A legutóbb nálunk klippremierrel jelentkező Jáde Nyúl zenekar 2013 őszén alakult. Hangzatos nevüket egy kínai holdjárótól kölcsönözték, innen ered az általuk kreált “Űrnyúlpop” kifejezés is, amit saját stílusuk meghatározására használnak. A s(o)unday sessionsbe egy régebbi dalukat hozták, az ennek ürügyén feltett kérdéseinket pedig Kovács Levente, a csapat frontembere válaszolta meg.

fotó: Kozák Máté

Nemrég jelent meg nálunk a Méreg című dalra forgatott videóklipetek. Milyenek a visszajelzések?

Bár nagyon sok energiát toltunk bele a Méreg klipjébe, a vártnál sajnos kevesebb visszajelzést kaptunk, az a kevés viszont felettébb pozitív és elismerő volt.

Eddig két EP-n jelentek meg a dalaitok, ennek a formának mi az oka? Nagylemezt is terveztek majd azért?

Az első EP-ben még nem volt semmiféle koncepció, csak összedobtunk pár dalt egy csomagba. A Mi a Széllel Járunk EP viszont már egy kidolgozott koncepciót követett. A nagylemez még egy jó kérdés, tervben sok minden van, ám még sok számnak el kell készülnie, hogy valami nagyobb hangvételű kiadvány formájában megjelentessük.

Szerintetek mennyire nehéz ma kitűnni egy fiatal, magyar zenekarnak a többi közül? Mik azok a felületek, vagy lehetőségek, amiket jól ki lehet használni, és amit Ti is megtettetek, vagy amit szeretnétek még kihasználni?

Nagyon nehéz, hiszen rengeteg zenekar versenyzik egyszerre a közönség figyelméért. A socialmedia és a Youtube elég jó platformok, hogy egy zenekar kitűnhessen, elég egy catchy vírusvideo és bammm, máris rajtad a a figyelem – persze a hosszabbtávú karrierhez azért ennél többre van szükség, de a lehetőség adott. Mondjuk én speciel a zenekaros matricákat is mindig figyelem a pesti férfi mosdók dzsungelében, valamilyen szinten ez is működhet.

fotó: Kozák Máté

Vannak olyan nagyobb magyar zenekarok, akikre különösen felnéztek, vagy akikre nem bánnátok, ha hasonlítana a pályátok?

Nehéz kérdés, én viszonylag kevés hazai előadót hallgatok, nagyon szeretem a Fran Palermo zenéjét például, a zenekar többi része nagyon szereti például az Elefánt zenekart, 30Y-t, Vad Fruttikat. Valószínűleg minden előadó pályája más, nyilván mondhatnám, hogy jó lenne egy olyan pályát befutni, mint például a Quimby, de más időket élünk, más módszertanra van szükség valószínűleg egy sikeres zenei pályához.

Meséljetek a dalról, amit a s(o)unday sessions-be hoztatok! Mennyire hangszereltétek át az eredeti verzióhoz képest, és egyébként mennyire szerettek akusztikusan játszani?

Rozsdaváros már régi motorosnak számít a dalok közül,  az éjszakai Budapestet szerettük volna megörökíteni a mi szemüvegünkön keresztül. A dalt eléggé átdolgoztuk, billentyű fronton egy egészen speciális megoldást hozott Szabi, dobok helyett cajon szólt és a gitárok is jóval letisztultabb, akusztikus hangzást kaptak. Nem áll tőlünk távol az akusztikusabb hangszerelés, a dalok gyakran egy szál akusztikus gitáron születnek.

Nyakunkon a fesztiválszezon. Mik a terveitek erre az idén, illetve mi a legnagyobb álom ezen a téren: melyik fesztiválon szeretnétek a legjobban fellépni, ami még nem jött össze?

Egész sok helyen találkozhattok velünk az év hátra lévő részében, elszórva az országban. Fesztiválokra már nagyon régóta elszeretnénk jutni, eddig ebben kevés sikerélményünk volt. Hazai fesztiválok közül talán a Volt és a Sziget fesztivál szerepel a bakancslistánk dobogóján.

A Jáde Nyulat legközelebb a fővárosban június 7-én láthatjátok, a Sorbonne Sexual társaságában! Hasznosak a koncertről itt.

Ha zenekarod van, és kedvet kaptál részt venni a s(o)unday sessionsben, jelentkezz bátran a soundcityszeged@gmail.com e-mail címen! 🙂