Az alábbi összeállítás – meglepő módon – az este/éjszaka témakörét járja körül nyugodt ágyba bújástól a hánykolódáson, kinn maradáson át a különböző módon megélt reggelek élményéig. Haladjunk időrendben, hangulatokat váltogatva, lassan és pörgősebben, ahogyan az az éppen bemutatni kívánt szituációhoz illik.

Lefekvéshez:
KHJ-Kaukázus – Visine (Bárányfelhők)

Ritka madár, egyetlen találat van rá a YouTube-n, éppen ezért csak a hardcore követők és rajongók ismerik. Érdemes meghallgatni, még ha kifogásolható is a mobilos koncert felvétel egy dalposzthoz méltatlannak tűnően! Garantált a becsípődés, háromszori meghallgatás dúdolásos felidézést okoz lefekvéskor.

Zaklatott alváshoz:
Elefánt – Alszik

Ahogy a klipben is látjuk, ez az alvás nem az az alvás amibe az előző dal ringatna! Hánykolódás, fel-felriadás, kényelmetlen fekvés, üres percek, fáradt hajnali órák… a zaklatott ember éjjeli dala ez, szívfájdalmak gyötörte, stressz-betegségek előfutára jelenség. Álmodban Fredy Crueger legyen veletek!

Alvási nehézségekre:
Magashegyi Underground – Álmatlanság

Aki még nem ismeri annak kötelező meghallgatni ezt a dalt! Bíborkáék egyik legjobban eltalált kompozíciója zeneileg, szövegileg és képileg egyaránt. Tökéletes pillanatkép a vágyakozással teli üres éjszakákról olyan sorokkal, mint „Még ég a gép. Ugye, írsz ma még?” és „kiposztolva az elmúlt nyár”. Szinte látjuk magunkat éjjel a gép előtt a semmit várva, posztokat böngészve.

Magányos éjszakához otthon:
Kiscsillag – Holding

A dalt legjobban leíró szöveg a YouTube videó alatt található magától a zenekartól: „A 2011. november 4-én megjelent Néniket a bácsiknak! című lemez kilencedik dala, aminek első változata még 2005-ből való és bár fel akartuk tenni a korábbi lemezekre, csak mostanra nyerte el a végleges formáját. Falrugdalós-lötyögős éjszakai szám: magányos pasi kapcsolgatja a tévét, talál egy kis pornót, de mire valami érdekes lenne, már vége is a dalnak.

Éjszakai kinn maradáshoz:
Vad Fruttik – Egy éjszaka bohémiában

Amikor inkább az éjszaka indulásra buzdít és felkap az a bizonyos sodrás! A zenekar második albumának címadó és nyitó dala. Mára hiába menne el az ember koncertjükre ezt a dalt meghallgatni, ez mára egy elfeledett és ritkán fényesített múlt egy darabja. Ettől függetlenül, aki a teljes munkásságot ismeri, az most mosolyog, mert a korai Likó hangszín és a jazzes ritmus egyeseket olyan időkre emlékeztethet a zenekarral kapcsolatban, melyek mára a romantikus múlt rózsaszín homályának füstjében konzerválódnak.

Reménytelen másnaphoz:
Szabó Balázs Bandája – Én már nem

Az elégedetlen ember dala, aki mindent megtett – vagy legalábbis úgy érzi. Szívszaggató és fájdalomteli: „én már úgysem kelek fel élve” énekli… Ám a muzsika táncra hívogató ritmusa mégis arra enged következtetni, hogy talán ott lesz egy újabb lehetőség a másnapban, ami helyre hozhatja a dolgokat.

Másnapi jobb reményekhez:
Óriás – Holnap talán

„Holnap talán, az álmok után…” édes merengés lágyan dörmögő férfihangra – amikor elhisszük, hogy minden újabb nap egy újabb lehetőség az álmaink megvalósulására.

Nehéz ébredéshez – dupla adag:
Konyha – Asszem visszafekszem

Érdemes klippel együtt élvezni ezt a dalt, mert mindent kifejez, amit egy nehéz reggel az ember számára tartogathat! Egy kis megbánás, némi új kezdet reménye, energikus hangzással csalódott/kiábrándult (?) szöveggel kombinálva olyan világot teremt, amit egy nehéz vasárnap déli óráiban csak az nem ért, aki előző nap korán ágyba bújt és édesen aludt.

Kistehén – Aludni hagyjatok

Hajnali lefekvés, lehetetlen felkelés, a kettő között a napi élmények feldolgozása ez a dal… Mint amikor egy buli után a fejedben még dübörög az éjjeli zenés lárma lenyomata, de a külvilág már ébredezve kéri a jelenléted, hogy lépj be ismét annak körforgásába. És benne a másnapok mindenkori rémálma: „jobban néztem ki tegnap mint máma”.

Könnyed reggelekhez:
Szeder – Reggeli dal

Pozitív kezdéshez pozitív zárás, azaz ahogy fekszel, úgy kelsz! Az abszolút pozitivizmus dala, sehol egy melankolikus sor, már-már idegesítően aranyos… Pont annyira igaz és fülbemászó, hogy ezt a pontot ne érje el egy túlzott cukiság-faktorral. Végülis mi a baj azzal, ha valaki úgy kezdi a napot, hogy számba veszi a lehetőségeit és a filmbeli Amelie módjára vág neki a világnak?!

Szerző: bobi
Kép: Van Gogh – Csillagos éj