Kimondhatjuk, hogy nálunk tarolt a hiperkarma és az Elefánt és azt is, hogy tisztességesen válogattunk: a listába olyan anyagok is bekerültek, amik a 2019-es év legelején jelentek meg és olyanok is, amik a végén. Szubjektív toplistánk következik.
Jen
kedvenc dal
Nem éppen hálás téma, de ha visszanézek 2019-re, akkor nem tudom szó nélkül hagyni. A hiperkarma – jószerencsét! c. dala volt az első olyan karma-dal, amin a decemberben elhunyt managerük Medgyesi Ferenc (Pite) is dolgozott illetve a videóban is feltűnik. Pite egyébként a M.a.csek sorsának szempontjából sem volt elhanyagolható figura. Reméljük, könnyű szél viszi tovább az útján.
Nem kevésbé szentimentális okokból is ezt a dalt választottam: a videó (ami a VOLT RoadMovie-jainak első része) a szívemben kedves helyet elfoglaló Mecseket mutatja be, a szöveg pedig eggyel csavarosabb, mint egy egyszerű plátói szerelem bemutatása.
kedvenc klip
Szeptemberben jelent meg az Elefánt EL c. albumának beharangozójaként az Ég veled kisvideó. Már akkor sejtettem, hogy az idei évre megvan a kedvenc, nem is jött ki más olyan anyag, ami ennyire tetszett volna. Önmagában a dal is nagyon erős, a klip pedig szépen mögéteszi, amit lehet. Nem mentek rá nyilvánvaló témákra, túlértelmezett jelentekre, vagy izzadságszagú hangulatfestésre, mégis mindent megcsinál a videó, amit kell. Hogy mi történik benne, azt mindenki döntse el maga.
Rendezte: Hódi Levente
kedvenc album
Kis híján még egy Elefánt-szerzemény került a listámba, de Egyedi Petinek hála vissza tudtam fogni magam. Az MMAMT (mindenkinek megvan a maga története) szólóprodukciója még év elején hozta ki az első albumot, a és közel egy év elteltével is emellett teszem le a voksomat. A dalok nincsenek belekényelmesedve egy jól bevált megoldásba, a szövegek nagyon alanyiak, érezhetően dolgozott rajta a szerző és mélyre ásott és önmagában a dalok sorrendje is elárul valamiféle le nem zártságot és mégis ebbe a le nem zártságba való megnyugvást.
új kedvenc
Kétség nem fér hozzá, hogy a kedvenc új felfedezésem idén az erdélyi fiúkból álló Szintaxis volt, akik nálunk mutatták be bemutatkozó EP-jüket. Őszinte, egyenes közlések, tehetséges zenészek és sok potenciál. Biztosan hallunk még felőlük.
Leila
kedvenc dal
Mint minden évben, ennél a kategóriánál most is a Spotify listámra hagyatkozok, és ezen az első az Elefánttól a Kösz lett. Ehhez nem is nagyon van mit hozzáfűzni, tényleg ez a kedvencem a zenekar új albumáról, amit amúgy egészében is sokat hallgattam. Ez a dal mindig táncra perdít, a szövege pedig nagyon betalálta elmúlt pár hónapom lelkiállapotát, hiszen tényleg sok mindenért tudtam azt mondani, hogy kösz, szóval ezúton is mindenkit puszilok, csá.
kedvenc klip
Nem mindig hat természetesnek, ha igazi színészek játsszanak egy videoklipben, de a hiperkarmának, illetve Lippai Balázs rendezőnek ez a darabja szerintem telitalálat. Három percbe besűrített sztori, bájos karakterek, a zenéhez és a szöveghez való pontos passzolás – tökély.
kedvenc album
Ez az album nem elsőre kapaszkodott a lelkembe, de mivel csupa alapvető kérdéssel foglalkoznak a szövegek, és pár hallgatás után egyre több gondolata betalált, végül szép lassan fontossá vált. A ki az akit még megölelnél a magány, az identitáskeresés, az emberekbe és a saját magunkba vetett hit és bizalom alapvető kérdéseit járja körbe, szerintem a zenekar történetének leginkább Beck Zolis és legkevésbé 30Y-os lemeze. Számomra ez első körben egyértelműen negatívumként leltárazódott, de talán csak a fent említett alapvető morális kérdések feszegétese miatt lett ez szükségszerű. Ja, és a lemez zárása, a gyáva – ha igaz páros a csúcspont az egészben, ha engem kérdeztek.
új kedvenc
Egy Hangfoglaló Programos rendezvényen hallottam először OHNODY-t, és a rákövetkező hetekben teljesen rácsavarodtam Hideg című dalára. Ha minden igaz, hamarosan teljesen magyar nyelvű album érkezik a művésznőtől, nagyon várom!
+1: kedvenc m.a.csek-pillanatunk
