A jubileumi Fishing on Orfű második, vagyis teljes első napja olyan brutális kánikulával csapott minket arcon, ami még a rutinos, és egyébként a nyarat kifejezetten kedvelő fesztiválozókat is próbára tette. Egy igazi horgász azonban nem hátrál meg, így mi is még az érkezés lendületének hevében kifejezetten korán nekivágtunk a napnak.

fotó : Hegyi Júlia Lily

Annyira, hogy már 2 előtt a tó partján lévő sétányon találtuk magunkat a minden évben esedékes tóátugráson, ami előtt már magát a vízet is leteszteltük, és mindenkit megnyugtatunk, hogy egyébként minden igényt kielégítően selymes és hűsítő idén is. A tóátugrás idén elég rendhagyó módon, Rátgéber nélkül zajlott, Lévai Balázs vezényletével, aki először hasonmásokat keresett, majd három vállalkozó kedvű fiatalember között rendezett tó(át)ugró versenyt, hogy aztán kihirdessen egy igazságos holtversenyt.

Ezen izgalmak után még pont beértünk a Mozihoz, ahol Horváth Gergő Lázár Dodit és Szabó Benedeket faggatta a dalszerzés csínjáról-bínjáról. Nem árulunk el nagy titkot, ha elmondjuk: mindhárom fickót felettébb bírjuk, és még bőven hallgattuk volna az egyébként két nagyon hasonlóan gondokozó, a nyilvánvaló hőguta ellenére is értelmesen válaszolgató frontembert, és a mostanában kifejezetten csak zenei témázgatásokból eléggé hiányzó Horváth Gergőt.

Az első koncert, amire ezek után beálltunk, az Einstand volt, akiken a korai időpont ellenére egészen sokan voltak, köszönhetően talán Lovasi előző estén megtett elképesztően, és tőle teljesen szokatlanul kedves gesztusának, amikor Erős Marci bemutatásakor felhívta a közönség figyelmét erre a koncertre. A performansz egyébként be is váltotta előzetes elvárásainkat: egy ígéretes, lelkes induló csapatot láttunk a színpadon.

A délután folyamán kerítettünk rá alkalmat, hogy megnézzük az egyik idei újítást, a Tűzhözközel színpadot, ami meseszép, és elképesztően hangulatos lett a fák közé kis tisztásra felpakolt színes fényeivel és a fém hagyma-házikóból kialakított mini színpaddal. Pont a nemrég Nagyszínpadot megnyert Lóci Játszikot kaptuk el ott, és nem panaszkodunk emiatt: ülve, pici tisztáson is látszott, mennyire lelkes és aktív közönsége van a srácoknak.

Az időjárás közben kánikuláról fülledt, hőségriadó közeli állapotba fordult, amit a délután folyamán folyamatosan készülődő, ám végül pár perces, pár cseppes esőben kifulladő viharfelhők okoztak. A 8 után kezdődő Esti Kornélra már teljesen vállalhatóra csökkent a hőmérséklet, így semmi sem szabhatott gátat az Orfű10-re keresztelt, kis-nagyszínpad előtt összegyűlt jópár ember tombolásának. Az Esti fiúk talán a nyári szezonra, talán kedvenc fesztiváljukra való tekintettel az általuk fő csapásiránynak tekinthető borongósabb, sötét dalokat is mintha pozitívabb csengéssel adták volna elő, és láthatólag egészen felszabadultak volnak. Bodor Áron még konkrétan a közönség soraiba is bemerészkedett a Boldogság, te kurva előadása közben, mert mint mondta, sokkal szimpatikusabbak neki ők ott lent, mint ők ott fent. Így még ez az amúgy elképesztően befordulós dal is egészen más színt kapott, és a koncert végéről úgy jöttünk el, hogy végülis teljesen oké, ha semmi nem változik, mert most minden jó.

fotó: Hegyi Júlia Lily

Az Óriás nemrég megjelent új lemezét imádjuk, ezért biztos volt, hogy a még mindig egyik leghangulatosabb színpadon, a PMFC előtt ott a helyünk, amikor a húrok közé csaptak. Nem voltunk ezzel egyedül, a színpad előtt olyan pogó volt szinte egész koncert alatt, amit bármelyik metál zenekar is megirigyelhetett volna. A srácok ezt meg is hálálták, és az átlagukhoz képest is lendületesebben guruló energiákkal teli koncertet nyomtak.

A most kivételesen nem az utolsó nap fellépő hiperkarmával zártuk az este koncertekkel teli részét, akikre a szokott módon benépesült a nagy-nagyszínpad előtti domboldal, és még az utolsó sorokban is biztosan élvezhetőek voltak a zenekar gyönyörű háttérvideói. A hiperkarma dalokat úgy néz ki, egyszerűen nem lehet megunni, és náluk is érezhetően a nem feltétlen fő csapásiránynak tekinthető, sötét dalok alkották a koncert gerincét, hanem a zenekar legújabb, délibáb című albumára jobban jellemző nosztalgikus, kellemes lüktetésű szerzemények, amikre azért persze nem rosszul lehetett ropni is. El kell ismerni, különösen szép pillanat volt ennyi emberrel együtt üvölteni az idei Fishing fesztiválhimnuszának kikiáltott Megünnepelni jó című dalt is, gondoljunk amúgy bármit is a fesztiválhimnuszról, mint intézményről.

Akármilyen hamar indítottuk is ezt a napot, nem bírtuk ki, hogy ne nézzük meg az Absolutoriumban minden este egy jól ismert zenésztárssal megspékelt dj-s after-partyt is, ami ezen az estén a Tesco Disco és Likó Marci fúzióját jelentette. A dalok ennek köszönhetően az angolszász, indie rockos szerzeményektől az elektropop skálájáig terjedtek, és bár a konkrét technikai megvalósításhoz a Vad Fruttik frontembere valljuk be, sokat nem tett hozzá, mindenkit jókedvre derítően lelkesen táncolta és performanszolta végig az összes dalt.