Nehéz közhelyek nélkül beszélni a mi generációnk világháborújáról. Cikkek, interjúk, videók és nyilatkozatok végeláthatatlan sora bizonyítja, hogy a jelenlegi életmódunk legfeljebb még néhány tíz évig tartható fent, aztán csúnya véget ér a Föld a most ismert állapotában.
Amellett, hogy mi is megragadunk minden lehetőséget, hogy kevesebb kárt okozzunk, szeretnénk titeket is kicsit erre inspirálni. És ehhez a szupererőnket is bevetjük: megkértük a legnagyobb kedvenceiteket, hogy mondják el, ők mit tesznek azért, hogy minél fenntarthatóbban éljék a mindennapjaikat.

Lázár Domokos (Esti Kornél, Lázár tesók, Pegazusok Nem Léteznek) :

“A mindennapokban figyelni a környezetre számomra alapvetően két nagyon egyszerű dolgot jelent: szelektíven gyűjtöm a szemetet és kulacsból iszok csapvizet. Ez nagyon egyszerűnek és gagyinak hangzik, de pl. az utóbbival úgy heti 15 másfél literes műanyag palackot spórolok, éves szinten meg mondjuk 750-et. És több tízezer forintot. Valójában semmilyen jelentősebb erőbefektetésbe nem kerül erre figyelni, pénzbe sem kerül, sőt, szóval én ezt mindenki számára kötelezővé tenném. Fel kell egyszerűen ébredni és felismerni, hogy vagy összekapjuk magunkat vagy nem lesz otthonunk 50-60 év múlva.”

Az Esti Kornél dalok egyébként rendre meglehetősen érzékenyek szociálisan, legutóbbi albumukon is több olyan szöveget találunk, amiben megjelenik a nem fenntartható élet és annak lehetséges következményei.

“Talán majd lesznek évek

Amikor jobb lesz tényleg

Az unokáink már repülni fognak rég

Mire nem lesz bolygónk”

Tatár Ata (Bagossy Brothers Company) :

A Bagossy különleges fenntartható merch termékeiről már korábban is írtunk, Ata pedig ezt fűzte hozzá a témához:

“A műanyagmentes július egy nagyon szimpatikus kezdeményezés. Jelenleg túlzás lenne azt állítanunk, hogy ezt mi is, teljes zenekarként véghez tudjuk vinni, de a hónap folyamán mindenképp odafigyelünk majd arra, hogy az egyéni és közös vásárlásaink során ne vegyünk igénybe műanyag zacskókat, zöldséget és gyümölcsöt ne előrecsomagolva, hanem lehetőleg piacon vásároljunk. Felkeresünk majd olyan boltokat, ahol csomagolás mentes termékeket vásárolhatunk. A koncertek során a backstage-ekben pedig megpróbálom rávenni a fiúkat, hogy zománcozott bögrékből fogyasszanak a műanyag poharak helyett. Reméljük, hogy ez a civil kezdeményezés közösségi szokássá válik és hosszú távon ehez igazodik majd a fogyasztási cikkeket gyártó szektor is. “

Vincze Péter (Heavenhike) :

“Mivel vidéki zenekar vagyunk, ebben az ügyben talán valamelyest könnyebb dolgunk van mint fővárosi, avagy nagyvárosi pályatársainknak. Például rendszeresen bringázunk, sétálunk autózás helyett – ebben mindenképp van némi tudatosság. Egy kisvárosban, főleg egy községben picit emberibb a lépték, könnyebb a mobilitás, gyorsabban és egyúttal nyugodalmasabban tudunk egyik pontból eljutni a másikba. Nem beszélve arról, hogy kertes házban élünk, s a természettel szorosabb viszonyt ápolunk. Én magam pl. rendszeresen kertészkedek – fát ültetünk, folyamatosan törődünk a növényeinkkel, a környezetünkkel. No és természetesen szelektíven gyűjtjük a szemetet, ami manapság talán már alapelvárás.” 

Szendrői Csaba (Elefánt) :

“Erről a témáról nehéz röviden írni, pláne, hogy a barátnőm olyan, aki konkrétan kiszedi utanám a kukából a műanyagot és átrakja a szelektívbe, ha én nem.  Szóval nálunk itthon hálós szatyorba vásárlás van, bár néha azért belefér egy-egy nylon is, mert a macskakakit sajna nem lehet hálós reszatyorba gyűjteni… de egyébként még a zöldségeket sem rakjuk nylonba ha vásárlunk. Általában ha utazunk, akkor viszünk magunkkal repoharat, benzinkúton abból isszuk a kávénkat. Cserélhető pengés borotvát használunk, bambusz fogkefét (mondjuk én azt spec nem, de csak mert türelmetlen vagyok a fogmosáshoz és az elektromos fogkefe hatèkonyabb) – időnként adakozunk bizonyos szervezeteknek. Van óceáni szemétből készült karkötőnk. Mondjuk nem hordjuk, de van. És hát ami a legfontosabb és az emberek nagyrésze nem foglalkozik vele: a barátnőm egyáltalán nem eszik semmi állati eredetűt, én pedig ritkán. Valójában az állatok evése nagyobb károkat okoz a környezetben, mint a műanyag.  A halászat a tengerben, a haszonállat tartás, a tehenek metán pukizásától az elhasznált vizen át, a hűtésen keresztül a szállításig. Ha nem akartok meghalni kollektívan velünk együtt, ne egyetek húst, vagy legalábbis fogjátok vissza magatok. Amúgy persze mindenki azt csinál, amit akar, tudom, hogy ez a gondolat még mindig sokatokból haragot vált ki, én megértem. 🙂 De ez az őszinte igazság. A húsevés egy rossz beidegződés. Én is imádom. De ez most nem lehet szempont. Már ha tényleg fontos nektek a Föld sorsa.” 

Bár az Elefánt alábbi dalát hol szerelmi hol meg politikai felhanggal értelmezik, az tagadhatatlan, hogy egy elég erős általános kritikát fogalmaz meg a többségi gondolkodással szemben:

“olcsóbb a lélek ha a húst jobban viszik

tudunk majd erősek lenni

csak ne magadnak próbáljál mindig jót tenni”

Karádi Gergő (Sorbonne Sexual) :

“azt gondolom, hogy minden zsigeremben készen állok arra, hogy a természetet önmagamtól megvédjem. az ember játszadozik az önzésével, de amit a természeti dolgok adnak, azt könyörtelenül el is veszik. az öko látásmód – mint filozófia – nem tud kellő mértékben a közbeszéd tárgya lenni, így a természet előbb mint utóbb fogja elvenni tőlünk a hozzánk tapadt természetit.”

Erős Márton (Kiscsillag, Einstand) :

“Pár hónappal ezelőtt kezdtem odafigyelni a mindennapi dolgaimra és bár sokszor akadályokba ütközök még most is, meglehetősen eredményes az ügy, főleg, ha visszagondolok az eddigi felesleges szeméttermelésemre.

Tervezz,gondolkodj előre – az alapok szerintem:

Csak úgy megyek vásárolni ha van nálam saját bevásárlószatyor. A régi mániákusan gyűjtött műanyag szatyraim lettek a műanyag szelektív gyűjtők a lakásban. Ezenkívül jól zárt, sütőben is használható üveg tárolókat viszek ha pl. húst veszek, vagy ha épp csak a szomszédos kínai büfét célzom meg. Nem akadékoskodnak, sőt, meg is dicsérik milyen jó kis edényem van. Zöldségekért is olyan helyre megyek, ahol nem érzik szükségét még annak is, hogy egy kígyóuborkát vagy egy csokor rukkolát bebugyoláljanak műanyagba. Az sem okoz nekik problémát, ha nem rakom sok kis zacskóba a különböző dolgokat, hanem egyből a kasszához adom mérésre, onnan pedig szütyőkémbe. Az ásványvizes PET palackokat kb. 100%-ban száműztem. Kulacs/üveg lett a csapvíztárolóm, ezt viszem magammal mindenhova, otthon pedig egy szódagép segít a fröccsök elkészítésében. Ha mondjuk egy fesztiválon nem betétes műanyag poharat adnak, akkor is megtartom és használom akár egész nap (ha nem jelent gondot a pultosnak újratölteni), a zenekari öltözőbe pedig bekerülhetnek a névre szóló mosható poharak. Benzinkúton célszerű helyben fogyasztani pl. a kávét/ételt, ezzel is kevesebb felesleges hulladékot termelve. Vannak a körülményesebb dolgok, mint a komposztálás. Ez nem csak kertes házaknál tud működni, ha van egy társasháznak közös udvara/kertje érdemes felkeresni egy illetékes személyt (közösképviselő?), hogy van-e lehetőség komposztáló láda elhelyezésére. Nálunk már működik, úgyhogy hajrá! 🙂 Csak a legalapabb dolgokra figyelve és többnyire betartva azokat is borzasztóan látványos az eredmény már az elején, ha pl. a szemétlehordás gyakoriságát/mennyiségét nézem. Ami tök jó. Kis dolgok, de hát annyival is jobb, miért ne így csináljuk? Végső soron íme néhány hasznos link egy magamfajta kezdőtől a kezdőknek (Nem szponzorált tartalom):

A Túró Gyuri-tól kezdve a tésztákon át egészen a samponig mindenféle jóság csomagolásmentesen:http://nepazarolj.hu/

Környezetbarát termékek, háztartási kellékek, mindenféle hasznos cucc:https://www.zoldbolt.hu/

Csomagolásmentes beszerzési lehetőségek listája: https://hulladekmentes.hu/informaciok/hol-tudok-kimerve-csomagolasmentesen-vasarolni/ “

Hárs Barna (Meg Egy Cukorka) :

“Már nagyon nem ott tartunk, hogy műanyag mentes júliusokkal pózoljunk egymás előtt. Ez 10 évvel ezelőtt lett volna jópofa dolog. Azt gondolom, hogy ma már mindenkinek kötelessége lenne az év összes napján figyelni az ökológiai lábnyomára és ezért kicsit úgy tekintek erre az egész kampányra mint vezekelésre, hogy megnyugtassuk magunkat, hogy jó emberek vagyunk. Én pl. nem kerülöm el a műanyagot, mert nem hiszek a szélsőségekben ilyen tekintetben, de igyekszem papír csomagolású és újrahasznosítható termékeket választani a boltban, vászontáskával járni bevásárolni illetve jóval kevesebb húst fogyasztok mint korábban. Szívesen veszek ruhát turkálóban és nem dobom el a csikket az utcán. Lift helyett nagyrészt gyalog járok a lépcsőn. Ezek nagyon apró lépések de így szépen sorban fel lehet venni őket a szokásrendszerünkbe. A jövő zöld vagy semmilyen!”

Likó Marcell (Vad Fruttik) :

“Bevásárláshoz szövet szatyrokat használok évek óta, illetve hátizsákot. A zöldségesnél nem kérek műanyag zacskót, ha nem muszáj. Szelektívezünk. Egy jó ötletet kérnék a kutyaszar összeszedésére, kidobására!”

Szalai Attila (alias Tesco Disco, + Esti Kornél és Bagossy Brothers Company management) :

“Aki látott már a bevásárló szettembe rejtett zörgő kávés dobozaimmal, felvágott tartóimmal, tojástartóimmal, vászon kenyeres táskáimmal, csatos savanyú káposztás üvegemmel és minden egyéb felszerelésemmel szerencsétlenkedni a Fehérvári úti piacon, az tudja, hogy nem ma kezdtem a műanyag-minimalizálós szakmát. Csapjatok bele Ti is, szokjatok rá, mert akármilyen rossz is sokszor, azért csak jó lenne nem záros határidőn belül bezárni ezt a Földet!!!”

Sallai László (Felső Tízezer, Szabó Benedek és a Galaxisok) :

“Szuper kezdeményezés a műanyagmentes július és a legnagyobb siker az lenne, ha nem csupán kampányszerűen merülne fel ilyesmi, mint a jegesvödör-kihívás, ami például sokkal inkább egy mémhisztériává alakult át, az ALS pedig kb ugyanolyan láthatatlan maradt, mint előtte. Üdvözlendőnek tartom, hogy a környezettudatos életmódot sikerült szexivé tenni és nem egy ilyen kínos-mezítlábas dolog már, mint 15 évvel ezelőtt és remélem, hogy ezt a döntéshozók is egyre komolyabban veszik, mert sajnos jelen körülmények között az igen csekély, hogy az ember próbálja visszaszorítani a PET-palack-vásárlást és a nejlonzacskókat: ezt fontos, hogy megtegyük, de ez csupán az első pöccintés tud lenni a nagy változásokhoz, amire már nincs túl sok időnk.”

“a világ többé nem biztonságos
le vagyok égve egy leégett város
legszélén egy luxusházban
de biztos hogy nem én hibáztam”

Justin Spike (Felső Tízezer) :

“Nyilván fontos, hogy figyeljünk arra, hogy mit használunk és mit dobunk ki: érdemes mindig arra gondolni, hogy amit megveszel, végül hova fog kerülni és milyen kárt okozhat a környezetnek és mennyi ideig. Mivel a műanyag által okozott kár egyre ismertebbé vált az elmúlt időszakban, így természetes, hogy törekszünk minél kevesebb műanyagot használni. Viszont mivel szinte lehetetlen létezni ebben a fogyasztói kultúrában műanyag használat nélkül, érdemes belegondolni, hogy miért van ez. A válasz: azért, mert a nagyvállalatok spórolnak a műanyagon  és a kormányok világszerte semmit nem tesznek azért, hogy változzon ez a reménytelen helyzet. Természetes, hogy mi egyénileg figyeljünk arra, hogy mit használjunk, de a fő feladatunk az, hogy gyakaroljunk nyomást a kormányokra és nagyvállalatokra, hogy tegyenek jelentős, széleskörű lépeseket a fenntarthatóság érdekében, hiszen a főbűnösök nem mi vagyunk, hanem ők.”

Kelemen László (Dope Calypso) :

“Én nem veszek műanyag palackos italt, csak a saját fém palackomban iszom a csapvizet. Kikapcsolom az elosztót, ha elmegyek otthonról. Nem kérek szívószálat sehol. Egyébként is alig eszem, egy átlag ember fogyasztásának a felét viszem be kalóriában a szervezetembe. Emiatt én teljesen környezetkímélő standby funkcióban üzemelek. Műanyag zacskót és szatyrot nem használok bevásárláshoz egyáltalán. Idegesek is rám a nők a Sparban, hogy már megint szétgurult a négy citrom.” 

Sarkadi Miklós (Dope Calypso) :

“Én mindent áramtalanítok mániákusan, de ez szerintem inkább betegség. 
Nincs légkondim, mert inkább fákat ültettem már  20 éve is, és fehérre festettem a házat, meg eleve keleti tájolású, nem déli- józan paraszti ésszel lett felépítve. Tömegközlekedem többnyire, mert szeretem az emberszagot és úgy összességében az emberi természetet.  Igyekszem helyi termékeket enni a piacról, mondjuk azokat szeretem eleve is. Alig fűtöm a házat, de inkább azért, mert arra neveltek, hogy egy férfi mindig kicsit szenvedjen, és lehetőleg sokat betonozzon. Nem dobok ki kaját, csak ha már nagyon büdös, és Vasaló sem eszi meg.”

Vasaló (Dope Calypso) :

“Én nem nyaralok olyan helyen, ahonnan gyalog nem lehet 2 hét alatt hazajönni. Nem eszem húst, halat, tejterméket. Még tárgyalásokon sem nyitom ki az elém tett palackozott vizet, inkább látványosan kiviszem a poharam a mosdóba és tele pohár vízzel jövök vissza. Még sohasem tették szóvá, de nyilván elkönyvelték, hogy hangyás vagyok. Minimális és fenntartható a fogyasztásom, kocsim nincs, a házrészem leszigeteltem, temperálva fűtöm körülbelül 19 fokra. A csomagolás, a származási ország, a gyártási CO2 lábnyom és az esetleges erdőirtás negatívumként jelennek meg vásárlási döntéseimben. Mindemellett van egy gyermekem, aki alanyi jogon csúcsfogyasztó, és ezzel le is nulláztam az összes jócselekedeteimet, nincs az a pénz, amivel megválthatnám az ő élete teljes CO2 kvótáját és 
műanyag fogyasztását, márpedig ezekért méltatlan lenne őt felelőssé tennem.” 

Kovács Máté (Kedveskovács) :

“Szóval amit én nem csak júliusban, de egy jó 2 éve rendszeresen űzök: nem kérek szívószálat, ha olyan van. Vettem kenderből készült mosogatószivacsot, mert olcsóbb és tovább bírja. Nem kérek nejlonzacskót, ha mondjuk elvitelre veszek ételt. Az elviteles dobozt sokszor felhasználom újra. Melóban összegyűjtjük a megmaradt elviteles dobozokat és leadjuk olyan szervezeteknek, akik rászorulókat etetnek. Nem veszek műanyagpalackos italt, kulacsom van. Ha 1-1 db gyümölcsöt, vagy köteg zöldséget veszek, nem kérek zacskót. Most így ennyi jutott eszembe.”

Bedy Gergő (Kedveskovács) :

“Adj nevet a dolgoknak. Egy praktikus vászontáska, amit Hammurápinak hívnak, nehezen kallódik el es hű társ lesz. Mert az fontos, hogy mindig legyen nálad. A névtelen nejlonzacskók a spontán boltbatérések mentén szaporodnak! Aztán még az is segít persze, ha egy számodra kedves ember életveszélyesen megfenyeget, ha még egy sörösdobozt teszel a sima kukába, ahelyett hogy elöblítenéd és a szelektívbe tennéd. A hétköznapok apróságokból vannak összefoltozva, azokat próbálom kicsit jobban, odafigyelve csinálni.”