“Nem táncolsz jobban, mint én, Nem táncolsz jobban, mint én…” Ezt ugye most már szinte mindenki ismeri? Legújabb interjúalanyunk az a Csorba Lóci, aki ha nekiáll beszélni a színpadon, nem lehet nem vigyorogni.

M.a.csek: Sűrű két év van a zenekar mögött: tavaly megnyertétek a Nagyszínpad tehetségmutatót és ti adtátok a Strand Fesztivál himnuszát, idén pedig a Müpában zenéltetek, megtöltöttétek az Akváriumot és most újabb izgalmas dobásra készültök. Mit lehet tudni a legfrissebb Lóci játszik produkcióról, az Extravaganzáról?

Lóci: December 21-én olyasmire készülünk, amit még nem látott a világ. Vagy legalábbis Magyarország. Igyekszünk valami olyan egyedi műfaji struktúrát kitalálni, amiben a Lóci játszik talán első, és talán a legjobb lehet. Annak idején egyszálgitáros előadóként kezdtem a pályafutásomat és mivel nem lettem a magyar Ed Sheeran, ezért inkább kis stand up-betétekkel próbáltam feldobni a műsort. Így most ebbe az előadásba belekerülnek ezek a stand upos elemek, és mivel nagy late night show rajongó vagyok, abból is csempészünk be ezt-azt. Van rengeteg olyan jó ötletünk, amit itthon is meg lehetne csinálni, csak a tévé nem nagyon vevő az ilyesmire. Mivel nekem azért ennél amúgy is zenecentrikusabb a felfogásom, arra gondoltunk, hogy színpadon viszont tök jól működhetne. Különleges természetesen az előadás formája is. Amikor olyan közönségnek játszottunk, aki ült és figyelt, kiderült, hogy ez egész komoly rétegeket megmozgat a zenésztársaimban és bennem is. Mert nagyon sok zenei ötletünk van, amivel szeretünk kísérletezni, de az nem feltétlenül jó, ha közben a Brains zúz az egyik színpadon, a 30Y meg a másikon. Ezért kerestünk ennek egy megfelelő formát. Tulajdonképpen ezeknek a keresztmetszete lesz az Extravaganza, megfejelve azzal, hogy Novák Péter a rendezője. Mivel a színházi színpadon kevésbé vagyunk jártasak, ezért kerestünk valakit, aki meg nálunk sokkal inkább az.

M.a.csek: Mit lehet eddig tudni a programról?

Lóci: Legutóbb éppen az merült fel bennünk, hogy a “Nem táncolsz jobban, mint én” kiváló slágerterméket, minél több rosszul sikerült stílusban megmutatjuk. Ezért van rossz magyar reggae verzió belőle, van mulatósunk, beat box rappes és még sorolhatnám. Ezek például biztosan lesznek. Másrészt nyilván azért ragadsz gitárt, mert a csajozást szeretnéd elősegíteni, így ennek a története is meg fog jelenni. Rájöttünk arra, hogy a dalaink alkalmasak egy egész párkapcsolat illusztrálására, ezért tulajdonképpen egy kis párkapcsolati terápia lesz a műsor.

M.a.csek: Egyszeri alkalom lesz, vagy csak egy premier, aminek lesz folytatása?

Lóci: Nagyon remélem, hogy az utóbbi. Szerintem, ha a mi ötleteinknek csak a 15 százalékát sikerül megcsinálni, akkor már – ahogy mondani szoktam – sírva fogok könyörögni a folytatásért.

M.a.csek: Közben készültök új lemezzel is, igaz?

Lóci: Bizony. Nyáron kezdtük el csinálni, nem is áll rosszul. A Szív-láb-dob című dal például ezen lesz. Tartoztunk egy klippel a Nagyszínpad győzelmünkért, és nyáron nagyon sokat jártunk Bagossyékkal és a Margaret Islanddel is az országban, és született egy ilyen dal, amiről azt gondoltuk, megmutatjuk. Hajós András sztorija, hogy az Emil Rulez második koncertjén sokan már azt mondták, hogy ez nem olyan mint az eredeti. Ez a Szív-láb-dob kapcsán nálunk is előjött. Tudom, hogy ez nem Lócis, de mégis én írtam, tehát ez is bennem van. A klipre az egyik barátom azt mondta, olyan mint egy csodálatos reklámfilm, amiben nem derül ki, hogy mi a termék. Várnád, hogy előkerül egy cipő vagy egy kólásüveg, de nem. Én mindettől függetlenül nagyon szeretem ezt a dalt és nekem sokat is jelent.

M.a.csek: Hogy tudtok ebben a rohanásban pihenni kicsit?

Lóci: Október végén, november elején végre volt egy kéthetes időszak, amikor az egész zenekar el tudott menni világgá, én pedig rengeteg kreatív energiával jöttem haza. Szerintem utoljára a kilencvenes években volt, hogy két hétig nem fogtam hangszert, és durva, de most csak az utolsó két napban kezdett el hiányozni. Az új album minden számához lett egy jó ötletem, ami már bőven több mint az előző lemeznél volt. Nem akarok ilyen nagy pszichóba átmenni, de valószínűleg egy inkubációs szakasz tök fontos lenne, csak hát állandó kontentkényszer van és nincs idő megemészteni azokat a számokat, amiket kihoznál.

M.a.csek: Mesélnél kicsit a Nem táncolsz jobban, mint énről? Mégiscsak ez a legismertebb slágeretek…

Lóci: Minden ismert zeneszerző életében elérkezik az, amikor ír egy slágert, és utána mindenki azt várja, mikor jön a következő ugyanolyan jó. Mivel nyilván nem fogom megírni a Te sem táncolsz jobban, mint ént, szerencsére eljött az az idő, hogy kicsit viccet is tudunk csinálni ebből az egészből. Először amúgy ezzel a dallal sem történt semmi, de aztán megnyertük a Nagyszínpadot, és a Strand Himnusz kapcsán lett igazán ismert. A Nem strandolsz jobban, mint ént – mivel nagy Love Actually rajongó vagyok – ilyen kis „Christmas is all around” verziónak szántam, ami miatt biztos sokan leköpködnének az utcán. De nagyon sok változat van a fejemben: ha lesz végre röplapba-EB Magyarországon, akkor jön a Nem sáncolsz jobban mint én, meg a Nem pácolsz jobban mint én egy barbecue fesztiválon, a Niveának meg eladom a Nem ráncolsz jobban mint ént. Még nem tudom, hogy Csorba Nem Táncolsz Jobban Mint Én Lórántként fogok-e meghalni, vagy a magyar James Brownként…

M.a.csek: Egyre többen ismernek is téged, titeket. Mennyire szereted ezt, mennyire szeretsz szerepelni?

Lóci: Az ismertté válásnak ez is hozadéka, hogy el kell döntened, mennyire szeretnél szerepelni. Ha akarod ezt csinálni, akkor kell. Nekem baromi jól esik, ha felismernek. A bennem élő tizenkét éves például imádta, hogy Orfűn a koncert utáni napon mindenki jött fotózkodni. Ezzel együtt persze jön a már említett kontentkényszer is, jelen esetben mondjuk Instán…  Én már nem nézem az Insta sztorikat, mert sose érnék a végére. Elmész valahová és mindenki Insta sztorizik, mert ha nem, akkor olyan, mintha ott sem lettél volna… Egyrészt ez király, mert hiteles források vannak szerte a világban, de azért furcsa… Nemrég kint voltam Madridban, és gondolkoztam, hogy hú, valamit kéne posztolni az Instára, de aztán rájöttem, hogy miért? Mert ha nem, akkor kevésbé igaz, ami történik? Azt hiszik, unalmas életed van? Szóval ez egy tök nehéz dolog. Az egész annyira átalakul, hogy nem csinálhatod azt, hogy ezzel nem foglalkozol.

M.a.csek: Van valami ars poetikája a Lóci játsziknak?

Lóci: Jó volt nyáron rájönni, hogy kicsit azért komolyan is vehetjük saját magunkat. Hogy nem egy üres cirkuszi mutatvány vagy, hanem akkor ér valamit az egész, ha azt érzik az emberek, hogy hú ennek a srácnak igaza van. Az Ó nincs című dalunk egyébként nagyon jól példázza, hogy én hogy működöm dalszerzőként. Én is rosszul érzem magam, nekem is elegem van, nekem is esik az eső, de amikor összeállítottam egy listát és írtam hozzá egy halálpanasz dallamot, akkor rájöttem, hogy na erre nincs szükség. Ettől én is rosszul érzem magam és más is, és nem is én csinálom a legjobban. És akkor úgy voltam vele, hogy „I ain’t got nobody”, de mennyire jól lehet ezt világgá kürtölni! Nincsen senkim, ó je! Ó nincs, bébi! Kicsit mindig ezt érzem: ehhez nincs erőm, nincs pénzem, bal lábbal keltem fel, de ha nevetsz rajta, könnyebb lesz. Ez a Lóci játszik arc poeticája, ahogy most így rájöttem. Nagyon sokféle fegyverrel lehet bánni a zenében, de én azt hiszem, jó elmondani azt, ahogy gondolod egyenesen, de nem közhelyesen. Túl lehet ezt tolni persze, meg lehet egészen máshogy is csinálni. A Quimby meg a Magashegyi például világokat épít, ahol belekerülsz és elmerülsz egy fantáziában. Alapvetően azt gondolom, hogy a kihívás jó. Ezt az örökséget hoztam magammal a Vajdaságból: menj a kihívás irányába akkor tudsz megújulni.

M.a.csek: Maximalista vagy? Fontos, hogy mindig minden tökéletesen sikerüljön?

Lóci: Nem, egyáltalán nem. Azt szeretem a legjobban, ha valami elkészül úgy, ahogy kifolyt, mert ilyenkor benne van a lendület.  Ezért nem lettem filmrendező. Holott imádom a történetmesélést, de az, hogy én az egészet átlássam és éveken keresztül egy dolgot csináljak, nem nekem való. Mindig arra törekszem, hogy olyan koncerteket adjunk, hogy ha valaki elment egyre, eljöjjön a következőre is, mert mindig kicsit mást kap. Az biztos, hogy december 21-én valami egészen új élményt tudunk adni.