Nagyon szeretjük, hogy a 30Y, ahogy ők is magukról és róluk is már sokszor megfogalmazták, nem csak egy zenekar, hanem egy olyan univerzum, ahol ők és más zenekarok, más zenészek, más művészek, meg mindenféle  más dologgal foglalkozók – szóval különböző emberek, akik talán hasonlóan gondolkodnak és hasonlóan látják a világot, tudnak találkozni és ebből rengeteg történet indulhat el. Ez az ő univerzumuk most egy hétre kitelepül a hajóra, mi pedig ennek kapcsán most kivételesen nem őket, hanem a majdnem-fesztiválukon fellépő többi zenészt faggattuk róluk, Pécsről, történetekről.

1. Meséld el egy kedvenc, Pécshez kötődő emlékedet!

Egyedi Peti (Óriás): Még évekkel ezelőtt Sárközy Papával egy “nincs kedvünk bulizni” kijelentés után a Szenesben kikötni, hajnalban az Építők útján fentrengeni, az első busz elől úriember módjára a járdára gördülni.

Karádi Gergő (Sorbonne Sexual): Pàr èvvel ezelőtt Orfűről stoppoltunk egy pècsi baràtommal. Valami lègkondis kocsi volt, ezèrt kemèny fesztiválarc mivoltunkat elhagyva, elaludtunk. Az Urànvàrosban raktak ki minket, ahonnan egèszen a belvàrosig gyalogoltunk. Azt hiszem ez volt az első komoly tùràm keresztül a vàroson, belèm ègtek az atmoszfèrák. A Kiràly utcàn sètálva jutott eszembe ez a sor : “legyen most màr pesten a pècsi Kiràly utca”. A Szeràfi szövege lett gazdagabb evvel a gondolattal.

Széll Tomi (Ivyz): Nagyon nehéz egyet választani, mert eddig minden meghatározó élményem szinte csak Pécshez kötődik. Nem tudok egyet kiemelni. Itt ismertem meg a zenekaromat, itt írtam/írtuk az első dalokat, itt ténferegtem céltalanul és itt ért engem a legtöbb, a zenénkre vonatkozóan is fontos hatás. Na meg itt ismertem meg a csajomat, akiért odáig vagyok!

Szota (The Tablespoon): Nehéz egy eseményt kiemelni. A Pécsi Egyetemi Napok mindig jó buli, de tágabban értelmezve a Fishing on Orfű fesztivál is ide sorolható. A fél várossal össze lehet futni ilyenkor.

Bazsi (The Tablespoon): Szotával csináltunk egy zenekart, és eddig még nem kellett magunk mellé vennünk egy kutyát, vagy macskát társnak.

Borbás Olivér (Kaktus): Egyszer próba előtt a Made In Pécs Café-ban kaptuk meg az egyik gázsinkat, aminek úgy megörültünk, hogy ki is kértünk egy kör rövidet mindenkinek. A próba elmaradt.

Barta Tomi (Kisesti): A „legendás” POLAROID zenekarral az autósmeki kilátójához olyan emlékek kötnek…inkáb mégse mondom el.

Büki Ricsi (Kisesti): Egy szombati napon felvételiztem klasszikus gitár szakon a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolára 96-ban. Lejátszottunk mindannyian – többek között Ligeti Gyurival-, még az értékelés tartott mi meg átmentünk a Mátyás Király utcából a Király utcába, a legendás Pöttyösbe. Jött ki az értékelő bizottság, és nem volt senki, aki átvegye az eredményt. Húsz éve még mobil se volt, meg kellet várniuk, még visszaérünk.

Bagány Atti (Kisesti): A kollégiumi éveim odatettek…

Kölyök: Történt pedig velem egykor, hogy pécsi középiskolai éveim után Budapestre mentem. Jó is volt meg nem is, de rendszeresen jöttem vissza haverozni stb… Kezdett télbe csavarodni az idő, Pesten már kifejezetten hideg volt, de ahogy Pécsen leszálltam a vonatról mindig napsütés fogadott, egész decemberig. Már-már valószínűtlennek hatott a dolog, hogy itt mindig jó az idő. ( Ezt az emléket még a tavalyi első fafűtéses, rohadt kemény gyükési telem se tudta elfeledtetni…)

Pénzeli Gabó: A legszebb emlékem az, amikor először megérkeztem ide (ez most augusztusban volt). Kicsit hihetetlen volt egy olyan helyre csöppeni, ahol sose jártam még, de már régóta odavágytam.

2. Szerinted mi a legjobb dolog Pécsen?

Egyedi Peti (Óriás): Az emberek.

Karádi Gergő (Sorbonne Sexual): A pècsisèg. Valami meghatàrozhatatlan ontològiai sìk. Èn kelenföldi-rozsadombi-zuglòi identitàssal nem tudom àtlènyegìteni, de tapasztalni tudom. Valahogy naìvan elkezd az ember hinni abban, hogyha ilyen jò zenekarok jönnek onnan akkor tènyleg “van valami a levegőben”, bàr nem szerencsès ez az idèzet, az biztos.

Széll Tomi (Ivyz): Pécs nem akar több lenni, mint ami, és így lehet több, mint egy egyszerű vidéki város. Itt mindenkit ismersz. Ha bemész például a Nappaliba, akkor tuti, hogy találkozol valakivel, aki a haverod, vagy legalább vágod, hogy kicsoda. Van egy fasza közvetlensége a városnak. Érzed, hogy a része vagy és tudod, hogy formálhatod.. és ez azért elég kúl.

Szota (The Tablespoon): Pécs ötvözi a kisváros és a nagyváros előnyeit. Csomó embert ismerhetsz, de közben van kulturális élet. Az uránbánya sugárzása furcsa dolgokat művel az emberekkel.

Bazsi (The Tablespoon): Nem tudnék egyet kiemelni, csak túl hosszú felsorolást tudnék adni erre a kérdésre. Röviden összefoglalva: Budapestre költözöttként nem találkoztam még olyan szintén a fővárosban tanuló/dolgozó pécsivel, aki ne jó érzéssel beszélne a szülővárosáról, függetlenül attól, hogy érzi magát a jelenlegi lakóhelyén. Szintén ezekkel az emberekkel többször futok össze Pécsen, mint Budapesten. Visszajárunk.

Borbás Olivér (Kaktus): A mecseki sétányok.

Barta Tomi (Kisesti): Egyértelműen a Diana téri piac!

Büki Ricsi (Kisesti): Sehová nem tudok elmenni úgy, hogy ne botoljak ismerősbe, ezért otthonos élhető a város. Van egy alappezsgése, a nyüzsgés mindig tetten érhető, de a természeti környezet miatt pillanatok alatt kimenekülhetsz a csöndbe.

Kölyök: A nyár.

Pénzeli Gabó: Az emberek nagyon kedvesek és nyitottak.

3. Mikor találkoztál először a 30Y-al, és mi volt az első benyomásod? 

Egyedi Peti (Óriás): Bokros Csabi, az IHM alapító gitárosa ragaszkodott hozzá egy Fezenen, hogy nézzük meg. Lenyűgöző volt, mert habár volt olyan, ami zeneileg nem tetszett, hozzáállásban, attitűdben meg zenélésben meg szinte minden.

Karádi Gergő (Sorbonne Sexual): Àltalànos iskola vègèn fedeztem fel a 30y-t. Az első szàm amit megszerettem az a Lànyoknak mindig megjön, a fiùk meg mindig elmennek cìmű dal volt. Elsősorban a szöveg izgatott màr akkor is, a HS7-el ès a Kispàllal is akkor ismerkedtem, valahogy akkor egy sodornak èreztem ezeket a zenekarokat. Aztán felfedeztem, hogy külön valòsàgokròl beszèlünk, melyek a folytonossàgban jòl megfèrnek egymàs mellett, de tökre eltèrnek. E valóságok közül aztàn az ipszièbe tudtam a legjobban belehelyezkedni, a helyezkedès utàn meg zenekart csinàltam.

Széll Tomi (Ivyz)  Az első 30Y koncertemre nem mentem el, aztán valamilyen oknál fogva csak 3 évvel később jutottam el egyre, de onnantól fogva magához tapasztott az egész 30Y jelenség. Szóval imádtam, érted.

Szota (The Tablespoon): Nagyon régen, legalább tíz éve és nagyon utáltam. Vagy csak azokat az embereket nem kedveltem akik imádták őket. Ezzel hogyan szoktak lenni a tinédzserek?

Bazsi (The Tablespoon): 2004-ben az egyik osztálytársam mutatta meg, hogy „nézd, a nővérem egyik tanárának az egyetemen van egy zenekara”. Ez volt az Ül és vár. Elkezdtem hallgatni, felraktam az mp3 lejátszómra, de mivel egyre több lány kezdett rajongással beszélni a zenekarról meg Beck Zoliról, ezért a tini fiúk ilyenkor szokásos dacával (amit minden olyan dolog kivált, ami után lányok rajonganak, de szegény emberfiának nincs köze hozzá) elkönyveltem „csajos bandának”, és csakazértse alapon egy ideig nem hallgattam őket.

Borbás Olivér (Kaktus): Mindannyian szeretjük a 30Y-t, és mindenkinek megvan a saját élménye a zenekarral. Viszont mind az ötünk első közös élménye talán az lehet, hogy most először kaptunk visszajelzést azzal, hogy beválogattak minket az A38 Hajóra, tehát nagy meglepetésünkre úgynézki tetszik nekik amit csinálunk, és ez elég nagy megtiszteltetés.

Büki Ricsi (Kisesti): Egy kerti partyn találkoztam először Zazával, Sárközy Papával és Zolival. Akkor a zenéjüket még nem ismertem, talán 2003 nyarán lehetett. Nagyon gyorsan más tudatállapotba kerültem, így nem tudom, hogy igazán mi történt azon a délutánon. Arra emlékszem, hogy Borival (Zoliék lányával) rengeteget marháskodtunk, akkor talán 4-5 éves volt. Zazával és Papával kollégák lettünk egy suliban s az fogalmazódott meg bennem, hogy a 30y irányába teljesen elkötelezettek a tagok, Zoliról meg az volt a benyomásom, hogy a kreativitás, a gondolkodás és a megvalósítás megszállottja. Valahogy, úgy képzelem, hogy reggel kipattan a szeme és beleáll a napba, és képes 100 százalékig a jelenben létezni összeesésig.

Barta Tomi (Kisesti): Életem első nagy szerelme hallgatott folyamatosan 30y-t. Jó csaj volt nagyon.

Kölyök: Egyszer nagggyon régen egy szép nyári estén utcazenéltünk a Színháztéren Baksa Peti nagybőgős barátommal. Arra kószált a Varga Ádi, aki anno felettünk járt néhánnyal a Művészeti Szakközépben. Már rég találkoztunk Ádival, dumálgattunk kivel mi van, stb. Akkor mesélte, hogy játszik valami pop-zenekarban (az ő szavaival nagybetűs POP!!) ami tök jópofa, de persze arról álmodozni, hogy ilyesmivel Magyarországon befut az ember, nem reális… Ekkor hallottam először a 30y-ról, és az első benyomásom olyan vicces volt, az Ádi POP-dumája miatt… merthogy őt középiskolában kizárólag “Rage Against the machine” vagy “KOrn” pólóban lehetett volt látni…

Pénzeli Gabó: Még tizedikben megtetszett egy srác, akiről megtudtam, hogy szereti a 30Y-t, úgyhogy gondoltam, meghallgatok tőlük pár dalt. Bevallom elsőre furcsának, érthetetlennek tűnt az egész – századszorra viszont rádöbbentem, hogy a dalaik körül tudják írni azt, ami sokszor bennem is mocorog, de én nem lennék képes azt dalba önteni. Szóval hálás vagyok ennek a srácnak, hogy megmutatta nekem ezt a zenekart (egyébként a slusszpoén az, hogy már lassan 3 éve vagyunk együtt).

Egyedi Peti (Óriás) : Az Ahogy elképzeltemből volt szerencsém verziót készíteni a lemezkészítési folyamat során, mint társproducer. Ott éreztem, hogy ez egy átütő, fontos dal. Az újról a Révbe ér a kedvenc.

Karádi Gergő (Sorbonne Sexual) : Mindegyiket szeretem, mèg a pre-30y Körök dalokat is. Nem dalokat szeretek, hanem leginkàbb az atmoszfèràt amiben lèteznek es amit teremtenek.

Széll Tomi (Ivyz) : A Tanító. Szimplán azért, mert nagyon megérint. Van egy ilyen kedves melankóliája.

Szota (The Tablespoon) : A Hajóra Szállt a No. 4-ről. Az első 30y dal, amit zsinórban fél óráig hallgattam, és akkor már hirtelen nem imádták őket azok az emberek akiket nem kedveltem.

Bazsi (The Tablespoon) : Ha ki kell emelni egyet, akkor az a Sötét van. Még régen egyszer beütött és azóta ez nem változott. 4/4-es bólogatás és keringő váltakozása. Koncertzáró közös üvöltözés. Dédász.

Borbás Olivér (Kaktus) : A Mecseki Sétányok.

Barta Tomi (Kisesti) : Basszusgitárosként egyértelműen az Átszalad, atom az Ádi témája benne.

Büki Ricsi (Kisesti) : Nekem sok van, a csajomnak a Sötét van, mert az ütemváltó szerkezet, különleges a magyar popzenében, ráadásul a szöveg és a dallamvezetés is betalál. Az ipszi dalaiban a legerősebb dolog az önazonosság, az őszinteség, ami egyedi – sokszor bátor akár formabontó, kísérletező-, zenei megvalósítással párosul. A zenekar üzenete számomra az, hogy légy bátor, merd kimondani a dolgaid, vállald fel magad.

Kölyök : Minden zenekarnak/előadónak vannak jól meg kevésbé jól sikerült szerzeményei.  Híres zenekaroknál általában az igazán frankókat megtalálja a közönség, és slágert csinál belőlük. Néha meg persze nem a legjobbakat találják meg, kinek hogy… Vannak viszont AZOK a dalok, amiknél valahogy elsőre érezni, hogy ez most nagyon el lett kapva. A Sötét van szerintem ilyen, valószínűleg nem vagyok egyedül ezzel a véleménnyel. ( még akkor is, ha esetenként néhány törzsszurkoló vagy akár maga a zenekar már néha talán unja is.)Nagyon erősen adja a dalszöveg a hangulatot/életérzést és ezt sikerült telibe kapni a zenével, elsősorban a gitárszólammal.

Pénzeli Gabó : Talán a Kifelé nem, befelé nem című dal. Elég nehéz megmagyaráznom, hogy miért – egyszerűen csak mindig magával ragad a hangulata. Még egy pozitívuma, hogy hosszú. Ez azért volt különösen jó, mert reggelente (főleg ősszel, télen volt ez aktuális) mindig kitartott addig, amíg eljutottam Miskolcon a Villanyrendőrtől az iskoláig, ahová jártam. Szerettem néha-néha ezzel a dallal kezdeni a napom.

5. Melyik a kedvenc pécsi zenekarod/ koncerted amin voltál?

Karádi Gergő (Sorbonne Sexual) : Tavaly jàtszottunk az Ivyzzal a Nappaliban, ők tök jòk, illetve a Kipu zenekart mondanàm mèg.

Széll Tomi (Ivyz) : Hazudnék, ha nem azt mondanám, hogy az Ivyz. De szerintem ez tök normál. Nyilván vannak olyan banda a városban, akiket nagyon szeretek, de ha van egy zenekarod, és nem az a kedvenced az összes közül, és nem te vagy a legnagyobb rajongója, akkor az úgy nem jó. Szerintem.

Szota (The Tablespoon) : A Psycho Mutants-ot egy erős zenekarnak tartom, régóta hallgatom őket. Kb. 2008-ban felléptek a Pécsi Rezgés nevű rendezvényen a régi Zsolnay gyárban, arra máig emlékszem hogy meghatározó volt.

Bazsi (The Tablespoon) : The Immigrants. Izgalmas és szerethető zene. Jó cucc, nézzetek utána.

Borbás Olivér (Kaktus) : Tesco Disco.

Zsolti (Kisesti) : Egy Pécs City Karnevál ugrik be, amikor session zenészként a Punnany Massifban játszottam harsonásként. Kijöttem a back stageből, megláttam az irdatlan tömeget, fél perc alatt lesápadtam és visszamentem sátorba. Kérdeztem a srácokat: Ez, hogy? Hogyan lehet ennyi ember, hogy lehet kimenni a színpadra és ekkora közönségnek játszani? Végül hatalmas buli kerekedett belőle.

Büki Ricsi (Kisesti) : Egy régebbi Szalóki Ági fellépés, még a régi Park Moziban. Balázs Elemér volt beugróként a dobos és emlékszem, hogy teljesen a zenéjük hatása alá kerültem. Sok jó banda van Pécsett, elég csak a Made in Pécs kezdeményezésre gondolni, ahol több mint 100 formáció koncertezik egy napon, műfajonként lehetne sorolni a szimpatikus pécsi bandákat.

Barta Tomi (Kisesti) : Nálam mindörökké és RIP POLAROID, az első komoly zenekarom, amiben még gitároztam. Voltam Richard Bonán a Kodály központban… Ricsi (Kisesti) : H. Bóna Richárd? Tomi (Kisesti) : Jó akkor nem mesélem el.

Kölyök : Jelenleg a kedvenc pécsi zenekarom a Venti Chiavi Guitar Trio, világszínvonalú formáció! A legemlékezetesebb koncertem egy Tankcsapda-buli volt. Lámpaoltás után lógtam ki a középsulis koleszból, a budiablakon kipréselődve. Mikor hajnalban visszakeveredtem, zárva volt az ablak és fel kellett zörögnöm egy kedves cimborát, hogy eresszen már be. Jó volt, és le se buktam.

Pénzeli Gabó : Az első 30Y koncerten 2015 májusában voltam Miskolcon. Kétségkívül – mivel ez volt a legeslegelső – ez marad a legemlékezetesebb és legkedvesebb minden más közül. Ugyanakkor az is hatalmas élmény volt, hogy idén eljutottam egy Tegan and Sara koncertre, amit mondjuk soha nem gondoltam volna.

6. Hogyan, mivel készültök a saját fellépésetekre a hajón?

Egyedi Peti (Óriás) : Az egész hetes jelenlét egy kicsi, de fontos része lesz a saját koncert. Ahogy visszagondolok a Zsolnayban tartott hasonló tematikájú hétvégére, a programokra meg a hangulatra, itt sem lesz más dolgunk, mint hogy ne maradjunk otthon.

Karádi Gergő (Sorbonne Sexual) : Egy lènyegi sorbonnesxl műsort jàtszunk, a legjobb koncertdalainkkal fùvòs vendègekkel, ès termèszetesen Zoli is feljön a közös dalunkra.

Széll Tomi (Ivyz) : Mivel ez lesz az első alkalom, hogy Budapesten játszunk, ezért nagyon erőteljes próbákat tartunk, hogy a hajón is a legjobbat tudjuk adni magunkból. Pörgős, izzasztó, bugiztatós bulival készülünk és nagyon reméljük, hogy jól fogják fogadni és jól érzik majd magukat azok, akik eljönnek megnézni minket. Izgatottan várjuk!

Szota és Bazsi (The Tablespoon) : Szabadságot veszünk ki, szerzünk hangolópedált. Kéne még próbálnunk egyet, a közös fröccsözés már le van szervezve, ahol megbeszéljük, hogy mikor fogunk próbálni. Ahol általában nem szólalnak meg a hangszereink, kivéve a dob, de az akkor is amikor nem kéne. Meghívtuk Fredi barátunkat zenélni. Az ő hangszere sem működik általában.

Borbás Olivér (Kaktus) : Főként próbálással, de néha elmaradt próbálással.

Büki Ricsi (Kisesti) : Izgalommal készülünk…. Barta Tomi (Kisesti) : Meg 1019 próbával. Farkas Zsolti (Kisesti) : Egy 11 fokos próbateremben, amit belehelünk két és fél óra után 18-ra – na jó, fűtünk is… Büki Ricsi (Kisesti) : Alapban különleges nekünk az A38-on játszani. Fél éve négyen lettünk, beszállt a zenekarba Zsolti billentyűkön, így egyébként is a 70-80 perces koncertprogramot gyúrtuk, ebből egy szettet viszünk a kocsmakoncert elé. Próbáltuk változatosan felépíteni a koncertanyagot, a két kislemez dalain túl lesz „egyszállgitáros” dal, bekerült egy versmegzenésítés, erdélyi barátunk Dimény-Haszmann Árpád tollából. Bagány Atti (Kisesti) : Igazából már nagyon várjuk, hogy ott legyünk!

Kölyök :  Ez is egy koncert ugye, gyakorolni nem árt rá 🙂 az én egyszemélyes projektem amúgy is elég melós. Pont ma jutott eszembe, hogy talán ősbemutatok egy vadonatúj szerzeményt, bár az első eljátszást általában kevésbé reprezentatív helyeken szoktam megejteni, főleg ha kifejezetten nehéz a nóta. Ez nehéz, szóval a fene tudja, de lehet…

Pénzeli Gabó : Leginkább a személyes kedvenceimet fogom feldolgozni.

A 30Y – egy hét a hajón részletes programbontását és jegyeket korlátozott számban még itt találtok!