annak ellenére is

Mire a Fishing on Orfű szerelmünk a harmadik naphoz érkezik, már nem vagyunk annyira elvakultak és észrevesszük az apró hiányosságokat is.
Hiányoznak dolgok, mint például a Magashegyi Underground, akik hagyományosan nem szerepelnek a felhozatalban, vagy a Csaknekedkislány, akik egyébként szoktak jönni.

Aztán amikor Péterfy Bori & Love Band végigszántja a színpadot, akkor ezt kicsit elfelejtjük. Bori meg is jegyezte, és nem is állt távol az igazságtól, hogy egy fesztivál harmadik napján egy hat órai koncert tulajdonképpen még a reggeli ébredés része.
A kémia csodásan működik, Bori többet járt kézről kézre, mint amennyit a színpadon volt, volt persze most is csattanós csók az elől állóknak, és az a nagyon jó ebben a Bori dologban, hogy mi érezzük magunkat szexibbnek tőle.

Aztán ahogy Bérczesi Robi is elmondja a hiperkarmával: “szerelemről nem vitatkozok”. Az újabb dalok kevésben hasonlítanak az első három lemez anyagára, de itt utóbbiak túlsúlyban voltak. Robiék igyekeztek minden időt kihasználni, nem vesztegették sem felkonfokra, se visszatapsra. Vizuál ez alkalommal nem volt, azt nem tudjuk miért, de a hiperkarma logós háttér valahogy elég is volt ehhez az érzelmileg meg elég sűrű koncerthez.

Kinek mennyire, de azért mindannyiunknak számít, hogy a kiszemeltünknek van-e humora, és hát az Elefántnak van. Szendrői Csabi valahogy mindig megtalálja a színpadon azt a fanyar stílust, ami jól működik, picit odaszúr a közönségnek, de mindig betalál. Itt is fesztiválsetlist volt, némi nyugiidővel amire nem csak Csabiék, de a közönség is leült az orfűi domboldalon, hogy meghallgassuk a Macskákat.

És hát ugye a mi kultúránkban kultusza van a fiatalságnak, és ki mellett is érezhetnénk magunkat olyan fiatalnak, mint a Carson Comával. Végtelenül lendületesen hozták le a koncertet, a nagyobb slágerek szinte matematikai pontossággal voltak elosztva a setlistben. Hála a hatalmas táncolásoknak, ezen a napon nem éreztük azt, hogy közel a fagyhalál.