2018. július 17.

15 kérdés 15 év kapcsán

interjú Varga Liviusszal, A Kutya Vacsorája zenekar frontemberével

A Kutya Vacsorája zenekar az utóbbi időben mintha nagyobb sebességre kapcsolt volna: idén februárban jelentették meg nagyon erősre sikerült lemezüket, a Szerelem hétszert, most pedig a 15. születésnapjukra készülnek a Barba Negra Trackben. Ennek kapcsán elkészítették az utóbbi idők legmenőbb beharangozó videóját, amiben a magyar könnyűzenei élet számos nagy neve szerepel. Mi legutóbb több, mint egy éve beszélgettünk Varga Livius frontemberrel, így most nem bírtuk ki, és az ünnepi koncert kapcsán pár kérdést szegeztünk neki. Már csak a videóért is megéri görgetni, de a válaszokat is megéri elolvasni!

fotó: sinco (A Kutya Vacsorája facebook)

Amit szerintem az emberek többsége 15 év után sem tud rólunk…

Hogy ki eszik krumplit és ki rizst.

Amivel még ennyi idő után is meg tudnak lepni a többiek…

az az, hogy nem tudok akkora hibát elkövetni zeneileg, vagy szövegileg a színpadon, hogy azt azonnal helyre ne hoznák. Elképesztő figyelem, és tisztelet a front felé. Ezt sosem győzöm meghálálni.  

Amire emlékszem az első koncertünkről…

az az, hogy feldolgozás számot is kellett játszanunk. A választás JJ Cale Cajun Moon-jára esett. Ugyanis a Faszi a debütáló koncertünket úgy kötötte le, hogy egy, vagy annál kevesebb saját számunk volt. A koncertre összejött nyolc. 

A legnagyobb feladat számomra ezzel a zenekarral kapcsolatban az, hogy… 

felpakoljak a szintjükhöz.  

A dal, amire eddigi fennállásunk során a legbüszkébb vagyok…

az a Megadom Magam, még a magasságos Quimby is feldolgozta… 🙂 

Amit nem gondoltam volna, amikor elkezdtük ezt a zenekart… 

hogy befutunk. 

A kedvenc tevékenységünk a zenekari buszban…

…”egymásnak vetett háttal bámulni a magányt.” De igazából: nem szűnő lelkesedéssel hallgatjuk, ahogyan a Vasti és a Nemi Zoli egymásra licitálva egy vicc témakört kibontanak és ordítva hahotáznak saját poénjaikon. Ripost ripostot követ. Betli, rebetli, fedáksári. Bizarr gondűző.
 

A kedvenc tevékenységünk koncertek előtt…

Hatfélék. Vasti és Zolika lásd fenn. A Faszi keleti balzsamokkal kenegeti a kart, mellyel groove-unkat ringatá. Ezalatt Laca utánanéz egy tudományos, vagy műszaki kérdésnek a wikipedián. Junior kreatív ötletekkel bombázza a manager agyát, míg én próbálok visszemlékezni saját rímjeimre.   

A kedvenc tevékenységünk koncertek után…

Nagyjából ugyanez 200-as pulzusszámmal. 

A legelvetemültebb rajongói kérés, ami befutott hozzám a zenekar kapcsán…

Egy fiú kérése, hogy az elsősorban mellette álló hölgy kezét az ő nevében kérjem meg neki, a koncert közepén, meglepetésszerűen. Megtettem. Féltérd, könnyek, esküvő.  

A legfurcsább dolog, amit eddig láttam a színpadról…

Üres nézőtér. 

Olyan koncert közbeni pillanat a történetünkből, ami még engem is váratlanul ért…

 Egyszer minden úgy jött össze, ahogy elterveztük.

Akkor tudom a legjobb összekötő szövegeket mondani a színpadon szerintem, ha…

erre kevés időt hagy nekem a zenekar. 

Az lenne a legnagyobb ajándék a 15. születésnapunkra, ha…

 utólag azt mondaná a közönség is és mi is, hogy ez volt a kedvenc Kutya-bulim.

Amit a legjobban várok a következő 15 évünkben… 

 Masszív pillanatok, kollektív megvilágosodás. 🙂