Az első nap eufóriájából töltekezve újabb színpadot vettünk célkeresztbe: csütörtökre a Fonó Borfalu felfedezését javasoljuk nektek. El is csíptük az egyszerre urbánus és népi, eklektikus instrumentális zenéjükről ismert Zajnalt életük első Fishing-koncertjük előtt. Kovács Gáborral (furulya, citera, doromb), a zenekar frontemberével folytatjuk a #hangolódó sorozatunkat.
Designer folkot játszotok, kiindulva a népzenei élményeitekből, hozzáadva ezt meg azt. Hogyan adagoljátok a különböző stílusokat, milyen hangszereket szólaltattok meg?
Adagolni mindent ötletszerűen, ösztönösen, mindig eseti döntéseket hozva szoktunk. Fontos, hogy állandóan változzon a recept, nehogy ráunjon bárki – erre meg az a legjobb trükk, ha nincs is recept. A hangszerelésünkből nyilván sok minden adódik azért. A citera zengőhúrjai nagyon lekötik a hangnemeket, a furulya mindig hamis, de csak bizonyos fekvésekben ízesen, máskor inkább küzdelmesen. A cajon sem egy dobszerkó, szóval extra lélekkel kell rajta csinálni mindent, hogy igazán húzzon, a basszusgitár meg mindebből adódóan ide-oda csapong az alázatos szolgálat, és a virtuóz harmonizálás között. De ez egyáltalán nem egy tudatos elgondolása annak, amit csinálni szeretnénk, csak annyi, hogy jelen pillanatban így látom mindazt, amit eddig elkövettünk.
Két visszafogott év után beindult a fesztiválszezon, ráadásul titeket nemcsak magyar színpadokon láthatunk, fel-felbukkantok külföldön is. Hol játszottatok, milyen élményekkel, tanulságokkal tértetek haza?
Tavaly voltunk Szicíliában és Szerbiában, idén megyünk majd Szlovéniába és Belgiumba, illetve nemrég jöttünk haza Stuttgartból. Mindegyik nagyobb utazásunk egészen más volt. A földrajzi és kulturális különbségeken túl is teljesen más rendezvényeken voltunk, más-más szervezők meghívásából, más-más összetételű közönségnek más-más műsort előadva. Az egyik legfontosabb tanulság viszont közös: mindenhol teljesen nyitottan, őszinte lelkesedéssel, és baráti szeretettel fogadtak minket, és a zenénket egyaránt. Próbálunk szigorúbb koncepció nélkül, őszintén és tisztán zenélni, lenni – szeretném azt hinni, hogy kicsit ennek is köszönhetjük a sok pozitív fogadtatást.
A Fülesbagoly Tehetségkutatón, majd az Öröm a Zene döntőn lettetek ismertek nagyobb közönség előtt. Szerintetek mit adnak a magyar zeneiparnak vagy a könnyűzenei kultúrának ezek a versenyek?
Ez egy nehéz kérdés, mert így másfél év elteltével is nehezen látunk bele a zeneipar működésébe, és a minket körülvevő produkciók között is akadnak egészen más pályán lévők. Sokan máshonnan tartanak, máshová tartanak, és más utat járnak, mint mi. Ami viszont biztos, hogy a két megnevezett rendezvény évről-évre felszínre hoz jó pár baromi tehetséges formációt, és sokakat, ahogy minket is, pár nagyon fontos első lépés megtételéhez is hozzásegíti. (Gondolok itt sajtómegjelenéskre, profi szórakoztató- vagy zeneipari szakemberekkel való megismerkedésre, nagyobb fellépésekre, stb.) Nekünk a legfontosabb, azt hiszem, a puszta visszajelzés volt, hogy srácok, ez kurva jó, amit csináltok, csak így tovább.
Nemcsak a zenétekről, hanem a kreatív vizuális megoldásokról is ismerhetünk titeket: terveztek további videoklipeket?
Persze, nem is egyet! Készül egy ideje egy kislemez, ami nem is igazán kislemez, inkább egy három tételes gondolat – na ehhez van tervben egy nagyobb lélegzetvételű animációs klip is. Illetve készül közben az új, átfogó zenekari arculatunk is, új logóval, weboldallal, vizuállal, pólókkal, matricákkal, mindennel.
Minden zenekar életében vannak nagyobb mérföldkövek: nektek mit jelent fellépni a Fishing on Orfűn?
Vannak ugye különböző bakancslistás dolgok, mint egy jó klip, egy külföldi fellépés, egy tv-interjú, meg ilyenek. Aztán van egy külön lista azokról a fesztiválokról, ahol a kezdetek óta szeretnénk fellépni – na ennek a listának az eleje-felé van a Fishing on Orfű is. Zsoca (Moldván Zsolt, cajon) külön mesélte, hogy régi egri cimborái szinte az első Fishing óta jártak Orfűre, és minden alkalom után azzal nyaggatták, hogy gyere már el jövőre, ez a fesztivál neked van kitalálva! Aztán mikor az Ethnofil kollektíva (ma Odd ID) tagja volt, gondolta, egyszer csak meghívják. Most végre élete első FOO-élményét Zsoca a Fonó színpadáról is megtapasztalhatja. Szóval várjuk, na. Nagyon.
Hallhatunk tőletek új szerzeményeket is a koncerten?
Most, hogy kérdezed, igen! Bele sem gondoltunk még szerintem, mindenesetre vadiúj, Eső című nótánk magyarországi bemutatója is lesz ez a koncert. Egy évek óta íródó számról van szó, amit az idei tavaszi stúdiózgatásunk közben fejeztünk be. Erős alter-punk hangulatokra lehet számítani, némi líraisággal, dupla citera szólamos részekkel, látványosan hamisan dünnyögős furulyajátékkal – szóval hozzuk a ránk jellemző eklektikus ötletzuhatagot, azt hiszem.
Kiket néztek meg a Fishingen? Milyen koncerteket vártok a legjobban?
Góbé, Muzsikás, Rackák alap mindenkinek. Srob (Schneider Róbert, basszugitár) annyit tett hozzá hirtelen, hogy Florasfloras, Ék, Mörk, Holi, Mulató Aztékok, Funktasztikus, de még amúgy csomó minden. Boldi (Tamás Boldizsár, citera) kérdezte, hogy a Muzsikás volt-e már, mondtuk, hogy az alap. Én a Kerekest mindig csekkolom, ha a közelemben játszanak (az első furulyámat is miattuk vásároltam meg – ezúton is köszönöm nekik, hogy zenélek!), Zsoca meg azt mondta, azt sajnálja a legjobban, hogy a Black Circle Orchestrán nem lesz ott. Illetve, ha megemlítené a Belgát, Mitsourát, Lazarvst, Colorstart, vagy Barabás Lőrincéket, még mindig kihagyna egy csomó jó zenekart, szóval a legegyszerűbb az lenne, ha ott lennénk végig, minden színpad előtt. Meglátjuk majd, mennyi időnk lesz – Boldit még másnap reggelig vissza kell juttatnunk valahogy a képzős művésztelepre.
A végére egy bónuszkérdés a zenekar minden tagjának: Ki vagy mi a legnagyobb múzsátok?Honnan merítitek az ihletet?
Boldi: Az én múzsám, mindig a zenében élő valami, ami elvisz valahová, vagy megmutat valamit, ami a leleplezi a legbelsőnket. Ha zenét írok a zenekarban vagy egyedül, akkor általában addig játszom összevissza, amíg egész véletlenül meg nem jelenik ennek a valaminek az árnyéka, és onnantól kezdve azt keresem, hogyan tud ez minél jobban megjelenni. Az inspiráció jöhet bárhonnan, de talán a különböző népzenék érintenek meg a leginkább, mert ezekben van valami ősi egyszerű őszinteség.
Gábor: Nemrég voltam egy kurzuson a Hagyományok Házában, bukovinai román népzenével ismerkedni. A hagyományos csángó magyar zenéből ellesett dudautánzó játékmód után most ez az újabb kattanásom. Van pár technikai apróság ezekben a dallamokban, amiket még sose próbáltam, baromi nehéz jól lehozni őket. Szóval a népzene. Meg úgy egyáltalán, ha valami kíméletlenül pregnáns, pimasz muzsikálást hallok, az mindig beindítja a fantáziámat.
Srob: Számomra a legnagyobb inspiráció maga a zene. Rengeteg zenét hallgatok műfajtól függetlenül, manapság már nem is a “hú de jó ez a dal”, hanem inkább az “azta, soha nem hallottam ilyesmit” élményeket keresem. A zene egy univerzális nyelv, amit legbelül mindenki ért, így hidat képez a különböző kultúrák között. Ez egy olyan kapcsolódás, ami szerintem nem jöhet létre más módon, ezért nem is nagyon tudom elképzelni hogy mással foglalkozzak.
Zsoca: A legnagyobb múzsám a fúzió. Kifogyhatatlan tárháza az engem inspiráló dolgoknak. Imádom, mikor rézfúvósok akusztikus technót játszanak, vagy éppen, ha a metált folkkal vagy operaénekkel vegyítik. A pár napja megjelent The Mars Volta: Blacklight Shine igencsak jól esett a lelkemnek. Csekkoljatok rá!
interjú: Menyhért Dorka
