“Magyarország egyik, ha nem a legegyszemélyesebb zenekara” – így írja le magát Azegrivár, ami Egri Bálint, színész zenei projektjének fedőneve. Bálint az évek során a saját szórakoztatásától és nappalijából eljutott rengeteg dal megírásához, amiből koncertek, sőt önálló estek születtek; ebből az egyiknek, az Egy mai magyar dzsentrinek a dalai jelentek meg most album formájában. A nagyon egyedi ízű dalszövegekkel bíró zenész tarsolya tele van tervekkel, mindezek kapcsán interjú és persze az album alább!

Nem túl eredeti, de kötelező első kérdés: hogy találtad ki az egyszemélyes zenekarod nevét, miért nem lettél simán Egri Bálint?

A „zenekar” neve szóvicc, és nagyon régi találmány, lassan 15 éve, még gimnazista koromban pattant ki a fejemből. A kettős jelentés mellett azt is kedvelem benne, hogy már önmagában is meghívóként funkcionál! No, meg egy apró utalás is felfedezhető benne a nagyszerű Tom Waits-re (ami tükörfordítással, ugye: Tamás vár)…  

Mi vitt rá, hogy elhagyd a nappalid a zenéddel?

Eleinte a baráti körömben mutogattam a dalaimat, ők bíztattak, hogy nyugodtan tágítsam a befogadói kört, mindig hittek abban, hogy ez a zene, amit én tudok, ismeretlenek előtt is megállná a helyét. De én csak vártam, hiszen az egri vár… Az első „hivatalos” fellépésemre (amit valóban, konkrétan a nappalimban tartottam) is mintegy 10 évvel azután került sor, hogy az első dal megszületett. Ezt a lakáskoncertet követte még egy pár, ahol egyre tágabb körben, nagyobb közönség előtt játszhattam, így esett, hogy egy nagyon kedves – talán mondhatom, hogy – barátom, Balázs Ádám, filmzeneszerző (Testről és lélekről, Terápia, Mindenki – szerk.) is betévedt egyszer a nappalimba. A koncert után ő javasolta, hogy mutassam meg magam tágabb közönség előtt, és az ő ajánlásával került Azegrivár a Thália Színház Új Stúdiójának színpadára. Innentől már egyre inkább vágytam arra, hogy mindenféle koncertszituációban kipróbálhassam magam.

Az, hogy színész vagy, szerinted miben érhető tetten leginkább a fellépéseiden?

Színpadhoz szokott emberként nem jövök zavarba, ha sokan egy irányba néznek, és éppen énrám. 14 éves korom óta lépek fel kisebb-nagyobb színpadokon, és ez alatt az idő alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem. Kaposváron kiváló művészek neveltek arra, hogy a színpadi létezés nem lehet öncélú: mindig kell legyen bennem valamiféle közlésvágy, és ahhoz tartozó közölnivaló. Így a zenekar dalai is olyasfélék, hogy segítségükkel megpróbálok valamit átadni, nyilván abból, ami bennem van, ami a fejemben jár, amit érzek, amit megpróbálok valahogy megfogalmazni. A színészi attitűd talán abban segít, hogy ez az „átadás” – ez könnyebb. 

A koncerteken néha énekes, néha színész, néha stand-upos szerepekben találom magam, és igyekszem nekik megfelelni.

Mesélj a most megjelenő lemezről! Milyen dalok vannak rajta, mikor születtek?

Az Egy mai magyar dzsentri egy négy évvel ezelőtt kialakult önálló est dalait tartalmazza, melyet szintén a Thália Új Stúdiójában mutattunk be – bocs a többes számért, de hát ez egy zenekar, még ha egyszemélyes, akkor is! A dalok jó részét eleve ehhez az esthez írtam, erős gondolati elem tartja őket össze, a dzsentri figurája, de mivel a dzsentri valahol én vagyok, néhány még régebbi dal is beleillett a képbe.  

A dzsentri nem a leghétköznapibb szó. Milyen számodra egy mai magyar dzsentri?

Az én dzsentrim egy kóválygó, mihaszna alak, aki romkocsmák közt bukdácsolva keresi a saját maga igazságait. Elszegényedett, mert nem találja az értékközösségét, meg mert az értékei leértékelődtek, és nemes, mert hisz az értékeiben! Egy elveszett világot keres az Deák-Astoria-Blaha-Oktogon tengelyen, és nem érti, hogy miért nem találja.

Úgy vettem észre, amúgy sem a legszokványosabb szavakat használod a dalszövegeidben. Mi inspirál jellemzően, hogy írsz?

Nehéz ezekről a tudatalatti folyamatokról tudatosan beszélni… de nyilván befolyásol, hogy végigolvastam a kamaszkoromat. Sokfélét ettem, de leginkább a 20. századi irodalom volt rám nagy hatással, magyaroknál Bereményi, Spiró és Háy, külföldről az oroszok és Steinbeck. Dalszövegekből pedig szintén Bereményi, aztán Lovasi és Hegyi Gyuri. Ők írtak olyasmiket, amiket szívesen ordítottam gimis koromban, és nyilván hatottak arra, hogy én hogyan csűröm a sorokat. A legnagyobb inspiráció pedig természetesen a rímkényszer…  

Mik a terveid jövőre? Egyre nagyobb és nagyobb színpadok, vagy inkább kevés, különleges és intim koncert?

Kisebb szünet után kezdtük újra a koncertezést decemberben, viszont igyekszünk repülőrajtot venni – ezért a lemezbemutató és az új arculat. A következő év megtervezésében nagy segítségemre van Tóth Áron, menedzser (A Kutya Vacsorája, DaWhy – szerk.), akivel együtt találtuk ki a folytatást. Így a jövő év elején az új lemez dalainak népszerűsítésével kezdünk, februárban felújítjuk az ’Egy mai magyar dzsentri’ című önálló estet; ezzel párhuzamosan klub- és kocsmakoncerteinken fokozatosan térnénk át az új dalok irányába; nyáron pedig szeretnénk minél több fesztiválra eljutni. Célunk, hogy minden alkalom valamiben eltérjen az előzőtől, hogy a visszatérő koncertlátogatóknak is érdemes legyen újra és újra eljönniük! Igen, különleges, akár intim élményeket és fülbemászó sorokat szeretnénk terjeszteni – hogy egyre többen tudják, értsék, és rezonáljanak arra, hogy az Egri vár. Pontosabban, hogy Azegrivár.

Bálintot legközelebb itt hallhatjátok élőben, ha kedvet kaptatok, itt ráadásul a közönség húzhatja majd ki, hogy mik legyenek az elhangzó dalok! 🙂