A Meztelen Diplomaták sűrű évet zártak: megjelent egy EP-jük, amiben kicsit kikacsintottak az elektronikus zene felé, Prieger Zsolt közreműködésével, és közben drámamentesen két tag is kicserélődött a zenekar soraiban. A srácok koncerteken és azon kívül is szerethetőek, lazák, és annyira hitelesen játszanak dúdolható és táncolható dalokat, hogy még azoknak is ajánljuk őket, akik amúgy viszonylag szkeptikusak a nagyon pozitív üzenetet tartalmazó zenékkel kapcsolatban. Most új klipjük kapcsán beszélgettünk velük: Tóth Attila Toti, frontember és Seltsam Jani gitáros a terveikről, és a zenekar új korszakba való lépéséről is mesélt. Görgetés után persze új klipjüket is megnézhetitek!

Miért pont ehhez a dalhoz készítettetek most klipet?

Jani: A tavalyi kislemezünket, a Helyből bárholt egy-egy dal foglalja keretbe: a Nyelved hegyén még tavasszal jelent meg egy videoklippel, azt követte a négyszámos EP és most tavasszal jön majd az utolsó számunk, szintén egy klippel. Nekünk ez a hat, Prieger Zsolt vezetésével és producerelésével készült szám így egy kerek egész és szerettünk volna még legalább egy klipet készíteni valamelyikhez. A Nézd a lányok kapott még a nyáron egy szövegvideót, így a megmaradt három közül a Ne menj haza című dalra esett a választás, ebben láttuk mindannyian a legnagyobb potenciált. Ez az a dal, amit a Petőfi rádió is lead néha hajnali 4-kor, meg talán a tv is játszaná, ha lenne hozzá klip… Így hát megcsináltuk. (nevet)

Toti: Maga a dal az EP-ről szerintem egyébként picit kilóg. Amikor anno megkerestük Zsoltot, hogy legyen producere az EP-nek, akkor azért őt kerestük, mert szerettük volna, ha visz bele egy kis elektronikát, végül ez lett az a dal, amiben ez a törekvés leginkább tetten érhető. Nagyon jól áll a Ne menj hazának ez a stílus.

Meséljetek magáról a klipről! Honnan jött az ötlet hozzá, és milyen technikával készült?

Jani: A Ne menj haza a tőlünk eddig megszokotthoz képest szomorú dal, amihez először nem volt semmilyen eladható ötletem. Aztán a nyár végén elutaztunk a barátnőmmel Portóba pár napig, a klip ötlete az itteni kalandozásunkkor ötlött fel bennem – annyira tetszett a város, a környék, az óceán; minden annyira együtt volt, hogy egyszerűen csak maradni szerettem volna. És bár a dalban ez talán inkább valakinek szól, de az érzés nagyon hasonló volt, teljesen úgy éreztük magunkat az óceánparton, mintha ebben a dalban lennénk. Így aztán fogtam az első kamerát, ami a kezem ügyébe került és felvettem mindenfélét, hogy hátha majd jó lesz valamire. Persze maguk a felvételek rossz minőségűek lettek (nevet), de még így is volt bennük valami, ami miatt nem akartam elengedni ezeket a képeket. Így jött, hogy legyen belőle animáció, Matyi barátommal arra gondoltunk, hogy minden vágyunk 1918 darab képet egyesével átküldeni a Prisma appon – amivel akkoriban épp nagyon trendi volt fotókat filterezni, viszont videót még nem láttunk így – úgyhogy megcsináltuk. (nevet) Irtózatosan lassan ment a munka, nagyjából két teljes napig ültünk előtte. Aztán amikor már teljesen készen voltunk, akkor jött a hidegzuhany, hogy a tv-nek nem jó ez az 1:1-es képarány, nekik 16:9-ben kell a klip, úgyhogy gyakorlatilag újra megcsináltuk az egészet.

Toti: A végleges klip engem a japán rajzfilmekre emlékeztet egyébként, például Hayao Miyazaki világára, aki a Chihiro szellemországban című mesét csinálta, amit nagyon szeretünk.

Nem ez az első eset, hogy Jani készítette a videoklipeteket, igaz?

Toti: Erre büszkék is vagyunk, gyakorlatilag egy kivételével mindegyik klipünket házon belül csináltuk, Jani vezetésével. Mindig volt ötletelés, együtt gondolkozás, és így született mindegyik.

Jani: Nyilván nem világmegváltó megoldásokról van szó, rendezőnek például biztos nem lennék jó, de mindegyik klipünkön élveztem dolgozni. Visszanézve már biztos nem úgy csinálnám ezeket, ahogy akkor, rettenetesen sok hibám van benne, de ahogy a zenélésben, ebben is tanulok, fejlesztem magam és ilyen szempontból nem bánom, hogy ez a folyamat rögzítve van.

Tavaly viszonylag kevés koncertet adtatok, idénre mik a tervek ez ügyben?

Toti: Koncertek szempontjából három fő dologra készülünk most. Lesz egy önálló, „rendes” koncertünk Budapesten, március 3-án a Kuplungban, aztán nagy örömünkre a Magashegyi Underground előzenekaraként megyünk tavasszal vidékre turnézni. A harmadik, hogy szeretnénk bepótolni a szokásos év végi akusztikus koncertünket, ami tavaly elmaradt. Ezt egy exkluzív, külső helyszínre tervezzük, nagyon izgatottak vagyunk miatta. Az akusztik a szabadságról szól nekünk, mindig szabadabb történet zeneileg, ezért most szó szerint is a szabadba szeretnénk kivinni ezt a műsort.

Jani: Nyáron csináltunk a Szabadság-hídon egy akusztikus koncertet, amit nagyon élveztünk, azt igyekszünk továbbfejleszteni majd, de erről most még nem árulunk el több részletet.

A tavalyi évetek elég meghatározó része volt, hogy két poszton, a billentyűknél és a doboknál is tagcsere volt a zenekarban. Mennyire illeszkedtek be azóta a fiúk?

Toti: Igen, a 2016-os év nekünk gyakorlatilag erről szólt, hogy egy új fejezetbe kezdtünk, új a zenekar 2/5-e. A Szabi (Tajti Szabolcs, billentyűk – szerk.) év eleje óta, a Mánuel (Grassai Mánuel, dobok – szerk.) pedig fél éve van velünk. Most tartunk ott, hogy a zenélés már nagyon jól működik, elég jól beilleszkedtek a srácok, és mindannyian azt érezzük, hogy kezdünk összeérni. Nyilván még kevésbé ismerjük egymást, és még egy csomó időnek el kell telnie, hogy teljesen összebarátkozzunk, de jó úton haladunk. Év végéig nagyjából azzal telt az együttlét, hogy az eddigi műsort kellett összecsiszolnunk, és feelingből megtanulni együtt játszani a dalokat, de most már fellazultunk, és december óta új dalokon is dolgozunk.

Jani: Nehéz és új helyzet, hogy olyanokkal írunk együtt számokat, akikkel nem ismerjük egymást annyira, de bizonyos szempontból jót is tett az alkotásnak. Azt érzem, hogy mostanra megszűntek a kezdeti ismerkedési gátlások, kezdenek az új tagokkal is jó barátságok kialakulni, ami szerintem mindig fontos az együttzenéléshez. Egyébként ebben volt mindig is a Meztelen Diplomaták ereje, a jó kapcsolatok, a jó hangulat meglátszik a színpadon. Általában olyan visszajelzéseket kapunk, hogy látják, milyen vidámak vagyunk, mennyit mosolygunk együtt, és ez nagyon jó.

Maga a dalírás folyamata mennyit változott?

Jani: Mindenképp változott, hiszen eddig általában egy módszer volt: vagy a Toti vagy a régi basszusgitárosunk, Geri hozott egy szöveget kísérettel, és ehhez írtuk meg a zenét együtt – főleg Matyi és én voltunk a megfejtők ilyen téren. Most mindenkin érződik, hogy szeretne beleszólni minden szinten a zenébe is, és ez jó – bár nyilván lesz majd nehézség is belőle, hogy hogyan megyünk majd öten egyfelé. De várom nagyon, hogy mi sül ki belőle. Szerencsére már most nagyon sok ötleten dolgozunk egyszerre. Nagyon szeretném, ha még idén összeállna egy teljes lemeznyi új anyagunk.

Toti: Általában szeretek kitalálni bizonyos dolgokat előre, vagy legalábbis irányokat, de most ezt elengedtem, és várom, hogy mi lesz az új ötletekből.

Hangulatukban várhatóan mennyire lesznek mások a dalok? Azért maradtok a jellemzően pozitív, nyárias, életigenlő hangulatnál?

Jani: Kívülről hallgatva a szövegeket, én nem mindig érzem ezeket a nagyon könnyed, pozitív érzéseket – de nem is bánom. Az érzések, amikről a számaink szólnak, még mindig a gyermeki naivitásból fakadnak, mostanában talán egy kicsivel több melankólia is van bennük, mint korábban.

Toti: Érdekes módon egyelőre inkább nosztalgikusabb, befordulósabb, önelemzősebb szövegeink vannak. Azt érzem, hogy eddig inkább kifelé figyeltünk, most pedig elkezdtünk befelé figyelni. Érett férfi korba léptünk, na. (nevet)

A zenekart tavasszal ezeken a helyszíneken csíphetitek el: 

03.03. @BP, Kuplung (további infók itt!)

03.17. @Gödöllő, Trafó w/Magashegyi

03.08. @Szombathely, akusztik

03.24. @Debrecen, Roncsbár w/Magashegyi

04.07. @Kecskemét, TeKa w/Magashegyi

04.08. @Sopron, Hangár w/Magashegyi