November 13-án jelent meg a főleg az Esti Kornélból ismert Lázár testvérek első lemeze, a Hullámtörés. A formációt korábban már láthattuk akusztikus koncerteken, sőt, a lemezt megelőzően három dalt is kihoztak, de mintha most születtek volna meg igazán. A lemezről, az alkotói folyamatokról és a megkerülhetetlen karanténtémáról beszélgettünk velük.

Nem lehet nem észrevenni, hogy a Lázár tesók születése nagyjából egybeesett a Pegazusok nem léteznek feloszlásával. Ezt az űrt tölti be ez a formáció?

Lázár Domokos: Annyiban biztosan, hogy mindig is voltak olyan zenei- és szövegötleteink, amelyek az Esti Kornél világába nem annyira illettek, és ezeket korábban a Pegazusokba vittük. Mióta a Pegazusok feloszlott, az ilyenek inkább a tesóknál találnak otthonra.

Lázár Ágoston: De azért nem teljesen olyan zenei ötletek kerültek fel erre a lemezre, mint ami a Pegazust jellemezte, itt több az akusztikusgitár-alapú dal, a szövegvilágban is felfedezhetőek egyik anyazenekarban sem tapasztalt irányok (pl. Másnapos dal, Olyan egyszerű, Ne engedd el), Azért itt egy fokkal feljebb lett csavarva az életigenlés. 🙂 Más ez a tesóduó kémia, mint az ottani, főleg párkapcsolati eredetű, persze a jó öreg Dodi-féle melankólia és az én-féle francia filmzenés dallamok közösek a két zenekarban.

Ágoston, egy-két apró kivételtől eltekintve eddig nem mutatkoztál be szerzőként. Miért kellett erre mostanáig várni? 

Ágó: Zenei ötleteket eddig is sokat hoztam a zenekarainkba, kész dalokat, dalszöveggel valóban csak egy-két alkalommal, amikor nagyon azt éreztem, hogy ezt most el kell mondanom. Az Esti Kornélban, úgy érzem, kevésbé merek dalszöveget hozni, az ott kialakult „kornélos világot” a többi szövegíró jobban érzi, ezért nem is nagyon erőltetem, és jól be is vált az a leosztás, hogy én a zenére koncentrálok. És persze a püfölésre.

Mivel a Lázár tesóknál tiszta lappal indultunk, nem volt különösebb elvárás felénk, és jobban rólunk, kettőnkről szól az egész, bátrabban nyúltam tollhoz (mobilhoz). De az biztos, hogy én inkább a zenében szeretem kifejezni azt, ami bennem van.

A végeredmény demokratikus úton jön létre? Beleszóltok vagy belenyúltok a másik által szerzett dalokba, ha konkrét elképzelésetek van róla? 

Dodi: Abszolút demokratikusan születik minden döntés, beleszólunk egymás dolgaiba, ilyen szempontból semmilyen gátlásunk nincsen egymással szemben. Ebben talán az is segít, hogy testvérek vagyunk, de egyébként is ez, mármint a közös döntéshozatal, a mindenkinek jól eső zenekari működés alapja.

Ágó: Szerintem nem nagyon szokott lenni ebből egózás, hogy miért pofázol bele a szövegembe vagy dallamomba. Tudjuk egymásról, hogy a másik azért mondja, hogy jó és mindkettőnk számára érvényes legyen a végeredmény, így lesz tényleg közös az egész.

A lemezen közreműködtek zenésztársaitok is. Tervben van, hogy a színpadi felállást is kiegészítik vendégzenészekként?

Dodi: Igen, a nagyobb koncertekre, amelyek esetében a körülmények lehetővé teszik, szeretnénk a lemezen szereplő kiváló zenészeket elhívni: Csernovszky Márkot zongorázni, Porkoláb Jankát és Rátkay Áront csellózni.

Ágó: Több dolgon is gondolkoztunk. Mivel a lemezen nagy hangsúlyt kapott a cselló és a zongora, felmerült, hogy beíratjuk a húgainkat egy gyorstalpalóra, esetleg átképezzük a CBA-s Lázár testvéreket, vagy adoptáltatjuk a lemezen is szereplő csodálatos embereket. Utóbbi mellett döntöttünk. Persze egy klasszik duós hangszerelést is szeretnénk csinálni, amelyben meg tudjuk szólaltatni ketten is szépen a dalokat.

A karantén, illetve a kialakult helyzet  mennyire gyorsította a folyamatot – amúgyis lett volna lemez, vagy békeidőkben több energia ment volna az Esti Kornélba?

Dodi: Az Esti Kornélba így is nagyon sok munkát tettünk, december közepén jelenik meg egy különleges lemez, „Itt maradtam az éjszakában” címmel, ami egy nagyon nagyszabású projekt eredménye, sok vendégzenésszel és alkotóval közös munkánk lenyomata lesz. Szóval inkább az energiák megsokszorozása történt, és mivel a koncertekre nem kellett készülni sajnos, ez most éppen belefért. A karantén ilyen értelemben pedig valóban jól jött. De azért sok mindent megadnánk most azért, hogy újra színpadon állhassunk.

Ágó: Fél lemezem egy koncertért! Jól is alakult így ebből a szempontból, és kellettek is ezek a projektek, hogy ne őrüljünk meg egy olyan évben, amikor a pozitív szó is negatívan cseng. Visszatekintve, elképesztően üresnek és feleslegesnek érezném ezt az évet enélkül a két lemez nélkül, és szerencsések is vagyunk, hogy van egy ilyen félprofi hobbink, amire tudunk ilyenkor is támaszkodni, és célt ad a napjainknak. Nem lennék most azok helyében, akiknek például idegenek ölelgetése a hobbija.

Milyen időintervallumban születtek a dalok, kizárólag az utóbbi hónapokban? 

Ágó: A zenei témák egy részét évek óta gyűjtögetem, vannak akár öt, hat, hétéves témák is, amik eddig nem találtak helyet egyik zenekarban sem. Körülbelül harminc alap dalötletet demóztam fel Dodinak előzetesen, ebből válogattunk ki olyanokat, amik őt is egyből megfogták. Ezekre pedig szép sorban rákerültek a dalszövegek, de ezeket sem katonás rendben. Éppen amelyik témára ráállt az antennánk.

Dodi: Nekem is volt egy évekkel ezelőtti dal, a Másnapos dal, amit most beemeltünk a feldolgozandók közé. És néhány korábban megjelent dal is helyet kapott a lemezen. Ugyanakkor a munka nagy része az elmúlt fél évben történt, nagyon koncentráltan a tavaszi karantén és a nyári, kissé lazább időszak alatt.

Van kedvencetek a korongról?

Dodi: Minden gyerek kedvenc gyerek, nehéz választani.

Ágó: Egyetértek, bár ebben a ronda időben, amikor csak húsz réteg ruhában tudok kimenni a Balcsi-partra, sokszor eszembe jut, hogy milyen jó lenne átélni újra a nyári „Itt ülök egy fröccsel, és szarok az egész világra” fílinget, ami az Olyan egyszerű című dalban is megfogalmazódott.

Mi a fanzine füzet, amivel megjelent a lemez, mi van benne?

Dodi: A fanzine formátum számunkra ismeretlen terep volt, viszont a barátnőm, Zsófi, aki a lemez grafikusa, egyből erre gondolt. A fanzine füzet ötletét nagyon megszerettük mindeketten: laza, nagy szabadságot adó kiadványforma, amelynek segítségével nagyon jól meg lehet jeleníteni az intimebb hangulatokat. Vannak benne emlékek a gyermekkorunkból, a lemez születésének jellemző helyszíneiről, a Balatonról, a dalokról, szövegekről, szóval sok olyan dolog, amelyek valamilyen formában befolyásolták ennek az anyagnak a születését.

Hogyan bírjátok a jelen helyzetet, mivel telnek a napjaitok?

Dodi: Én a napokban adtam le az Esti Kornél új anyagának a hanganyagát, most éppen gyártják a CD-ket, szóval egyrészt sok izgalommal, miközben a folyton változó körülmények között próbálunk valami rendszert csempészni az életünkbe. Ebben nekem például eléggé sokat segít, hogy a civil munkámat zavartalanul folytathattam a vírus ellenére is, de az is, hogy – mivel most rá vagyunk kényszerítve – jókat főzhetek otthon, ha éppen van rá időm. Azért persze zenészként azt nagyon nehéz megszokni, hogy nincsenek például a hétvégi koncertek, amelyek ritmust is adtak a heteinknek. De hát most ez van, kollektív szívás, ami ellen mi folyamatos munkával védekezünk.

Ágó: Én leköltöztem Fonyódra egy időre, annyira megtetszett az itteni lét az első karantén alatt. A családommal lakom, anyaszoknyája, anyufőztje, mamahotel, ilyesmik vannak most, itthonról nyomom a rendes melómat is. Igazából elegem és csömöröm is lett Budapestből és ami hozzá kapcsolódott, szóval egy ideig parlagon hagyom. Hagyom, hogy a Badacsony felől érkező északi szél kiszellőztesse a hülyeségeket a fejemből. Aztán úgyis visszamegyek egyszer.

A teljes lemezt ide kattintva éritek el a YouTube-on, de megtaláljátok Spotify-on, Apple Music-on és Deezer-en is.
Arról sajnos nem tudunk beszámolni, mikor láthatjátok őket élőben is, de tartsunk ki, és legyünk egészségesek!