Az Orfűn fellépő zenekarokat javarészt nem kevésszer láttuk már és látjuk különböző helyszíneken folyamatosan az év során. Ennek ellenére a Fishingen sem hagynánk ki őket. Miért?

Ebben az évben a ProArt felmérése alapján a zenészek kedvenc fesztiválja lett a Fishing On Orfű, és ez érződött az itt adott koncertjeiken is. A felkomfokban rendszeres fordulat volt, hogy mekkora öröm itt lenni kedvenc fesztiváljukon, vagy adott esetben az, hogy mekkora öröm nagyobb színpadon lenni, mint tavaly. A szemfüles rajongóknak pedig idén sem hisszük, hogy nehézséget okozott fröccsöző vagy strandoló zenészekbe botlani a színpadon kívüli idősávjukban.

Részünkről pedig biztos, hogy olyan varázsos pillanatokat tudtunk elkapni idén is, amiknek a csodáját biztos, hogy elvisszük magunkkal hidegebb időkre.

fotó: Hegyi Júlia Lily

Mindenkinek jelentenek valamit a sorok, a dalok, egy-egy album vagy egy-egy zenekar. Nekünk a Vad Fruttik azt, hogy igenis fájhat és ha fáj, hát üvöltünk. A Rájátszás a forrongó irodalmi vénánk szerelme a zenével. A Bagossy Brothers Company friss erdők illata és végtelen kedvesség. Az Óriás a hangoskodás félelem nélkül. Az Anna & the Barbies vigasztalás, hogy nem baj, ha te mindent máshogyan gondolsz, mint mások. A Quimby egy biztos pont, ahol mindig meg merjük adni magunkat. A Csaknekedkislány egy önironikus pillanatunk, amikor végülis beletörődünk, hogy nem kellünk mindenkinek. A Kistehén olyan ritmus, amitól mindig elkezdjük rázni. A Supernem egy kiadós tombolás, mert igenis menők vagyunk. A Lóci játszik egy önfeledt táncolás, mert bárki bármit mond, azt igenis mindenki jól tud. A hiperkarma az univerzumunk, ahol látjuk a zenét és azt is, hogy mennyire szép. A Péterfy Bori & Love Band az az óra, amikor a legszexibb énünk beszél belőlünk. A Konyha egy olyan baráttal való találkozás, aki megérti minden tegnap esténket és minden holnapi hajnalunkat. A Blahalouisiana hibátlan, szexi és tudja milyen, amikor nincs nagy dráma, de valami mégis fáj. Az Elefánt a bennünk élő punk, akivel mindig jó cinkosan összekacsintani. A 30Y egy olyan hely, ahol mindig otthon vagyunk. A Kiscsillag csak picit pótolja a Kispál-űrt, de azért még mindig a világunk biztos alapköve. A Szabó Benedek és a Galaxisok egyre flegmább, és bár nem akar generációs lenni, de azért nagyon az. Az Esti Kornél a zsigerekbe túr bele és egy sebet sem hagy feltépetlenül. A Kutya Vacsorája őrületes utazás a zenében, ahol minden évben le tudjuk vezetni az egész fesztivált.

Nekünk a zene az, ami a lelkünk összes húrján egyszerre tud játszani és ezek a zenekarok képesek erre.

jen és leila