Most, hogy a szilveszteri pálinkagőz már emlékeinkből is kezd elpárologni és kicsit tisztábban látjuk az elmúlt évet, összegyűjtöttük szubjektív legjeinket.

Egy feladat azonban még rátok vár: mondjátok el nekünk ti, az alábbiak közül melyiket tartjátok a 2018-as év legjobb lemezének! A szavazást a cikk alján találjátok, ne legyetek szégyenlősek!

Addig is a mi szubjektív listánk:

Jen:

Kedvenc m.a.csekos pillanatom:

A Woodstock az Ugaron vlogjának beharangozó videója. A többi is szívemben kedves helyet foglal el, de talán nem árulok el nagy titkot azzal, hogy ez az a videó, amiben igazán önmgaunkat adjuk. Na jó, egy szalonképes formáját.

Kedvenc lemezem:
Esti Kornél – Eltűnt idő

Valami nagyon jóra számítottam, de annál is jobbat kaptam. Nagyon sűrű, nagyon színes, mégis összeáll egy egésszé. Sokat tesz hozzá, hogy kivétel nélkül minden dallal megszólítva érzem magam, az én korosztályomra és társadalmi csoportomra fókuszálnak a szövegek. Minden esetre zeneileg is újabb lépéseket tettek és a témákkal sem féltek arrafelé fordulni, ami zsigerileg érdekli most a szerzőket.

Kedvenc dalom:
Mindenkinek megvan a maga története (MMAMT) – Folyó

Amikor egy egyszálgitáros esten először hallottam ezt a dalt, gyorsan megkérdeztem Leilát, hogy tudja-e a címét. Nem tudta, felírtam a szöveg egy részét, bevált módszerrel a mindentudó Google-t hívtam segítségül, de semmi. Úgyhogy sejtettük, ez egy új dal lesz. Onnantól kezdve vártam, hogy megjelenjen végre, nem hiába. Nagyon finoman ringat, mire észreveszed, milyen mélyre nyúl, már majdnem vége.

Kedvenc videóklipem:
Péterfy Bori & Love Band feat. Saiid – A kéket vagy a priosat

Ezen sokat kellett gondolkodnom, és rájöttem, azért, mert borzalmasan kevés jó, tartalmas vagy érdekes klip született ebben az évben. (Az okok boncolgatásába nem kezdenék bele.)
Végül azért választottam ezt, mert egyrészt Borit mindig jó nézni, másrészt nagyon tetszik, ahogy a hirtelen éjszaka-nappal / sötét-világos snittekkel játszik.

Leila:

Kedvenc m.a.csekos pillanatom:

A tavalyi évben is csupa hihetetlen és felejthetetlen dolog történt velunk a macseknak köszönhetően, amikért állatira hálásak vagyunk. Két olyan dolgot is csináltunk például, amit még soha: napi vlogokat a Woodstock az ugaron fesztiválról és válaszokat nekünk feltett interjú kérdésekre. Mindkettő testen kívüli élmény volt.

Kedvenc lemezem:
Kistehén – Bocsánat

Nagyon és sokat vártam a Kistehén nem sokkal év vége előtt beesett új lemezét, és a megjelenés óta eltelt relatíven kis időben objektíven rommá is hallgattam már. A Bocsánat mind zenében, mind dal szerkezetben, mind szövegben fittyet hány bármilyen műfaji vagy társadalmi elvárásra; sokkal inkább tűnik egy vagány, mondanivalóval és mindent szétrobbantani akarással éppen nekiinduló, huszonéves srácokból álló punk zenekar első lemezének, mint egy már 15, frontemberileg pedig 50-edik szülinapon túllévő zenekar következő korongjának, amellett, hogy persze minden tag kerek sztorit tesz az asztalra – ezt a nem kopó attitűdöt pedig szerintem tanítani kéne mindenhol mindenkinek.

Kedvenc dalom:

Magashegyi – Egytől hétig

Mint minden évben, talán a kedvenc dal kategóriába a legnehezebb egyet írni, úgyhogy most is egy olyat választottam, amit rengeteget, bármikor és bárhogy szívesen hallgattam, és nem csak egy kifejezett élethelyzethez vagy hangulathoz kötődik számomra. Az Egytől hétig csodás fülbemászásával nekem ilyen volt tavaly.

Kedvenc videóklipem:

30Y – újra él

Szívemnek kedves zenekar, szívemnek kedves dal, a videóban pedig sinco nagyon jó érzékkel kapott el tőlük iszonyatosan jellegzetes mozdulatokat, gesztusokat, pillanatokat – első látásra imádtam, és ez azóta se változott.

Kedvenc koncert pillanatom:

Mivel szerencsére tavaly is rengeteg koncerten voltam, rengeteg jó emlékem lett, amikből gyakorlatilag lehetetlen egyet kiemelni. Amikor azonban a Konyha júniusi, egyébként minden szempontból patentül összerakott Müpás koncertjén ültem, és pár dalban Badics Márk és Toldi Miklós egyszerre dobolt, megfogadtam, hogy azt írom majd ide, ezért így is teszek.