Szabó Benedek két korábbi lemeze a Galaxisok pályafutása során (2013 – Kapuzárási Piknik; 2015 – Legszebb éveink) egészen karakteresen a vidéki srác pesti életét és huszas évei válságát járta körül. Már korábban is utalt rá a dalszerző-énekes-frontember, hogy ezúttal más irányt vesz a dalok mondanivalója, egészen más élethelyzetek inspirálták az újabb szerzeményeket. Erről a már korábban megjelent és koncerteken játszott Olasz film (töredék), Soha nem veszi fel a telefont és Boldoggá akarlak tenni (de nem tudom, hogy kell) is biztosított minket.

Aztán február 22-én, egy szűrt fényű, melegedő szerdai napon megjelent a teljes lemez. A Focipályákon sétálsz át éjszaka az első hallgatástól kezdve nyári eső illatú. Miért? Mert egyszerre borongós és mégis meleg. Befogadhatóbb, fülbemászóbb gitárszólamok és dallamok, súlyos szövegekkel. Ha egy szóban kellene összefoglalni a témákat, akkor az önsorsrontás jut eszembe. Egy nyár, amikor mennyi minden lehetett volna, de nem lett. Már csak azért is érdemes egyben meghallgatni a teljes lemezt, mert egy komplett történetet mesél el, mindegyik hasonló érzésekre rezonál, mégis más-más nézőpontból fogja meg az árnyalatokat.

Ezen az albumon Benedek félretette kicsit a nyugtalan, világmegváltó gondolatokkal, de kevéske tettvággyal rendelkező vidéki fiút, aki nagyívű gondolatokban reflektál a társadalom azon rétegére, amiben ő is létezni érzi magát. Befele fordul és a saját érézseit és életét kezdi figyelni. Nem kell már nem eléggé bajainak és még nem eléggé pestinek lennie, cigiről állandóan leszoknia, taxikban hánynia és farmerdzskiben járnia ahhoz, hogy meghatározza magát. Lettek fontosabb dolgok. Mint például az, hogy “Messziről nézni úgyis sokkal biztosabb / 
mindig távolról voltam boldogabb”. Vagy az az elég súlyos kérdés egy hosszabb kapcsolat vége felé, hogy “Boldoggá akarlak tenni / de nem tudom, hogy boldoggá akarlak tenni / vagy eljátszom, hogy boldoggá akarlak tenni / de igazából senki sem érdekel rajtam kívül / és magamat próbálom nyugtatni azzal, hogy / boldoggá akarlak tenni”.

Nem boncolgatnám egyesével a dalokat, ahogy Benedek az index-nek megfogalmazta: “a Focipályákon sétálsz át éjszaka a Galaxisok legszebb lemeze. Nem a legfontosabb, de messze a legszebb” (forrás). A szépségnek pedig ugyebár nincsenek részletei csak egésze. 

Inkább bizonyosodjatok meg ti is az esőillatról!

A teljes lemezt több felületen is meg tudjátok hallgatni (pl. Spotify, iTunes, YouTube, bandcamp).
A bemutató pedig az Akváriumban lesz, március 4-én, mi ott fogunk ringatózni a tömeg közepén!