Ezúttal egy igazán dögös, metál-rockban utazó, vagány zenakar állt a soundcity szeged kamerái elé: az Ann my Guard. A szépséges, nem mellesleg pedig sokrétű és izgalmas Baumann Eszter Anna által vezette csapat nemrég új albummal jelenkezett, úgyhogy volt miről kérdezni őt.
fotó: Kozák Máté
Nemrég jelent meg Ourania címmel egy albumotok. Olvasgatva Veled interjúkat, azt mondtad, mindig kitalálsz valami koncepciót egy-egy anyagnak: ennek mi a története?
Számomra az alkotás több síkon mozog: hosszas kutatómunka előzi meg az albumírást, mivel imádom magam beleásni a történelem, a mítoszok, illetve a szimbólumok világába. Szeretem egy adott témára felfűzni a számokat, az írás is sokkal izgalmasabb, tudatosabb így. Az Ourania célja az volt, hogy kiragadja az embert a mindennapos halandó közegéből és egy univerzális utazásra hívja, ahol újra rálelhet a belső énjére és erejére, rengeteg gyönyörű történettel átszőve, mindezt Emily Dickinson egyik gyönyörű versével zárva. Na persze mivel egy ilyen nagy kaliberű témát képtelenség lezárni, inkább körforgásként szeretem felfogni a dolgokat, amelyek folyamatosan inspirálnak. Jelenleg pedig éppen alámerülök a sötétségbe, a következő albummal mélyebbre szeretnék ásni a lelkekben.
Szintén feltűnt az albummal kapcsolatban, hogy szinte csupa külföldi kritikát lehet róla találni. Direkt a külföldi piacra céloztatok, kinti koncertek lebegnek a szemeitek előtt ezekkel a dalokkal?
Az első albumunkat egy norvég, később angol kiadó vette a szárnyai alá, az Ouraniát pedig egy német kiadó menedzseli. A harmadik lemezünknek is úgy néz ki, hogy megtaláltuk a leendő terjesztőit Hollandiában. 2015 óta turnézunk Európában, Spanyolországtól kezdve Angliáig bejártuk a kontinenst és bezsebeltünk sok külföldi elismerést. Ha zenéről van szó, számomra nincsenek határok, viszont olyan szinten reálisan gondolkodom, hogy a piac dönti el, hol van keresnivalónk ezen a szinten. Eddig abszolút Anglia és Hollandia bizonyult befutónak, kint meg tudjuk tölteni a helyeket és kialakult egyfajta rajongótáborunk. A kiadónk profi sajtókapcsolatainak köszönhetően sokszor szerepelünk latin-amerikai magazinokban, rengeteg európai portál lehoz minket, illetve a legmeghökkentőbb talán, hogy egy népszerű egyiptomi zenei oldal is elismerően írt rólunk. Természetesen idehaza is bővelkedünk pozitív visszajelzésekben, mind a szakma, mind pedig a hallgatóság részéről, és személy szerint mindig odafigyelek arra, hogy itthon is meg lehessen hallgatni minket élőben. Viszont ismételten mondom, számunkra nincsenek határok, de ott építkezünk, ahol van keresnivalónk. És onnan próbálunk kinőni, ami persze rengeteg munkával és idővel jár. Ez a mi taktikánk.
fotó: Kozák Máté
Azt is el szoktad mondani, hogy nem szeretitek bekategorizálni magatokat stílusilag. Mégis, szerinted kik a hozzátok hasonló zenekarok akár a magyarok, akár a külföldiek között?
A stílusunkat tekintve abszolút bennünk van ez a melankolikus, skandinávos vonal, itt leginkább a HIM-et emelném ki. Komolyzenei tanulmányaim hatására szeretem a szimfonikus elemeket, Krisztián, illetve Beni pedig kemény, technikás riffekkel színesíti az összképet. Norbink pedig kiemelkedő tehetségének köszönhetően már első ízre tökéletes és beleköthetetlen dobtémákat hoz mindenféle zenei alapra. Szóval van itt minden, amiből csemegézni lehet, a black metaltól kezdve Debussy-ig.
Mesélj a s(o)undcitys forgatásról! Milyen dalt hallunk, és miért épp ezt választottátok?
Ezúttal két dallal készültünk hozzátok: az első, Breathe the Sun (az erről készült videót majd a jövő héten láthatjátok a soundcity szeged oldalán! – szerk.) különlegessége, hogy basszusgitár helyett fuvolán játszom. Kétségkívül ez a leglíraibb tétel az Ouranián. A szöveg pedig az önmagát meglépni képtelen férfiról szól, amivel megöli az őt támogatni próbáló szerelmét (persze apollói metaforába csomagolva). A másik dal pedig a Callisto, ami abszolút az eddigi legnépszerűbb dalunknak mondható, és ami az én személyes kedvencem is.
Első ránézésre úgy tűnhet, nem annyira áll közel hozzátok a soundcitynél megszokottabb akusztikusabb megszólalás. Ezt Te is így látod?
Bevallom, az első akusztikus próba előtt tartottam attól, hogy egy keményebb hangkép után hogyan fogunk remekelni akusztikusan. Tavaly szeptemberben meghívást kaptunk Hollandiába egy nívós fesztiválra, hogy akusztikus hangszerekkel adjuk elő a dalainkat teltház előtt. Eléggé féltünk az egésztől, de miután eljátszottuk az első dalt ily módon, egymásra néztünk és azt mondtuk: „Fúh, de jól szól ez így is”. Szóval imádunk páncélt levetve játszani, és büszkék vagyunk arra, hogy ha igény van rá egy fesztivál, vagy klub részéről, nyugodt lelkiismerettel és maximális profizmussal tudunk kiállni a színpadra akusztikus formációként is.
Mi inspirál a dalírásban, illetve mennyire vagy Te a főnök benne, és mennyire szólnak bele a srácok?
Ahogy már korábban említettem, van egy adott téma, ami köré felépítem a dalok mondanivalóját. Ebbe beleásom magam, eggyé válok vele lélekben, ezzel fekszem, ezzel kelek hosszú hónapokon át. Majd megtervezem, hány dal tudná körbe fonni az adott témát és mi lesz a kimenete az utolsó pár tételnek. Ezután leülök és a telefonomra felmotyogott, siralmasan gagyi mormogásokból főtémát, majd refrént kreaálok. Otthon felveszek egy demót, ami vázként szolgál a fiúknak. Majd a részükről jönnek a szerkezeti átalakítások, illetve a már kidolgozott riffek. A napokban fejezembe az utolsó demót, majd márciusban időt szakítunk rá, hogy napokig összezárva dolgozzunk a dalokon. Illetve had említsem itt még meg Vári Gábor producerünk nevét, akivel olyan zenei kémia van közöttünk, amit sok előadó megirigyelhetne. Gábor rengeteg ötlettel rukkol elő felvétel közben, sokszor leesik az állam tőlük. Alig várom, hogy a harmadik lemezen is együtt dolgozzunk, és itt had súgjam meg, hogy habár kihívtak bennünket Hollandiába, hogy ott vegyük fel a lemezt, Gábortól sohase tudnék megválni, annyira gyümölcsöző mindig az együttműködés. Nyertes csapaton ne változtass, ahogy mondani szokás, és én ebben maximálisan hiszek.
Mik a terveitek 2018-ra, mennyire látsz előre?
Március 24-én lesz egy nagyobb szabású budapesti bulink, utána ezerrel a dalírásra összpontosítunk, majd májusban stúdióba vonulunk. A nyáron két videoklipet tervezünk leforgatni, októberben pedig szerte Európában, illetve itthon is készülünk bemutatni az új anyagot. Ha szabad megjegyeznem, van egy olyan női megérzésem, hogy ezzel az új lemezzel csak még jobban beindulnak majd a dolgok, úgyhogy a tervezés kimenetele legyen inkább a jövő zenéje.
