Frenk karaktere, hangja és bűvereje egészen magával ragadó és lebilincselő, művészi finomsággal hívja fel a figyelmet nyers hétköznapi fájdalmainkra. A soundcity:szeged stábja most szabadtéren kapta lencsevégre őt, a végeredmény pedig magáért beszél, illetve Frenk is pár szóban arról, mi a helyzet vele mostanság.
Mik zajlanak veled és körülötted mostanában, mi foglalkoztat?
Hát most így nyár közepén egyfolytában koncertezek egyedül is, a zenekarommal is, és a Budapest Bárral is. Közben folyamatosan pörög az agyam az új dalokon, hangszereléseken, hogy valami számomra elfogadható
színvonalat tudjak nyújtani a decemberben megjelenő új lemezen. A zenekarom nagyon-nagyon jól játszik, és öröm velük zenélni. Nemrég csináltunk egy live session-t, amit hamarosan láthatnak-hallhatnak a kedves zeneszerető emberek.
Milyen célok lebegnek előtted a saját projekted kapcsán?
A cél nyílván az,hogy minél több emberhez – leginkább csajokhoz 🙂 – eljusson a zeném,mert akkor ők elráncigálják a pasijukat is a koncertre, és máris teltház van. További célokat a jelenlegi magyar helyzetben kitűzni teljesen felesleges, toljuk amennyire csak tudjuk, aztán meglátjuk mi sül ki belőle.
Foglalkozol-e mással is a zenélésen kívül? Nem is olyan régen beszélgettünk, akkor említetted, hogy szinte az összes művészeti ág érdekel.
Belekóstoltam a festészetbe, de sajnos rendkívül tehetségtelen vagyok, mindenesetre kikapcsolódásnak jó volt. Érdekel a színészkedés is, nemrég kaptam egy kis szerepet egy nagy filmben, de erről többet nem mondhatok. És még mindig nem mondtam le róla, hogy beemeljem a kortárs táncot a rakendrollba, de ehhez nagyon sok pénz kéne.
Miért ezt a dalt választottad?
A válaszom egyszerű: azért, mert ennek a dalnak áll legjobban ez az egyszálgitáros akusztikus verzió.
Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂
