A Rokokó Rosé nem kéri ki magának a lányzenekar titulust és ez nem is baj: a dalaikon és a beszélgetésen keresztül is érezhető, hogy a fő jellemzőjük nem ez, sokkal inkább a finomság és kifinomultság, lágyság, kedvesség és empátia. Július 22-én a Szabadkikötőben játszanak (katt ide), mi pedig kicsit beszélgettünk velük.

Meséljetek kicsit magatokról, hol látjátok magatokat a magyar popszakma palettáján, mi a célotok a zenéléssel? 

 A Rokokó Rosé hat lány barátsága. Legtöbben szó szerint együtt nőttünk fel. Van köztünk testvérpár, unokatestvér, régi szomszéd, régi barát, újabb barát.

Zeneileg a közegünk talán inkább underground, ha feltétlenül kategóriába kellene sorolni magunkat. 

A zenekar a megalakulása óta velünk együtt rengeteget változott. Korábban inkább népzenei elemekből merítettünk, majd a pécsi underground zenei élet volt ránk nagy hatással. Dalainkban saját világunk lenyomata tükröződik, de célunk leginkább az, hogy a közös alkotás és a találkozás örömét a zenénken keresztül másoknak is átadjuk. Ezzel a saját zenei világgal keressük a közös hangot a közönségünkkel. 

Mennyire fontos az identitásotokban, hogy lányzenekar vagytok? Milyen példákat láttok magatok előtt?

Mikor megalapítottuk a zenekart, nem volt lányzenekar példaképünk. Csak fiúkból álló zenekarok vettek körül, emiatt bizonyítási vágy volt bennünk, hogy megmutassuk, lányok is zenélhetnek együtt a színpadon. 

Azóta már csak az fontos számunkra, hogy együtt zenélünk a barátainkkal, akik történetesen nők. Ez nyilván továbbra is az identitásunk része maradt, de már inkább az a meghatározó, hogy a dalaink egy intim, bizalmas környezetben tudnak megszületni. 

Mindig további inspiráció látnunk akár itthon, akár külföldön feltűnni olyan női előadókat, dalszerzőket, akik tehetségesek, önazonosak, van mondanivalójuk és sikerül kitaposniuk az utat az érvényesülés felé. 

Több alkalommal volt már példa arra, hogy helyettesítésként fiúkat is lehetett látni velünk a színpadon. Ezek mind izgalmas koncertek voltak, hiszen általában kevés próbával (vagy bizonyos esetben közös próba nélkül) álltunk színpadra.

Valaki egyszer azt mondta rólunk, hogy a “magyar warpaint”. Ez nagyon jól esett mert nagyon szeretjük a zenéjüket. Ha valaha lenne rá alkalmunk, szívesen fellépnénk velük!

Legutóbbi kislemezetek a Nem az a vég, aminek a címadó dalához klip is készült. Akár ennek kapcsán, akár úgy általában hogyan zajlik nálatok az alkotói folyamat? 

Fontos a közös tér és az egymásra hangolódás. Mielőtt zenélni kezdenénk, mindig elmeséljük, kivel mi történt, panaszkodunk, ventilálunk, örömködünk. Ez a közös sztorizgatás lehetőséget teremt arra, hogy a külön szálakon futó hétköznapjainkból kiszakadva a zenélésre hangolódjunk. 

A dallamok általában improvizációkból születnek, amik egy bizonyos idő után egyre inkább letisztulnak, konkrétabb formát kapnak. A szövegeket Anna írja, jellemzően a dallam megszületése után a dal hangulata alapján. Az is elő szokott fordulni, hogy valaki hoz egy konkrét témát, amit próbán kibontunk. 

A folyamat általában nem ér véget a felvétellel, legtöbbször az idő előrehaladtával akár egy-egy koncert kedvéért is megújulnak itt-ott a számaink. Főként a régebben megírtakat igazítjuk az aktuálisakhoz. 

 Mennyit tudtok koncertezni, hogyan osztjátok be az időtöket? 

A koronavírus járvány kezdete óta sajnos nálunk is, hasonlóan más zenekarokhoz, megfogyatkoztak a koncertek. Sokszor – különösen az első évben – alaposan meggondoltuk, egyáltalán találkozzunk-e, így próbákat is jóval kevésbé tartottunk, és egyáltalán, bármilyen személyes találkozót. 

Ez lelkileg és mentálisan is elég kimerítő volt, és az alkotókedvünkre is negatívan hatott. Viszont elmondhatjuk, hogy ez a kis pihenő jó volt arra, hogy megérezzük, mennyire hiányzik, amikor nem zenélünk együtt.

2021 nyara óta érezhető változás a személyes részvételt igénylő programok terén, így most mi is új lendületet vettünk.

Hol lesztek hallhatóak és láthatóak a nyáron? 

Július 9-én a Tű fokán művészeti fesztiválon koncerteztünk, ami csodás élmény volt.
Mindenkinek szívből ajánljuk, hogy egyszer látogasson el Garábra, és legyen részese ennek a különleges, családias fesztiválnak. Július 22-én pénteken a Szabadkikötőben zenélünk kedves barátaink, a szónok zenekar társaságában. Reméljük minél többen eljönnek meghallgatni minket, mert ősszel várhatóan nem fogunk tudni koncerteket vállalni, de a következő téli Made in Pécs fesztiválra már biztosan visszatérünk!