiderséget”, ez hajt, ez ösztönöz minket. Talán ez az alapállapot, ez a hozzáállás, ami megkülönböztet minket a pályatársainktól, és lehet vonzó és szimpatikus a közönség számára. Valamint a zenei különbözőség, hogy használunk a pop zenétől szokatlan harmóniákat, hogy groove-orientált a zenénk, és hogy noha többnyire klasszikus dalszerkezeteket alkalmazunk, sok a váltás, és az olykor furcsának, meglepőnek ható zenei elem.  És ami szintén fontos: nem a brit, hanem a tengerentúli zenei formanyelvet használjuk. Túlnyomórészt funk és hip-hop stíluselemeket és groove-okat. 

Október 28-án, a Fészekben mutatjátok be az új lemezt. Mivel készültök erre a bulira?

Többségében az aktuális lemezről szemezgetünk majd, de játszunk újrahangszerelt régebbi szerzeményeket, illetve meg fogunk mutatni pár új, még nem rögzített dalt is, amelyek az elmúlt kb. fél év termései. A társ zenekarunk az est folyamán a Long Story Short lesz, akik szintén a Lőrincz Zsolt vezette Lieto Managementhez tartoznak. Volt már közös koncertünk a srácokkal, jól kijöttünk egymással, mind emberileg, mind zeneileg. Várunk mindenkit szeretettel!

A koncert eseményét itt találjátok.