A többségnek valószínűleg a Kiscsillag basszusgitárosaként ismerős Erős Marci neve, de az is lehet, hogy valamelyik szimfonikus átirata kapcsán hallottatok már róla. A közelmúltban azonban saját zenekart is indított, méghozzá tesójával, Erős Józsival: az Einstandot, úgyhogy kapva kaptunk az alkalmon, és őket is kifaggattuk kapcsolatukról.

Hogyan kezdődött a közös zenélés?

Marci: 13 éves voltam, a tököli Joker Pubban játszottam egy bandával. Kezdés előtt felhívott Józsi, hogy kiszállt az akkori zenekarából. Akkor elhatároztam, hogy én is dobbantok és elkezdjük az együttműködést.

Józsi: Nagyszüleink házának tetőterében játszottunk egy Metallica-dalt kb. tizenkét éve. Egyikünk folyamatosan gyorsult, mert túl unalmas volt neki normál tempón. De az is lehet, hogy a másik játszott túl lassan, ki emlékszik már 🙂

Mi a másik legjobb és legrosszabb tulajdonsága?

Legjobb tulajdonságunk: amikor elfogadjuk dalíráskor egymás ötleteit.

Legrosszabb tulajdonságunk: amikor nem fogadjuk el dalíráskor egymás ötleteit.

Miben hasonlítotok, és miben különböztök leginkább?

Legnagyobb hasonlóság: viták hosszantartóságától való vissza nem riadás.

Legnagyobb eltérés: haj.

Miért jó egy csapatban dolgozni? Vannak dolgok, amik a testvéreddel könnyebben mennek, mint másokkal?

Marci: A kommunikációban sokat segít ez a szoros kapcsolat, nem habozunk megmondani, ha egyikünknek borzasztó ötlete támad. Emellett ismerjük egymás zenei nézeteit/tapasztalatait már régóta, talán jobban vissza tudunk fejteni egy-egy gondolatmenetet.

Józsi: Mivel veszekedéseink nagy múlttal rendelkeznek, kézenfekvőnek tűnt, hogy a vehemencia a közös zenélésben is teret nyerjen, ha már így kiállta az idő próbáját. Nem kell finomkodnunk, amikor egymás ötleteit véleményezzük.

Vannak-e nehézségek ebben?

Marci: A túlontúl őszinte ötletkritizálásból fakadóan lassabban haladunk a kreatív részével az egésznek. Sokat passzolgatjuk a labdákat oda-vissza.

Józsi: Egyre nagyobb hangerőre van szükség a vitázásban, mivel minden alkalom edzi a szervezetünket: amivel ma még komoly hatást lehet elérni a másiknál, azt holnap már csak háttérzajként érzékeli.

Vannak-e még testvéreitek? (Ha igen, velük zenélnétek-e együtt?)

Marci: Igen, hárman vagyunk fiúk, ő a legfiatalabb, nemrég kezdett dobot tanulni. Figyelemmel kísérjük a fejlődését, adunk tanácsokat is. Mindenképpen fogunk együtt zenélni.

Józsi: És, mint a népmesékben, ő viszi majd a legtöbbre 🙂

A szüleitek mit szóltak annak idején, amikor bejelentettétek, hogy együtt csináltok zenekart, és azóta mennyire járnak a koncertjeitekre?

Józsi: Amikor már mindketten játszottunk a hangszereinken, egyikük feltette a kérdést, hogy ugyan mi miért nem együtt zenélünk (akkor még külön zenekarokban játszottunk). Tehát végülis tőlük származik az ötlet. Aztán lehet, hogy egyszer eljön a nap, amikor majd megkérdezik, hogy miért zenélünk még mindig együtt 🙂

Marci: Szerintem az elején nem gondolták, hogy ez tartós együttműködés lesz. Az első közös zenekarunk koncertjeire még nem is jártak. Mostanra viszont látják, hogy a sok bonyodalom ellenére is a közös zenekar egy alapvető lételemünk. És mostanában már járnak is érdeklődve; vajon mit kotortunk ezúttal össze.

Van valamilyen nagyon Rátok jellemző közös történet vagy olyan kedvenc emléketek együtt, amit szívesen megosztanátok velünk?

Marci: Az ezt megelőző, első közös banda történései, építgetésének kb. minden része egy nagy adag ilyen volt. Első koncert. Első tehetségkutató, első sikerélmény. Második tehetségkutató, első kudarcélmény. Koncertezések. Feloszlás. Új zenekar megszületése. Egy többéves kellemes emlék.

Józsi: Hát, ha nem is kedvenc, de mindenképp közös történet az idén januárban történt betörés az otthonunkba. Nem akasztott nagyot az elkövető, ellenben alapul szolgált az egyik dalunk témájának, amelyet épp mostanában rögzítünk, reményeink szerint rövidesen meg is jelenik majd Srenk címmel.

Mire vagytok a legbüszkébbek azok közül a dolgok közül, amiket együtt csináltatok?

Jelenleg a debütáló EP-nk az egyedüli kézzelfogható „termék”, ezt sikerült úgy kidolgoznunk, hogy még most is elégedettek vagyunk vele. Reméljük, hogy ez az állapot fennmarad, és hogy a további anyagainkra is hasonlóképp nézhetünk majd vissza 🙂