Nekem a Kispál és a Borz egyetemi éveimtől kezdve az abszolút első számú és csupa nagybetűvel írt zenekar. Ez még most is így van, annak ellenére, hogy hivatalosan feloszlottak. Meglehet, hogy azért érzem így, mert a húszas éveinkben vagyunk talán a legfogékonyabbak a könnyűzenére, vagy azért, mert egyszerűen szíven ütöttek Lovasi hihetetlenül furcsa és mégis természetes szövegei, de az is lehet, hogy Kispál szokatlan gitárjátékának köszönhető, nem tudom, de nekem ez a zenekar továbbra is a csúcs.

Emlékszem, amikor a koleszban próbáltuk “verselemezni” a Húsrágó, hídverőt – ki ne tette volna azóta is –, és emlékszem, hogy a Velőrózsák után én is temetni kezdtem a zenekart, mondván, mit akarnak ezek a Vér és bél, meg ehhez hasonló számokkal. Aztán persze ezek nagy kedvencek lettek. Ott voltam a fantasztikus 20. jubileumi koncerten a pécsi sportcsarnokban, és örök hálával tartozom a zenekarnak az Én, szeretlek, téged albumért, ami sokat segített abban, hogy az alig pár hetes lányomat megnyugtassam. Éjszakánként a Csiga és a Vackolj belém számokat hallgattuk rongyosra, miközben én karomon a lányommal le-föl rohangáltam a szobában. És persze együtt csápoltam a többi negyvenötezer emberrel a Szigeten, a búcsúkoncerten. Nem volt ez másképp Bátorkeszin sem.

Ha nagyon röviden akarnám összefoglalni a szombati koncertet, akkor azt mondanám, hogy jó volt, azaz még inkább marha jó volt. Persze, mondhatjátok, hogy elfogult vagyok, ami igaz is, de akkor is fenntartom a véleményem, ez egy nagyon jó koncert volt. A zenekar 1994-98 közötti időszakából szóltak a dalok, rögtön elsőként A pécsi szál. Lovasi vicces volt. Állandóan, akarom mondani többször, belebakizott a szövegekbe, sokat dumált és tele volt öniróniával. „Aki minden számot élvez ma este, az gondolkozzon el magán”, kezdte rögtön a koncert elején. Nem tudom, hogy velem van-e a baj, de én mindegyik számot élveztem.

Négy album esik erre az időszakra, a Sika, kasza, léc, az Ül, a Bálnák, ki a Partra és a Holdfényexpressz. Ezeken kívül persze hallottuk a legnagyobb slágereket, kezdve az Emesével, Pistikén és a Disznók táncán keresztül egészen a Ha az életben című dalig. Jutka most nem volt, mert azt hallottuk a tavalyi évadban.

Ki tudja miért, nekem a szerelmes blokk tetszett leginkább szombat este, amikor egymás után jött A homlokom hozzád nyomom, a Szívrablás és A honi csillagászat fejlődése. De szerencsére nem maradt sok idő a romantikázásra, mert rögtön ezután a 0 óra 2 perccel folytatták.

Egész biztos, hogy a koncert egyik csúcspontja az volt, amikor, Lovasi disco stílusban nyomta az Apa, anya és a kígyót, miközben Kispál és Dióssy egy pszichedelikus táncot mutattak be a színpadon. Kispál szerintem pedofil üzletembernek öltözött, Dió meg meztelen nős köténnyel a nyakában lejtett csábtáncot. Az egész onnan jött, állítja Lovasi, hogy elirigyelte a metálzenekaroktól, hogy ott pucér nők rohangálnak a zenekar tagjai után. Hát valahogy így telt az este. Nekem még új infó is akadt néhány: ti tudtátok például, hogy a Jelvény nélkül című daluk, ami az Ülön jelent meg, igazából benne volt az első öt dalban, amit valamikor 86-ban vagy 87-ben írtak, már ők sem tudták pontosan, mikor.

Amikor rázendítettek a Zár az égbolt dalukra, már tudtuk, hogy közel a koncert vége. A ráadásban aztán még felrúgták a koncepciót és eljátszották egyebek mellett a Zsákmányállatot, ami nem ebből a korszakból való. A koncert végén Kispál meg egy szál magában gitározta a Dal elalváshoz című számot, miközben mi meg szomorkodtunk, hogy vége lett a zenélésnek.

A helyszínről is mondanék pár szót, mert nem tudom, hogy jártatok-e már Bátorkeszin. A nagyszínpad elég messze van a parkolóktól, ami akkor okoz gondot, ha az ember közvetlenül a koncert előtt esik be, mert végig kell sétálni a teljes borfesztivált, és ahogy közeledünk a nagyszínpadhoz, lassul a tempó. Viszont a hely tele volt kedves emberekkel, és nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a koncerten az egy négyzetcentiméterre eső lábak száma messze alacsonyabb volt, mint a hazai fesztiválokon. A színpad előtti rét lejtős, a helyszín eléggé hasonlít Orfűre.

Szumma szummárum jó kis évadnyitó koncert volt ez (tudom, hogy a Kispál és Borz már fellépett pár helyen idén, de nekem ez volt az első), és csak annyit mondhatok, hogy találkozzunk Orfűn.

szerző: Holden
fotók: JéPicture