A Bánfalvi Eszter Kvartett, azaz a BEKVART, 2010-ben alakult a Kaposvári Egyetem színművész hallgatóiból, és most, kicsit több mint 10 évvel, egy ütős nagylemezzel, pár ütős klippel és jópár koncerttel a hátuk mögött a tagok augusztusban jelentették be a feloszlását. Még egy utolsó lendülettel rögzítettek azonban egy nagylemezt, Túl sok címmel. Ez tehát a zenekar második lemeze, amelyet november 11-én hallhatunk először és utoljára a Gödörben – volt hát miről kérdezni Formán Báint zenekarvezetőt az utolsó szó jogán.
A november 11-ei koncert eredetileg a 10. jubileum, aztán lemezbemutató, végül búcsúkoncert is lett. Milyen érzésekkel várjátok az estét?
Jó lett volna külön egy jubileumot ünnepelni, és külön egy lemezbemutatót, de a covid elmosta az eredeti időpontot. Persze, ez a két dolog kissé elhomályosul annak fényében, hogy ez lesz az utolsó koncertünk. Bennem vegyesek az érzések, mert jó lesz sok idő után újra koncertezni, de szívfacsaró lesz a vége. Remélem. Ha nem az lesz, akkor valamit rosszul csináltunk.
Mikor és miért fogalmazódott meg bennetek a feloszlás gondolata?
A nyolc ember nyolc különböző történetet mondana erről. Ennek nagyon sok oka és rétege van, de mivel szerettük csinálni, idáig azért a sok nehézség ellenére elküzdöttük magunkat. Csak egy példát mondok ezekre a nehézségekre: ennyi embertől lehetetlen elvárni, hogy ugyanazt akarja elérni zenekari szinten. Volt, aki profi zenekarra vágyott, volt, aki csak szeretett együtt lenni a haverjaival. Nem nehéz kitalálni, az utóbbi hozzáállásból volt több, de nem is volt reális cél soha, hogy belőlünk egy nagy, ismert zenekar legyen, ehhez lényegében fel kellett volna adnunk a színházi karriert. Ezt pedig szerintem egyikünk sem tenné meg. Ha valamelyikünk mégis, a többiek nélkül az már nem BEKVART lenne. De ha valaki 2010 környékén azt mondja, hogy a zenekar el fog készíteni 2 lemezt, és idegen emberek éneklik majd a dalainkat koncerten, biztosan aláírom. Ahhoz képest, hogy nem vagyunk profi zenészek, sok embert meg tudtunk szólítani a zenénkkel, többet, mint amennyire gondoltunk az elején. (Na jó, az elején nem is gondoltunk semmire. Legalábbis nem emlékszem.)
Milyen volt felvenni már ennek a döntésnek a tudatában a lemezt?
Ha nem lett volna lehetőség kiadni ezeket a számokat, az sokkal keserűbb dolog lett volna. Pedig a feloszlás pillanatában ezt még nem tudtuk, hogy így lesz. Nagyon örülök, hogy ezek a számok nem maradtak bennünk, mert jobban szólnak rólunk, mint az első albumon lévők. Ott örültünk, hogy lemezünk lesz, de nem voltak olyan fajsúlyúak a dalok, mint a Túl sok-on. Kicsit értünk, na.
A dalok közül van amelyik most íródott, vagy már régóta várják a napvilágot egy fiók mélyén?
A legfrissebb is több mint másfél éves (Kelet), de Rozi dalának az ötlete 4 éve már biztos megvan. Akkor voltunk Székesfehérváron alkotótáborban. Na azok azért nagyon fognak hiányozni.
A koncerten az egész új lemez elhangzik majd, vagy milyen műsorral készültök?
Eljátszunk mindent, ami a csövön kifér. Természetesen az új dalokat is, mégiscsak lemezbemutató koncert, de lesznek olyan dalok is, amiket csak az hallott, aki régen a telefüstölt Hunniában is ott volt velünk.
Mit mondtok az utolsó szó jogán?
Mi mondjuk meg, hogy mikor elég.
Lemezbemutató és jubileumi búcsúkoncert:
november 11. Gödör, vendégek: Ed Is On, ZsVÁ
https://www.facebook.com/events/557720629489203
A lemez létrejöttét az NKA, a jubileumi koncert megvalósítását pedig az NKA és az EMET támogatta.
