A mai s(o)unday sessions anyaga azért különleges, mert a zenekar, ami látható a felvételen, jelen állás szerint ebben a formában nem működik. Ettől függetlenül sajnáltuk volna, ha feledésbe merül ez a videó, és nézőtlenül marad az idők végezetéig, így most a továbbra is létező, és új utakat kereső Backdoor Playt láthatjátok, mi pedig a frontembert, Igor Marjanovicot kérdeztük.

fotó: Kozák Máté

Hogyan alakult a zenekar, honnan ismeritek egymást a tagokkal?

Volt egy gimis zenekarom, amibe Dominikot elhívta az egyik tag gitározni, innen jött az ismeretség. Az a projekt hamar befuccsolt, nekem már voltak elképzeléseim, hogy mivel kéne folytatni, hát megkerestem, hogy lenne-e kedve gitározni. Összeültünk és működött, tetszettek a harmóniái, amiket kitalált a dalokra és elkezdtünk egy csomó dalt kidolgozni. Jocit és Tomit is közös ismerősök révén sikerült megtalálni. Nagyon passzoltunk egymáshoz.

Mi a kötődésetek Szegedhez?

Én itt születtem, azóta is itt élek (másfél évet leszámítva, amit Bp-en töltöttem). Ott is próbálkoztam összehozni egy zenekart. Nehéz. Dominik egyetemre jött ide, amúgy békéscsabai srác.

Mesélj a dalról, amit a videóban látunk! Miért pont ezt választottátok?

Nem igazán mi választottuk. Kettő népszerűbb dal lett az EP-n, a szerkesztő úrnak ez tetszett jobban. Nekem őszintén szólva mindegy volt. A dal a céltalanság/útkeresés témáját kapargatja, meg nyilván azt a szokásos kérdést, hogy mi dolgunk ebben a világban? Van-e egyáltalán, vagy csak kapaszkodó nélkül zuhanó lelkek vagyunk. Puff. Leérünk és vége.

Mik a tervek a jövőre nézve?

Új társakat keresünk jelenleg. Sajnos a basszusgitárosunk váratlanul eltűnt, megszűnt vele a kapcsolat. Ez elég érzékenyen érintett mindkettőnket. Tamás pedig érthető módon nem tudta vállalni a munkát mivel a Honeybeast-tel rengeteg leszervezett bulijuk van, pláne az év melegebb felében.

Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂