Egy szép tavaszi estén a Pegazusok Nem Léteznek dalszerző párosával, a csodaszép Ács Eszter színésznővel és a polihisztor Lázár Domokossal beszélgettünk. Annyira különleges színfolt ez a zenekar a magyar zenei palettán, hogy évről évre nagyobb érdeklődéssel figyelik őket. Április 7-én, csütörtökön pedig nem kis extrával fűszerezett koncertet adnak majd a Toldi Klubban (részletek itt), erről és sok másról kérdeztük őket. Ők pedig egy idő után már kérdés nélkül is meséltek nekünk.

A januári koncertetek a Trafóban nagy siker volt, egy teltházas, igen erős koncertet hoztatok össze. Most mire készültök?

LD: Nyilván a Trafó egy nagyon különleges hely volt és eléggé sokat gondolkodtunk azon, hogy mégis mit lehet ezután egy pár hónappal csinálni, hogy ne egy ugyanolyan koncert legyen, mint a Trafó előtti klubkoncertek. Arra gondoltunk, nagyon jó lenne egy este, ahol egyrészt van a koncert, másrészt pedig valami olyan, amit még soha nem csináltunk. Most ez lesz a DJ-zés. Izgalmas lesz, hogy koncert után nem megyünk haza, hanem még pár órát együtt lehetünk a közönséggel és a kedvenc zenéinkkel. A januári koncert jó visszaigazolás volt arról, hogy azt, a lassan 3 éves lemezt nagyon sokan megszerették. Ez mindannyiunknak adott egy megerősítést, hogy még mindig van irántunk érdeklődés, sőt, úgy tűnik, hogy ez erősödött. Most Barta Gyöngyi (Képzelt Város) lesz a vendégünk, ő fog csellózni több dalban is. Összességében nekünk is fontos, hogy három havonta legyen legalább egy koncertünk és mivel nem játszunk minden héten, különösen nagy öröm, ha színpadon lehetünk.

fotó: Nagy Mihály

Hogyan készültök a DJ-zésre?

ÁE: Nem beszéltük még meg, mennyire akarunk a közönségnek tetszeni vagy nem tetszeni. (mosolyog) Dodi lesz a populáris része, én meg az, aki 3 embert ér el, de azok jól fogják magukat érezni. Olyan számokat szeretnénk játszani, amiket szeretünk, vagy fontosak nekünk, de erről még konkrétan nem beszéltünk.

Egyszerre lesztek a DJ pult mögött vagy felváltva?

ÁE: Nem tudom, én attól félek, hogy be fogok pánikolni: „te jó ég, mi legyen a következő szám”? (nevet)

LD: Szerintem egyébként a zenekarból mindenkinek lesz hozzá kedve.

ÁE: Ami pedig négy teljesen különböző ember, különböző zenei ízléssel.

LD: Van azért a zenében egy közös halmaz, amit mindannyian szeretünk, mert nyilván akkor nem is tudnánk együtt zenélni, ha ez nem lenne, de azért mindenkinek vannak elfajzott dolgai.

Ha most leülnétek új dalokat írni, az hogyan nézne ki?

LD: Szeretnénk majd új dalokat írni, nyár végére egy új lemezt összehozni. Most eddig látunk el, aztán majd meglátjuk. Sosem voltunk annyira nagyon tudatosak, hogy hónapokra lebontva tudjuk azt, mi kell ahhoz, hogy a zenekar népszerű legyen. Nyáron szeretnénk ezekkel az új dalokkal sokat haladni, áprilistól jobban pörögnek majd a dolgok. Ha lesz új dal, akár több is, ami készen van, azokat biztosan kihozzuk a nyár végénél hamarabb.

ÁE: Most van kb. 3-4 dalkezdemény, akár csak egy-egy dallam. Egyelőre mindenki külön dolgozik.

LD: Nem voltunk nagyon együtt az elmúlt hónapokban, én az Esti Kornél lemez miatt nagyon le voltam terhelve, Eszter 0-24-ben a színházban (a Csongor és Tünde főszerepében – a szerk.), amúgy pedig mindenki dolgozik. Nehéz összehozni a próbákat, de most lesz az, hogy ezeket az ötleteket és részleteket, amik már megvannak, megpróbáljuk együtt összegyúrni. Eszterrel együtt szoktuk ezeket befejezni.

ÁE: A szöveget ketten írjuk. Abban persze már a többiek is benne vannak, hogy a dal, a hangszerelés hogyan alakul.

LD: A dalok nagy részét a próbán rakjuk össze. A szövegeket Eszterrel, de dallamok, főleg énekdallamok terén mostanában Ágoston (Lázár Ágoston – dob) is nagyon aktív, sok ötlete van.

Ti feladatnak érzitek ezt a zenekart? Nem úgy tűnik, hogy a felesleges szabadidőtöket fordítjátok rá, sokkal inkább úgy, hogy tudatosan igyekeztek erre időt szakítani.

ÁE: Nekem feladat, abszolút. De ez nem rossz. Lehet, hogy ez romantikus gondolat, de én érzem a felelősségünket. Ez így furcsa, nem akarom, hogy nagyképűen hangozzon, de én úgy érzem, hogy ez az egész valahol egy misszió is.

Milyen emberekhez szól a Pegazusok szerinted?

ÁE: Mindenkihez. Szerintem a Pegazusok mindenkinek szól, bár nyilván elsősorban magunknak. Nem gondolom, hogy mi mások lennék, mint a többi ember. A mi számaink nagyon komoly témákról és nagyon komoly problémákról szólnak, és nem biztos, hogy ezzel mindenki feltétlenül szembesülni akar. Ráadásul az emberek hozzá vannak szokva ahhoz, hogy a zene itthon abszolút egy szórakoztató szerepet tölt be. A mi koncertjeinken meg állnak ott az emberek és sírnak. De komolyan. Utána sokszor felmerül bennünk, hogy lehet, hogy ezt nem kéne?  Mert azt látom, hogy vannak, akiket ez megvisel, pedig ezt mi nyilván nem szeretnénk.

LD: Nekem mondták már emberek, hogy ’igen, a Pegazusok szomorú, de ez egy szép szomorúság’. És vannak, akik egy koncerten ennyire átveszik ennek a hangulatát. Ezek komoly és nagyon benső dolgokról szóló dalok, amikkel néha tényleg nehéz kiállni a színpadra és kitenni az emberek elé. Pedig nem mondunk olyan különleges dolgokat, tényleg csak olyanokat, amik minden embernek ott vannak az életében. Lehet, hogy ez picikét zavarba ejtő, hogy ennyire felvállaljuk ezt, lehet, hogy ez sok embernek már túlzás. Bár azt gondolom, hogy minden művészeti alkotás, aminek igazán van értelme, az valahogyan kockáztatja ezt. Ha meg nem rakod bele ilyen értelembe magadat, akkor szerintem nincs is értelme csinálni. Szórakoztató zenét nem szeretnék játszani, és azt mások jobban is csinálják nálunk.

ÁE: Nekem pedig semmi közöm nincs így a zenéhez. Csak gondolataim vannak, el tudom mondani egy dalban, hogy mit gondolok bizonyos dolgokról.

fotó: PNL facebook

LD: Eszternek – velem ellentétben – a zene nem lételeme, de pont ez a lényeg. Neki a színház az, ami nekem a zene. A Pegazusok azért tud jól működni, mert szellemileg van köztünk valamilyen nagyon erős kapocs. Akárhogy is alakul a mi kettőnk élete, addig lesz ez a zenekar, amíg ez megvan. Annyira szeretjük egymást emberileg, az egész zenekar, hogy ha voltak is problémák, konfliktusok, eddig mindent meg tudtunk oldani. Van egy közös dolog, amiben nagyon hiszünk, és ez felülír mindent. Például azt is, hogy ilyen keveset tudunk próbálni.

ÁE: Emiatt bűntudatom van, mert tudom, hogy ez nekik sokkal előrébb van, mint nekem. Azt érzem, hogy feléjük is felelősséggel tartozok.

LD: Mi pedig az Eszter felé, aki egy outsiderként jött ebbe a zenei világba. Ennek ellenére, vagy ezzel együtt is kevés ilyen női énekes van ebben a stílusban. Valahogy teljesen természetes módon került bele ebbe a helyzetbe. Ehhez képest nekem többen is mondták, amikor meglátták a Csongor és Tünde plakátjait, hogy „jé, ott van a Pegazusok énekesnője”.

Amúgy két előadásában, a Psychében és a Szeszélyes nyárban is felcsendül egy-egy Pegazusok dal, mindkettőt láttam. Ültem a nézőtéren és… hát, nagyon menő volt. A Gyilkosok vagytok és a Senki nem beszél című dalokról van szó. És annyira beleillettek mindkét darabba, mintha direkt oda írtuk volna.

ÁE: A Psychében ez úgy volt, hogy mivel nagyon egyes szám első személyben vagyunk jelen, ezért a rendező mindenképpen akarta, hogy legyen benne egy dal. Azt mondta, választhatok. Én ezt választottam (Senki nem beszél), és aztán ehhez rendezte meg a jelenetet.

A Szeszélyes nyárban egy öngyilkos csehszlovák énekesnőt játszok. A haláljelenete éppen arról szól, hogy a média teljesen kihasználja, és a körülötte lévő emberek a hibásak az öngyilkosságáért. Mivel a rendező engem még nem ismert, utánanézett, hogy mit is csinálok, eljutott a zenekarhoz és rátalált erre a számra. (Gyilkosok vagytok) Egészen furcsa, mert ezeket az előadásokat most is játszom, és közben annyira elkezd hiányozni a zenekar. Pedig azt éreztem sokáig, hogy választani kell, és mégis, az emberek engem ilyen komplexnek fogadnak el. Ez is a részem, sőt, erre még kíváncsiak is. Ez nagyon megtisztelő és jóleső érzés.

LD: Azt gondolom, hogy ezek erősítik egymást. A zene mellett én nem művészettel foglalkozom, és fontos, hogy mindkét területen elismerjenek. A tudományos közeg felfrissíti az agyamat a zenéhez, a zene meg felfrissíti az agyamat a tudományos munkához. Nekem erre szükségem van, nagyon bele tudok fáradni abba, ha csak egy dolgot csinálok. Hiszek abban, hogy az alkotás komoly munka, amihez fegyelem kell, és fejben nagyon ott kell lenni.

ÁE: Nagyon inspiráló, ha az ember több területen tud jelen lenni, több fajta impulzust kap. Én például sosem tudok akkor írni, ha erővel akarok. Ahhoz kell, hogy valami történjen.

És mégegyszer, a csütörtöki koncertről minden részletet megtaláltok ide kattintva!

A cikk megjelenését az NKA Cseh Tamás Programja támogatta.